Aztán legkésőbb vasárnap délután nekilátunk – ki-ki a maga vérmérséklete szerinti technikával – a tojásfestésnek, másnap pedig vegyes érzelmekkel várjuk a locsolók hadát. Van, aki hét lakat alá zárkózik, mások pedig versenyeznek, kihez érkeztek többen. Az elhervadás-ellenes akciókat illik hímestojással jutalmazni, de a volán mögé nem ülő locsolóknak való pálinka is elő kell hogy bukkanjon előbb-utóbb az aprósütik mögül. Szép szokások ezek, többségükről pedig még csak nem is sejtjük, hogy eredetileg közük sincs a keresztény ünnephez.

tojas2

Főleg a gyerekek előtt megkerülhetetlen annak kérdése, hogy mi köze a nyúlnak a tojáshoz, azt viszont már a felnőtteknek kell feltenni, hogy mi lesz, ha elmúlik az ünnep. Az utóbbi néhány évben lett nagy divat a húsvéti nyúlvásárlás, mert „olyan cuki”. Valóban, egy nyúl tud „cuki” lenni, de nem csak abban a 3-4 napban, amíg meghozza az ajándékot és elrágcsál néhány szál répát.
nyuszi3
A nyúl egész életében „cuki”. Akkor is, amikor kidobják a kukába, akkor is, amikor eleresztik a közeli ligetben, parkban, ezzel biztos halálra ítélve. De szinte semmivel sem jár jobban az a szőrgombóc sem, akivel aztán nem játszanak, nem engedik ki. Sok kereskedő persze inkább visszafogadja a gyorsan megunt állatkákat, s több állatkert is befogadja a füleseket. Csakhogy ennek nem szabadna így történnie, hiszen az állatkertek, vadasparkok befogadóképessége is véges, az állatkereskedő sem köteles minden esetben visszavenni az állatot, arról nem is beszélve, hogy ritka az olyan kereskedő, aki megfelelő körülmények között tudja tartani a „portékáját”.

nagynyul

A felelősség minden esetben a szülőké, hiszen nekik kéne tudni, van-e elég idejük és pénzük nyulat tartani, mert nyilvánvalóan egy bizonyos korig még nem szabad rábízni teljes mértékben egy kisgyerekre, aki pedig azt sem tudja felmérni, milyen egyéb vonzatai vannak a kiskedvencnek. S akármennyire is könyörög a gyermek a nyúlketrec előtt, meg kell tanulni nemet mondani – és nem csak a nyúl érdekében!