A leginkább a Shantel & The Bucovina Club Orkestar harmonikásaként ismert felvillanyozó színpadi jelenség, Dario Ivkovic a Slonovski Bal alapítója, és közreműködik számos további zenekarban (Amsterdam Klezmer Band, La Caravane Passe és Les Yeux Noirs). Habár rátermettségénél fogva széles körben elismert a zene világában, visszautasítja, hogy szüntelen a figyelem középpontjában álljon.

Mióta vagy belebonyolódva a zenébe?

Szerb vagyok, így a zene mindig is létfontosságú volt számomra. Mi egész nap zenével élünk, ami nem olyan magától értetődő Európa nyugati részén. Nyugaton egy sor követelménynek kell megfelelned, kellő jogosítványokat kell megszerezned, mielőtt eljutsz a zenélésig. Csak az akadémiai zenei képzés révén tudsz méltóvá válni a fellépésre, bizonyítanod kell.

Magától értetődő volt, hogy a harmonika lesz a hangszered?

A nagybátyám Szerbiában harmonikás, és amióta az eszemet tudom, rajongok érte. Esküvőkön játszott a ’80-as évek Jugoszláviájában, azokban a szép időkben, amikor az embereknek volt egy kevéske pénze - ma annyi sincs… Minden tiszteletem Ljubisa Pavkovicé, aki a Szerb Nemzeti Zenekar vezetője volt, 2 évvel ezelőtti visszavonulásáig. Kedvemre való a hagyományos zenei vonal, amit ő képvisel, ráadásul kiemelkedő érzéke van a hangszereléshez. Nagy sztár Szerbiában, gyerekként a TV-ben láttam, még mindig fel tudom idézni az érzést, amit kiváltott belőlem: meghatóan örömteli pillanatok voltak azok. Részint miatta választottam a harmonikát. Anyukám azt mondta, bolond vagyok, amikor meghallotta, hogy épp ezt a hangszert szeretném. Gitározni lehet, hogy jobb buli, a lányok is a gitárosokért vannak oda, ennek ellenére nem bántam meg a döntésem.

Kína mégsem olyan segítőkész és barátságos az Európai Unióval szemben, mint ahogyan azt néhány európai elnök szerette volna, de az ország befektetői, könyvpiaci adatai és nyelvi lehetőségei a dinamizmus forrásai. Íme, egy rövid elemzés arról, hogy a kínai növekedésnek milyen pozitív illetve negatív következményei vannak, és mindezek hogyan befolyásolják Európát.

A Kínai Népköztársaság már nyitott a nemzetközi tárgyalásokra. A hivatalos dokumentumokban - amikor országuk fejlődési modelljére utalnak - a "béke növelése" kifejezést a sokkal harmonikusabb "béke fejlesztése" szlogennel helyettesítik. Külföldi befektetéseik 30 százalékát már a gazdasági válság által leginkább sújtott mediterrán országokba (PIIGS: Görögország, Spanyolország, Portugália, Olaszország) irányították, de alig várják, hogy még több üzletet kössenek Közép-és Kelet-Európával.

A Trafó és a Tűzraktér után a Gödörnek is mennie kell

Az UNI-CO építésziroda tulajdonában álló Gödör Klub vezetősége január 17-én értesült arról, hogy addig benyújtott komplex terveiket, javaslataikat elutasították, és február 1-jén el kell hagyniuk az Erzsébet téri Kulturális Központ és Park területét. A kulturális központot februártól a szomszédos Design Terminállal egy vagyongazdálkodási egységként kezelik majd, s a Terminál felel mindkét hely programjaiért. A Trafó és a Tűzraktér esete után egy újabb sikeres művészeti központnak kell politikai döntés miatt elhagynia korábbi helyét.

„A Tatai Környezetvédelmi Zrt. álláspontja szerint a Greenpeace egyetlen állítása sem felel meg a valóságnak a cég tevékenységével, illetve a VII-es tározón zajló munkálatokkal kapcsolatban. A zöldszervezet egyetlen egyszer nem járt a tározón, egyetlen egyszer nem kereste meg a céget, hogy felvilágosítást kérjen. Tévedéseik vélhetőleg hozzá nem értésből és információhiányból fakadnak” – kezdi a szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelét a Tatai Környezetvédelmi Zrt. válaszul a múlt héten megjelent interjúnkra a Greenpeace Magyarország vegyi szakértőjével. A zöld szerevet szerint az almásfüzitői vörösiszap-tározó – amely a Tatai Környezetvédelmi Zrt. tulajdona – évek óta szivárog, és szennyezi a környezetet.

Greenpeace: szivárog az almásfüzitői tározó

Több mint egy év telt a kolontári vörösiszap-katasztrófa óta. 2010. október 4-én átszakadt az Ajkai Timföldgyár Kolontár és Ajka között létesített vörösiszap-tározó gátja, és több mint félmillió köbméternyi mérgező anyag öntötte el a területet. Az erősen lúgos, maró hatású folyadék három faluban, Kolontáron, Devecseren és Somlóvásárhelyen okozott óriási károkat. Ezeken a területeken az új lakóházak azóta felépültek, azonban még ma sem tisztult meg teljesen a környezet a szennyezéstől. Az ajkai tragédia után a sajtó és egyes civil szervezetek szinte azonnal elkezdtek foglalkozni az almásfüzitői vörösiszap-tározóval valamint a benne rejlő kockázatokkal. A tározóval kapcsolatos problémákról, veszélyekről beszélgettünk Simon Gergellyel, a Greenpeace Magyarország vegyi anyag szakértőjével.

Cafebabel: Először beszéljünk egy kicsit a kolontári eseményekről. Mi változott ott az elmúlt egy évben? Sikerült-e teljes mértékben elszállítani a vörösiszapot?

Simon Gergely: Nagyrészt sikerült eltávolítani a szennyezést. Amikor a Greenpeace pár hónappal ezelőtt méréseket végzett, akkor azt láttuk, hogy a talajban még mindig megtalálható egy-két toxikus fém, ami a vörösiszap-szennyezésnek lehet a következménye, de ezek általában határérték alatt voltak. Problémát most az jelenthet, hogy az üzem kiengedi azt a folyadékot, amit korábban a tározó tetején helyeztek el. Ebben – bár ugyan semlegesítik – még mindig magas a sótartalom. Továbbá nagyon magas a molibdéntartalom, illetve időnként megjelennek benne más toxikus anyagok is. A gond az, hogy a hatóságok a kármentesítésre kötelezés helyett akkorára tolják ki a határértéket ezeknek az anyagoknak az előfordulásával kapcsolatban, hogy a jelenlegi értékek alapján ne számítsanak szennyezésnek. Nem jó az sem, hogy eseti engedélyekre kiengedik a szennyező anyagokat, de az sem a legjobb technika, hogy cementet kevernek a vörösiszaphoz, elsősorban azért, mert kissé ismeretlen ez módszer, így további kockázatokat rejt magában. Összességében azt mondhatjuk, hogy a terület megtisztítása rendben lezajlott, viszont kérdéseket vet fel, hogy az erre szánt körülbelül 15 milliárd forint hogyan lett elköltve. Ezt a parlamenti képviselők is firtatják.