Szerző:Giovanni de Paola - Brussels Forditotta: Kovács Zsanett Megjelenés: 2008. március 14.

Ezek a Dél-Amerikából, Afrikából és Ázsiából származó emberek már legalább 10 éve élnek illegálisan Belgiumban. Elif (a nevet megváltoztattuk), egy 12 éves török kislány, is a szülei mellett volt az egész sztrájk alatt. Ő beszélt az interjúkban. Flamand iskolába jár Brüsszelben, annak ellenére, hogy az ő helyzete is rendezetlen. Ahogy minden gyerek ezekben a közösségekben, Elif is folyékonyan beszél flamandul és franciául, nem úgy, mint a nála idősebbek. Elmagyarázza nekünk, hogy az édesanyja azért folytat éhségsztrájkot, mert már több mint 10 éve él Brüsszelben a családjával és igazságtalannak tartja, hogy a helyzetüket még mindig nem rendezték és állandó bizonytalanságban kell élniük.

Szirénázó mentőautók

„Boldog vagyok itt. Jól beszélek flamandul mert ez az első nyelvem az iskolában. Ha vissza kellene mennem Törökországba, nagyon nehéz lenne megtanulnom törökül. Ezért akarok Belgiumban maradni„ – magyarázza Elif magabiztosan, élénk tekintettel. Bizonyos mondatok furcsán hangzanak egy kislány szájából: „Ez az éhségsztrájk az utolsó esélyünk” – teszi hozzá például. Többes számban beszél, az egész családja és az összes házfoglaló nevében. Elif csak 12 éves, de egyértelműen érettebb, mint más hasonló korú gyerekek.

Belgiumban Elif szülei feketén dolgoznak. Lányuk jól tudja, hogy erről nem beszélhet: „Nagyon nehéz fizetni a lakbért és az élelmiszert, mivel a szüleim nem dolgoznak. Nagyon nehéz, mert nincs pénzünk” –meséli. Elifnek egy bátyja és két húga van. Mindannyian iskolába járnak, mivel Belgiumban minden gyereknek joga van az oktatáshoz, akár állampolgár, akár nem, azzal a feltétellel, hogy legalább két éve él Vallóniában, Flandriában vagy a brüsszeli régióban.

Az eljárás hatékonyságáról kérdezve Elifet, így válaszol: „Az apám már részt vett egy éhségsztrájkban, de az nem használt. Remélem ezúttal segíteni fog. Ez az utolsó reményünk.” A Royale utcában nem lehetett nem észrevenni a bevándorlók közel két hónapig tartó akcióját. Egy-egy mentőautó érkezett néha szirénázva. Az éhségsztrájk legyengítette a szervezetüket, kórházba is kellett vinni néhányukat. Az orvos, aki a bevándorlóknak segítséget nyújtott, nem is rejtette el aggodalmát e reménytelen vállalkozással kapcsolatban: ezek az emberek készek meghalni az állampolgárságért.illeg bev 2