Bábel Budapest

A találkozón egy prezentáció keretében mutattuk be, honnan is indult a projekt, mik voltak az elmúlt hat és fél év legfontosabb állomásai, és hogyan képzeljük el a jövő évet. Bemutattuk a magazin legjobb blogjait és a többnyelvű fórumok nyújtotta lehetőségeket. A résztvevőket arra buzdítottuk regisztráljanak a weboldalon, mely lehetővé teszi, hogy interaktív módon részt vegyenek az európai közvélemény alakításában.

Ha már így összejöttünk, egyből mikrofon végre kaptunk néhány résztvevőt, és megkérdeztük tőlük hol találkoztak a magazinnal és mi a véleményük a közösség elindításáról.

Elsőként Lóránt válaszolt, aki nemrég tért haza Belgiumból. “2005 őszén egy jogász csoporttársam hívta fel a cafébabel.com-ra a figyelmem Brugge-ben. Azonnal felvettem a kapcsolatot a budapesti szerkesztőséggel, akikkel azóta is jó az együttműködésem." "A magazint nagyon interaktívnak tartom, ismerősök körében, beszélgetésekkor mindig szóba kerül.”

Angélának, aki jogászként európai uniós ügyekkel foglalkozik egy kollégája ajánlotta a weboldalt. "Heti rendszerességgel olvasom, és leginkább az tetszik, hogy közérthető módon mutatja be az EU működését, és itt más uniós szaklapoktól eltérően lazább hangvételű cikkeket is találok."

Botond, a Kitekintő magazin egyik alapítója egy nemrég indult együttműködés kapcsán ismerte meg a magazint. "Ikerprojektnek tartom, a két internetes újság hasonlóan operál – míg a Kitekintő a nagyvilágra, addig a Babel az EU-ra koncentrál. A két portálnak a célközönsége azonos, de egymás komplementerei." "Mindkét portál tekintetében központi elem a missziótudat.”- tette hozzá.

Ági legelőször a budapesti Francia Intézetben hallott a weboldalról." Én úgy látom jelen pillanatban elég nehéz megtalálni a CaféBabelt, leginkább a szájról szájra terjed a híre." "Szerintem részben azért jut el kevés emberhez, mert a magyarok aktivitása alacsony és még mindig sokaknak akadályt jelenthet a nyelvtudás hiánya" - folytatta. "Személy szerint támogatom az ehhez hasonló fórumokat, a magazint nagyon jó ötletnek tartom, mivel belátást enged az európai hétköznapokba.”

Tamás, a Kitekintő magazin főszerkesztője teljesen véletlenül az Interneten szörfölve fedezte fel a weboldalt. "Az új honlap alapvetően tetszik, és a közösség elindítását is jó ötletnek tartom." " Szerintem az interaktív magazinoké a jövő." Az újításokkal kapcsolatban megjegyezte: "Én úgy látom, a fórum és a blog kioltja egymást." "Személy szerint inkább a minőségi blogban látom a jövőt, az egyoldalú webes újságírásnak nincs értelme.”

Niki, az Európai Értékekért Alapítvány elnöke egy nemzetközi kapcsolatok szakos nyári tábor börzéjén találkozott először a Babellel, ahol a két szervezet egymás melletti standon állított ki. "Szerintem a 2.0-é és a közösségi portáloké a jövő, mert fontos az emberek közéletbe való bevonása". "A magazin népszerűsítésében a nyelvtudást tartom elsősorban akadálynak, bár az internet felhasználók többnyire beszélnek nyelveket." " Úgy látom, viszonylag kevés fórum van, amely a 30-40-es korosztálynak szól. Ebben a cafebabel.com jó példa lehet.”

Orsi, aki idén végez az Általános Vállakozási Főskola nemzetközi kapcsolatok szakos hallgatójaként, azt mondja: "Teljesen véletlenül találkoztam a budapesti szerkesztőség egyik tagjával, aki felhívta a figyelmem erre a kezdeményezésre. EU szakirányosként igencsak csábítóan hangzott." "A ma esti prezentáció után tényleg kedvet kaptam az íráshoz. Örültem, hogy részese lehettem ennek a szűk körben megrendezett eseménynek és, hogy csupa lelkes és elhivatott értelmiségi fiatallal találkoztam." - tette hozzá.

Összesen százötven uniós állásról van szó; többek között az informatika, a kommunikáció és a média területére keresnek ügyintézőket, havi 4012 eurós nettó fizetéssel. A mai ingatag helyzetben igen ritkának számít az ilyen lehetőség, az állásokra pedig tizenkétezer, az Epso leszűkített listájára felkerült jelentkező várakozik. Az idén február 28-án közzétett álláshirdetés EPSO/AD/94/07 kódnéven vált ismertté, de egymás között csak ’AD5’ néven emlegetik.

Fütyülnek az olaszra

A gondot az okozta, hogy a megbízott hivatalnokok a munkaerőt toborzó hirdetéseket csak angolul, franciául és németül tették közzé, az Európai Unió további húsz hivatalos nyelvét pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyták. Ezzel súlyosan megsértették az unió szerződését, amely szerint a hirdetményeket a Brüsszelben elfogadott húsz hivatalos uniós nyelv mindegyikén közzé kell tenni, így olaszul is, ezt a nyelvet pedig az Európai Bizottság még mindig mellőzi.

Nagy meglepetést okozott, hogy a jelentkezési határidőt meghosszabbították, így a későn jelentkezők is részt vehetnek a megmérettetésen, amelyre 2008. május 28.-a. és július 18.-a között kerül majd sor. A hosszabbítás okaként „hivatali mulasztást” jelöltek meg. A hirdetmény ezúttal a korábban mellőzött húsz nyelvek mindegyikén megjelent – nem pedig csak tizenkilencen, ahogy azt az Epso egy „nyelvbotlásából” megtudhattuk; ez is azt mutatja, hogy a soknyelvű unióban a hivatalnokok maguk sem látják át tisztán a helyzetet.

Alfredo Antoniozzi képviselő, aki arról ismert, hogy őrködik az olasz nyelv megbecsültsége fölött, nem hagyta szó nélkül a történteket. Az Európai Bizottság (mely az Epso-t is felügyeli) kérdésére válaszolva május 14-én a jobboldali Forza Italia párt képviselője utat engedett az indulatainak: „Amögött, hogy a hirdetményt mindössze három nyelven publikálták, az a szándék húzódik meg, hogy újfajta eljárási rendet alakítsanak ki; ezt pedig csak súlyosbítja az a tény, hogy olaszul sem tették közzé a hirdetményt.” Az Európai Parlamentet még jobban megosztotta az, hogy a szocialista képviselő, María Isabel Salinas García is hozzászólt az ügyhöz: „Ha meggondoljuk, hogy a mulasztások már az előző, EPSO/AD/25/0-ös fedőnevű felhívásnál felszínre kerültek, nem gondolja a Bizottság, hogy ideje lenne felülvizsgálni az Epso működését?”

„Kaotikus fordítások”

E.C., az Európai Bizottság egyik vezetője felfedte, hogy „a késések annak köszönhetőek, hogy az adminisztrációban és a fordítás menetében eluralkodott a káosz.” A helyzet pedig még nehezebb lett, amikor az utóbbi években tizenkét új ország is csatlakozott az Unióhoz, akik mind magukkal hozták a saját nyelvüket, így például a máltait vagy a szlovént is. 2007-ben még az is szóba került, hogy a kelta nyelvet is bevezetik, a kelta kultúra rajongóinak nagy örömére. A hivatalnok szerint éles ellentmondást fedezhető fel abban, hogy az unió szerződése tisztán kimondja a tagállamok nyelvének egyenjogúságát, valójában viszont csak az angol és a francia a mindennapi kommunikáció nyelve. „Azt hiszem, hogy a legtöbben még akkor is angolul beszélnek, ha van rá lehetőségük, hogy a saját nyelvüket válasszák.”

Bár az egyes intézményeken belül a soknyelvűséggel kapcsolatban (amely egyébként 511 millió euróba került 2005-ben) állandóak a viták, az Epso weboldala továbbra is csak angolul, franciául és németül érhető el. Az AD5 verseny pedig tovább folyik, és várhatóan 2008 júliusára fejeződik be.