To content | To menu | To search

Arturo Ripstein: "Filmeket készíteni olyan, mint felébredni egy rémálomból"

A mexikói rendező nemrégiben a Poitiers városában rendezett Henri Langlois francia filmfesztivál díszvendége volt. Habár több mint negyven éve a filmiparban dolgozik, a mintegy húsz filmje és számos Cannes-i szereplése ellenére a 68 éves Ripstein mindezidáig ismeretlen maradt az európai közönség számára.

A fesztivál kapcsán felröppent néhány pletyka Arturo Ripstein y Rosen hatalmas egójáról – ám mind hamisnak bizonyult. „Nem nevezném magam a mexikói mozi mesterének” – hangzik Ripstein első mondata, mikor a nyugat-franciaországi Rencontres Internationales Henri Langlois (RIHL) eseményen találkozunk vele. „Az emberek csak azért mondják ezt, mert már 68 éves vagyok.” Ripstein inkább a „filmipar munkásaként” aposztrofálja magát, akit kerek szemüvegével az orrán és egyszerű párkájával a vállán az ember nem tud nem szeretni.

„Van az amerikai liga és vannak a többiek – én az utóbbi csoportba tartozom” – folytatja a rendező, aki azt is elárulja: a ’90-es évekhez képest, amikor is Franciaország felfedezte és rajongani kezdett a munkájáért, lényegesen kevesebb médiafigyelem irányul rá. Ripstein kezdetben Luis Buñuel rendezőasszisztenseként dolgozott (később a spanyol rendező örököseként dicsőítették számos kritikában), 1974-ben pedig jelölték Cannes-ban is. Manapság azonban csönd van körülötte. „Ez az én hibám?” – kérdezi. „Én nem hagytam abba a munkát.”

Continue reading ...

„Nem fenti hatalmak döntenek a Gödörről, legfeljebb az Erzsébet téri Kulturális Központról”

This post is also available in: English

A Trafó és a Tűzraktér után a Gödörnek is mennie kell


Az UNI-CO építésziroda tulajdonában álló Gödör Klub vezetősége január 17-én értesült arról, hogy addig benyújtott komplex terveiket, javaslataikat elutasították, és február 1-jén el kell hagyniuk az Erzsébet téri Kulturális Központ és Park területét. A kulturális központot februártól a szomszédos Design Terminállal egy vagyongazdálkodási egységként kezelik majd, s a Terminál felel mindkét hely programjaiért. A Trafó és a Tűzraktér esete után egy újabb sikeres művészeti központnak kell politikai döntés miatt elhagynia korábbi helyét.
logogodorkluberzsebetterfekvo.jpg

Continue reading ...

Ami másnak a porszívó, az a dánoknak a bringája

2012. január 1-től június 30-ig – EU-csatlakozásuk óta hetedik alkalommal – ismét Dánia tölti be az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztségét. Ahhoz, hogy megismerkedhessünk Dánia kulturális életével, a budapesti Millenáris Parkban található Európa Pont, illetve annak januári programjai nyújtanak remek lehetőségeket. Így például informálódhatunk a dánok egy különös iskolatípusáról, a népfőiskoláról, részt vehetünk egy dán filmesten, valamint hónap végén, az igazán ifjabbaknak is kedvezve, dán gyereknapra is sor kerül. Mindenekelőtt azonban a közlekedési rendszerükről tudhattak meg többet azok, akik január 12-kén ellátogattak a „Bringával Koppenhágában” című előadásra. Az est folyamán nem csak általános információk hangzottak el a „Kerékpárosok városáról”, de Mikael Colville-Andersen, a Cycle Chic mozgalom alapítójának fotókiállítását is láthatták a résztvevők.


Miután Szűcs Tamás, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője megnyitotta a dán hónapot, a budapesti Dán Kulturális Intézet igazgatója, Hanne Tornøe szólt pár szót, s mesélt kicsit részletesebben a koppenhágai kerékpáros kultúráról. Ezután következtek Dalos Péter, a közösségi kerékpározást támogató, dán gyökerű COWI tervezőiroda közlekedésmérnökének, és a Magyar Kerékpárosklub (MK) elnökének, László Jánosnak rövid prezentációi. S miközben különböző statisztikai adatok hangzottak el, a hallgatók akaratlanul is párhuzamot vonhattak a koppenhágai és budapesti biciklis élet között.

Először is, kik közlekednek biciklivel Koppenhágában? Mindenki. Minden háztartásban található bicikli - ahogy Hanne Tornøe is elmondta, olyan ez, mint a porszívó, „egy átlagos használati eszköz, ami mindenkinek van”. Minden második ember ül bicajra naponta, a lakosságnak pedig egyharmada közlekedik szinte mindenhová biciklivel. A kerékpáros közlekedéshez 400 km rendesen kiépített összefüggő biciklis hálózat áll rendelkezésre a városban – és akkor még csak az alapokról beszélünk. A bicikliutak általában két sávosak és másfél méter szélesek. Az autósávokkal párhuzamosan haladnak, s nyugodtan állíthatjuk, hogy ezek kiépítésekor első soron a biciklisek érdekeit tartják szem előtt. Ahol szűknek bizonyul a kerékpárút, ott az autóutakból vesznek el a bringások javára, s télen is először a bicikli utakat tisztítják meg a hótól. Ez az egyik nagyon is tudatos módja, amivel az autós közlekedést szándékosan korlátozzák. A másik, talán kissé radikálisabb módszerük, hogy a parkolóhelyeket 2%-kal csökkentik évente, és a parkolási díjakat fokozatosan növelik. Ezekkel az intézkedésekkel 90 000 tonna szén-dioxid kibocsátástól kímélik meg városukat évente – nem csoda hát, hogy „green city” jelzővel is illetik Koppenhágát.

Continue reading ...

TKV Zrt.: "A Greenpeace egyetlen állítása sem felel meg a valóságnak"

„A Tatai Környezetvédelmi Zrt. álláspontja szerint a Greenpeace egyetlen állítása sem felel meg a valóságnak a cég tevékenységével, illetve a VII-es tározón zajló munkálatokkal kapcsolatban. A zöldszervezet egyetlen egyszer nem járt a tározón, egyetlen egyszer nem kereste meg a céget, hogy felvilágosítást kérjen. Tévedéseik vélhetőleg hozzá nem értésből és információhiányból fakadnak” – kezdi a szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelét a Tatai Környezetvédelmi Zrt. válaszul a múlt héten megjelent interjúnkra a Greenpeace Magyarország vegyi szakértőjével. A zöld szerevet szerint az almásfüzitői vörösiszap-tározó – amely a Tatai Környezetvédelmi Zrt. tulajdona – évek óta szivárog, és szennyezi a környezetet.

Continue reading ...

Mese felnőtteknek

Tavaly év végén a világ élvonalába tartozó animációs kis- és egész estés filmek tárházával bővíthettük filmes ismereteinket Budapesten az Anilogue filmfesztiválon. Az eseményen ismét bebizonyosodott, hogy határtalan lehetőség rejlik az animációban. Olyan extrák megjelenítésére alkalmas (természetfeletti erő, rugalmasság), amelyek a valóságtól elrugaszkodnak, de mégsem teszik a történetet hiteltelenné.


Az Anilogue-on az egész estés filmek versenyének különdíját a II. világháború emlékeitől menekülni vágyú váltóőr története az Alois Nebel kapta, a cseh fekete-fehér film az idei Velencei filmfesztiválon debütált. A fődíjat az Egy macska kettős élete nyerte, mely mű 2011-ben Franciaország legrangosabb filmművészeti díját, a Césart is megkapta, és népszerű volt a Berlinale és az Annecy fesztiválokon is. A film eredeti címe (Une vie de chat) szójáték egy francia kifejezéssel: une vie de chien, azaz a „kutya élet” a nehéz életre és bonyolult helyzetekre utal. A gyermekmesék és szuperhősök kedvelőinek a hetven perces film szórakoztató élményt biztosít: Dino nem egy átlagos macska, nappal szokványos életet él egy szeretett kislány mellett, aki édesapja halála óta nem beszél, míg éjjel betöréseknél segédkezik a jó lelkű Niconak, Párizs gazdag házaiban és hírhedt múzeumaiban.  A két világ találkozása indítja be a cselekmény bonyodalmát, amikor a kislány felfedezi az esti műszakban dolgozó macskájának titkos életét és veszélyes világát.

Continue reading ...

Tovább fenyeget a vörösiszap

This post is also available in: English

Greenpeace: szivárog az almásfüzitői tározó


SimonGfoto_k.JPGTöbb mint egy év telt a kolontári vörösiszap-katasztrófa óta. 2010. október 4-én átszakadt az Ajkai Timföldgyár Kolontár és Ajka között létesített vörösiszap-tározó gátja, és több mint félmillió köbméternyi mérgező anyag öntötte el a területet. Az erősen lúgos, maró hatású folyadék három faluban, Kolontáron, Devecseren és Somlóvásárhelyen okozott óriási károkat. Ezeken a területeken az új lakóházak azóta felépültek, azonban még ma sem tisztult meg teljesen a környezet a szennyezéstől. Az ajkai tragédia után a sajtó és egyes civil szervezetek szinte azonnal elkezdtek foglalkozni az almásfüzitői vörösiszap-tározóval valamint a benne rejlő kockázatokkal. A tározóval kapcsolatos problémákról, veszélyekről beszélgettünk Simon Gergellyel, a Greenpeace Magyarország vegyi anyag szakértőjével.

Cafebabel: Először beszéljünk egy kicsit a kolontári eseményekről. Mi változott ott az elmúlt egy évben? Sikerült-e teljes mértékben elszállítani a vörösiszapot?

Simon Gergely: Nagyrészt sikerült eltávolítani a szennyezést. Amikor a Greenpeace pár hónappal ezelőtt méréseket végzett, akkor azt láttuk, hogy a talajban még mindig megtalálható egy-két toxikus fém, ami a vörösiszap-szennyezésnek lehet a következménye, de ezek általában határérték alatt voltak. Problémát most az jelenthet, hogy az üzem kiengedi azt a folyadékot, amit korábban a tározó tetején helyeztek el. Ebben – bár ugyan semlegesítik – még mindig magas a sótartalom. Továbbá nagyon magas a molibdéntartalom, illetve időnként megjelennek benne más toxikus anyagok is. A gond az, hogy a hatóságok a kármentesítésre kötelezés helyett akkorára tolják ki a határértéket ezeknek az anyagoknak az előfordulásával kapcsolatban, hogy a jelenlegi értékek alapján ne számítsanak szennyezésnek. Nem jó az sem, hogy eseti engedélyekre kiengedik a szennyező anyagokat, de az sem a legjobb technika, hogy cementet kevernek a vörösiszaphoz, elsősorban azért, mert kissé ismeretlen ez módszer, így további kockázatokat rejt magában. Összességében azt mondhatjuk, hogy a terület megtisztítása rendben lezajlott, viszont kérdéseket vet fel, hogy az erre szánt körülbelül 15 milliárd forint hogyan lett elköltve. Ezt a parlamenti képviselők is firtatják.

Continue reading ...

„A túlzott alkoholfogyasztás sokkal gyakoribb Kelet- és Észak-Európában”

Európa lehangoltabb, mint valaha? Frank Jacobi, a Berlini Pszichológiai Egyetem professzora egy szakmai lap számára végzett kutatás során harminc európai országot megvizsgálva kimutatta, hogy a kontinens lakosainak 38%-a szenved valamiféle pszichológiai betegségtől. Az arány a 2005-ös 27%-ról kúszott ilyen magasra. Interjú.

cafebabel.com: Jacobi professzor, Ön szerint kijelenthetjük, hogy a dél-európai emberek vidámabbak?

Professzor Frank Jacobi: Próbáltuk elkerülni a regionális összehasonlítgatásokat, olyan kijelentésekkel az élen, minthogy „a skandinávok depressziósabbak, mint a spanyolok”. A tanulmányokban megjelenő, egyes országok között mutatkozó különbségek inkább a különféle megközelítési módszereknek köszönhetők, mint valós, eltérő pszichológiai zavaroknak, mint amilyen a szorongás vagy a depresszió. Semmi sem utal arra, hogy ezek a rendellenességek bizonyos országokban dominánsabbak lennének, mint máshol. Természetesen vannak kivételek – a túlzott alkoholfogyasztás például sokkal gyakoribb Kelet- és Észak-Európában.

peterm2000.jpg

Continue reading ...

Minden ideköt?

This post is also available in: English

December elején került ki az internetre a magyar kormány új ifjúságpolitikai kampányvideója, mely egyből megosztotta a hazai internetes közösséget. Ennyi dislike-ot egy Youtube videónál ritkán lát az ember, ami csak azt mutatja, hogy a színes, szagos, legújabb trendeknek megfelelő reklámvideó fordítva sült el, mint azt szerették volna. Ez pedig nem véletlen. (Vélemény)

 

A 2012 januárjában induló Új Nemzedék Jövőéért program trailerének szánt kisfilmet a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium megbízásából készítették. A szándék, hogy fiatalos és kevésbé szájbarágós formában közvetítsék a kormány keresztény értékrendjét, üdvözlendő, csak éppen a lényegről tereli el a szót. A Minden ideköt álláspontja szerint ugyanis a fiataloknak hazájukban kell megtalálniuk a boldogulást. Ha pedig erről van szó, akkor már sántítanak a videóban felsorolt értékek, hiszen a legtöbb fiatal nem a jó bulik vagy az ígéretesebb párkapcsolati remények miatt marad Magyarországon vagy költözik külföldre. Ezekre nagyjából bárhol van esély, viszont emellett még valahogyan meg is kell élniük, ami jelenleg Magyarországon a pályájuk elején állóknak különösen nehéz. A kisfilmben, például, azt már nem mutatják, miből költ a főszereplő pár, hogyan tudnak fejlődni a munkájukban, tanulmányaikban úgy, hogy érdemes legyen Magyarországon élniük.

Continue reading ...

Kétes eredményű a klímacsúcs

December elején ért véget az idei klímacsúcs, sajnos érdemi megállapodás nélkül. Az évente megrendezett esemény fő célja a legégetőbb környezetvédelmi problémák (globális felmelegedés, légszennyezettség, esőerdőirtás, üvegházhatás, stb.) orvoslása. A csúcs 2011-ben Durbanban, a Dél-Afrikai Köztársaság egyik legnagyobb városában kapott helyet. Ez a vidék a globális felmelegedés hatásai által leginkább sújtott területek közé tartozik. A találkozón az egyetlen elért eredmény az egyes országok szén-dioxid kibocsátásáról rendelkező kiotói egyezmény meghosszabbítása volt, azonban ez is csak látszólagos: éveket szabtak meg különböző határidőknek, ráadásul Kanada visszalépett a kötelezettségvállalástól.

A klímaváltozás továbbra is égető probléma, azonban olyan mintha elvesztette volna fontosságát. Ez valahol érthető is, hiszen a gazdasági problémák sokkal közvetlenebb, érezhetőbb hatással vannak az emberekre. A helyzetet jól jellemezte, hogy az év végi gazdasági hajrában a klímacsúcs minimális sajtóvisszhangot kapott.

Continue reading ...

„Tisztelettel, de félelem nélkül!”

Susanne Graf, a berlini kalózlány


500px-Susanne_Graf_Piratenpartei_2010.jpgA szeptemberi választások óta a berlini parlament legfiatalabb képviselője, frakciójának egyetlen női tagja – mégpedig a német Kalózpárt színeiben. Berlinben, a Meyerbeer kávézóban beszélgetünk adatvédelemről, a politikában elkövetett hibák kezeléséről, illetve arról, hogy miért nem fontos a női kvóta bevezetése a Kalózpártnál. De mindehhez hozzátartozik a kávézás előtti türelmes várakozás is. Mert Susanne Graf népszerű interjúalany.

Continue reading ...

- page 1 of 33