Bábel Budapest

Szerző:Andrea Bassi - Reggio Emilia, central Italy Fordította: Kéry Tamás Megjelenés: 2008. március 11.

2008. január 13-án áldását adta az Európai Unió egy tervezetre, amely törvénybe foglalja, hogy csökkenteni kell a szén-dioxid kibocsátást, és növelni kell a megújuló energiaforrások arányát. Vittorio Prodi, az Európai Parlament tagjaként kiemelte, hogy az üvegházhatást okozó gázok esetében még inkább a kibocsátás arányában kellene bevezetni korlátozásokat, különös mértékben a világ déli részén.

2020-ra az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását legalább 20 százalékkal kell csökkenteni, miközben a megújuló energiaforrások arányát pedig 20 százalékra kell emelni az Unióban. A közlekedési szektor jövőjét tekintve pedig legalább 10 százalékos biodízel felhasználást irányoz elő. A program kapcsolt feltételeket szab minden tagállamnak. Olaszország kártékony gázkibocsátását 13 százalékkal kell csökkentenie, miközben 17 százalékkal kel növelnie a megújuló energiaforrások arányát.

A program része lesz egy ún. „emisszió tőzsde”, mely 2013-tól felváltja a szabadon cserélhető szén-dioxid kvótát, melyet a jelenlegi formájában még a Kiotói Szerződés vezetett be. Mindeközben fel kell gyorsítani a kutatásokat, hogy újabb megoldások szülessenek a szén-dioxid begyűjtésére és raktározására, mint például egy földi vagy mélytengeri lerakat kialakításával. Josè Manuel Barroso egyértelművé tette a program kapcsán: nem csupán a strasbourgi Parlamentnek kell elfogadnia a csomagot, hanem minden egyes tagállamnak is egyaránt. Az egyedüli intézkedés, amely eddig életbe lépett a tagállamok környezetvédelmi politikájának az és a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos kutatások összehangolására vonatkozik.

Vittorio Prodi egy 71 éves professzor, aki jelenleg a klímaváltozásért felelős parlamenti bizottság alelnöke.

Összegezné, hogy a program kapcsán pontosan milyen mérőszámokat fogadott el az Unió?

A mérőszámokat röviden a 20-20-20-as szabálynak hívjuk. 20 százalékkal kell csökkenteni a szén-dioxidnak és annak az importjának, 20 százalékra kell növelni a megújuló energiaforrások arányát az összenergia-fogyasztás terén és szintén 20 százalékkal kell növelni az energiafelhasználás hatékonyságát. Ezt a három feltételt pedig 2020-ig kell megvalósítani. Ezek a kritériumok a tavaly márciusi Tanács ülésén már meghatározták, de a Bizottságnak még ki kellett dolgoznia pontosan, hogy milyen módon lehet ezeket elérni. Az igazi eredmény, hogy az EU úgy állította fel ezeket a kritériumokat, hogy közben betartotta a Kiotóban meghatározott feltételeket is. Nyilvánvaló, hogy a kritériumok a bruttó nemzeti termék (GNP) arányában lesznek meghatározva és így minden ország saját csomagot fog végrehajtani.

Egy hónappal a Baliban tartott konferenciát megelőzően bírálta az Európai Parlamentben a Kiotói Szerződés módosítását, melynek lényege az lett volna, hogy a fejlett országok vásárolhattak volna szén-dioxid kvótákat a fejlődő országoktól, miközben továbbra is folytatták volna a szennyezést. Mi az ellenjavaslata?

A hőmérséklet gyors emelkedése egy nagyon sürgető és komoly probléma, amely sürgősen globális konszenzusért kiállt. Hogy ez megvalósuljon egy szigorú előterjesztésre van szükség, mely igazságos és a természetet állítja előtérbe, még jobban, mint az a Kiotói szerződésben megvalósult. Ezért azt javaslom, hogy ezek az országok is vegyenek részt a vitákban és adjanak hangot a véleményüknek.

Az Európai Parlament tagjaként előterjesztett egy módosító javaslatot, amely a következő rövid „szlogent” tartalmazta: egy fő, egy kibocsátáshoz való jog. Mit is jelent ez pontosan? Itt az ideje, hogy belássa az EU, hogy minden embernek azonos joga van a kibocsátáshoz, mivel ez igazi lehetőséggel ruházza fel a világ déli felén élő embereket. Vissza kell térni hozzájuk kereskedelmi értelemben. Hasonló arányú szén-dioxid mennyiség felhasználására van joguk nekik is, még akkor is, ha nem termelték meg azt. Jelenleg a kiotói szabályozás szerint egy tonna szén-dioxid kibocsátás kb. 20 eurónak felel meg. Ez az összeg átruházható lesz, ami jó. Lehet, hogy elenyésző összegnek tűnhet, de több mint az az összeg, ami a nemzetközi vállalatokat arra sarkalja, hogy ezeken a területeken ruházzanak be.

Répával jutalmaznak, virgáccsal pedig büntetnek kell az ökoharcban

A politikusaink megértették, hogy mennyire fontosak a környezetvédelmi kérdések, és hogy miként lehet ezekkel szavazatot szerezni. A másik pozitívuma lehet a jövőben, hogy a klímaváltozás ellen hozott reformok adhatnak erőt a döcögő gazdaságnak.

Az energia és a gazdasági válság lesz várhatóan a két kritikus pontja a március 13-án és 14-én tartandó brüsszeli Európai Tanács ülésnek. Minek vitázni a környezetvédelemről? A legegyszerűbb válasz erre a kérdésre az, hogy a környezetvédelem lett a kulcsa azoknak a problémáknak a megértésére és megoldására, amelyekkel Európa szembenéz. Az energia kérdés jó példa: azért lett kihívás, mert meg kell védeni a környezetet. Továbbgondolva a bolygónk megmentése érdekébem hozott politikai reformok létrehozhatnak egy olyan gazdasági modellt, melyben Európa visszaszerezheti vezető pozícióját. Lássunk néhány javaslatot Európa vezető politikusaitól:

Nicolas Sarkozy virgácsa: a francia államfő egy európai „ökóadó” bevezetését javasolja. Ez az adó azon államokat sújtaná, amelyek nem írták alá az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását csökkenteni hivatott Kiotói Szerződést.

Rodriguez Zapatero virgácsa: a spanyol kormányfő kormánya egy olyan tervezetet készül elfogadni, amely kisajátítani azokat a tengerparti területeket, melyek az elmúlt negyven év folyamán végbemenő embertelen városiasodás során pusztultak le.

Stavros Dimas virgácsa: a környezetvédelmi biztos a vízre kivetett adó növelésével kívánja elejét venni a pazarló felhasználásnak és ezáltal megteremteni a lehetőséget, hogy a fogyasztók a tényleges árat fizessék. Még nem nevezte meg, hogy az intézkedés a vállalatokat vagy az egyéni fogyasztókat fogja-e terhelni, annak ellenére, hogy a vállalati felhasználás tetemesebb.

Gordon Brown répája: a brit miniszterelnök, Sarkozy támogatását élvezve, csökkentené a „zöld termékek” áfáját, amelyek kevesebb energiát fogyasztanak és szennyezést bocsátanak ki.

Angela Merkel répája: Európában az épületek egyre inkább elöregednek, ezért a német kancellár javaslata szerint évi 1,4 milliárd euróval kellene hozzájárulni ahhoz, hogy a magántulajdonú lakások és a házak szigetelését kicseréljék. Az ötlet már határokon túl is népszerű, hiszen Zapatero bejelentése alapján már 1 milliárd eurót költöttek öreg házak felújítására, hogy így csökkentsék az energiafelhasználását.

Josè Manuel Barroso ostora: a Bizottság elnöke 2012-től kezdődően bírsággal súlytaná azon vállalatokat, amelyek nem tartják be a közösség által előírt üvegházhatás csökkentését előíró szabályokat.

''Írta: Susannah Readett-Bayley; Fordította franciáról-angolra Fernando Navarro''

Fotók: honlap (danieljulia/ Flickr), répa (Yorgenmeister/ Flickr), virgács (mm/ Flickr)