"Egy őshonos franciának Eramus-ösztöndíjjal kiutazni gyerekjáték”

A 20 éves Mahdi apja marokkói származású, míg édesanyja algír. Franciaorszgban és Németországban nőtt fel, francia iskolában tanult. Jelenleg a ‘Institut d’Etudes Politiques’ hallgatója Párizsban. Számára egy biztos: először francia állampolgárként kell elismertetnie magát és csak utána lehet gondolkodni azon, hogy milyen is az európai identitás. „Őshonos franciáknak résztvenni egy Erasmus programon gyerekjáték. Jól érzik magukat az identitásukkal és alig várják, hogy másokkal talákozzanak, hogy európai identitásuk legyen. Azonban ki kell emelnem, hogy lakosság nagy része nem tartozik az eurógenerációhoz. Hogy európai legyél, ahhoz elöszőr franciának kell lenned! És, ha a fiatalokat folyamatosan az Észak-afrikai gyökereikre emlékeztetjük, hogyan fogják franciának érezni magukat?” Már három év telt el is a nagy sajtóvisszhangot kiváltó Párizs külvárosaiban történt zavargások óta, amikor a helyi bevándorlók a saját bőrükönkön tapasztalhatták az etnikai lázongásokat 2005 augusztusában. A média bemutatta, hogy a szegény körülmények között élő fiatalok hogyan fejezik ki dühüket, szembeszálltak a rendőrökkel és autókat gyújtottak fel. Egy francia nemzetközi hetilap a Courrier Internationalban megjelent írás több hasonló európai orgánumot idézve kiemelte, hogy kudarcot vallott a francia integrációs modell, és attól tartott, hogy a zavargások kiterjedhetnek majd más országokra is. Újságírók és riporterek gyakran emlegették a következőt: „a szabadság, egyenlőség és testvériség varázsigék nem jellemzik a nem-fehér francia férfiak és nők mindennapjait. Rájuk inkább az elnyomás, a diszkrimináció és a szegregáció a jellemző. Ami pedig mindenkit jellemez az a nyugtalanság.” –kommentáta az eseményeket a brit Orserverben Trevor Phillips, a faji egyenlőségi bizottság elnöke.

„Senki sem hiszi el, hogy német vagyok pedig ez áll a személyimben"

immig2

A beilleszkedési problémák kezelése egy összeurópai ügy. Az öreg kontinensen minden kozmopolita társadalomnak szembe kell néznie az erőszakkal és a diszkriminációval. Ali az észak-nyugati Rurh-vidék egyik ipari német város peremkerületében nőtt fel. Jelenleg 29 éves, kurd és török felmenői vannak és egy osztrák felesége. Csak úgy, mint bárki más, ő is átélte a berlini Rutli szakiskolában történteket. Az intézmény tanárai megkongatták a vészharangot az iskolában uralkodó erőszak miatt. Az iskolában tanulók 80 százaléka külföldi származású. Az iskola a kudarc szimbóluma lett a faji sokszínűség és a fiatal bevándorlók integrálásának. Ali úgy gondolja, hogy a tolerancia megoldhatja ezeket a problémákat. „Persze, hogy létezik rasszizmus” – mondja, „de én hiszek a multikulturalizmusban. Az embereknek látniuk kellene a lehetőséget, amit a kulturális sokszínüség kínál. Tolerancia a kulcs mindenhez!” Ali számára Európa egyesíti a származásából fakadó sokaságot egy közös alapon. „A szüleim a hatvanas években érkeztek Németországba. Édesanyám kint tanult meg németül. Úgy gondolom, hogy én egy kozmopolita vagyok, mert egy kulturálisan sokszínű környezetben neveltek és nőttem fel. Elősorban Ruhr-vidék gyermekének vallom magam és utána európainak. Leginkább ennek az az oka, hogy bár az áll a személyimben, hogy német vagyok mégsem hiszik el, hogy az vagyok.”

„Az észtek azt fogják hinni, hogy a kuszkusz az egy francia étel”

Az Alternatives Internationales francia magazin The second generation shakes Europe (a második generáció felrázza Európát) című különszámában Yann Mens az öreg kontinens vezetőihez szól: „Európa multikulturálissá vált és új társadalmi szerződésre van szüksége.” Bár az írás 2006 márciusában jelent meg Mens szavai mindaddig érvényesek, amíg az aktuális események mindennaposak. „A társadalom széles rétegeinek tudomásul kell venniük azt, hogy a probléma létezik!” – mondja Mahdi. „A franciáknak el kell fogadniuk egy ez a kulturális sokszínűséget. Például az észtek megfogják érteni, hogy a francia étkezdékben péntekenként kuszkusz és hal lesz a menü. Talán azt fogják hinni, hogy ez egy francia étel!” Once multiculturalism is adopted, its identity – a eurogenerational identity – will naturally emerge, Mahdi feels, who adds that he hopes to do his internship in Germany next year. Amint a multikulturalizmus elfogadottá válik, az önazonosság, az eurogenerációs azonosság, természetessé vállik. Mahdi aki hisz mindebben, reméli, hogy Németországban végezhetné a szakmai gyakorlatát jövőre. „Ha egy francia fiatal átlépi azt a korlátot, hogy csak a marokkói származását veszi figyelemembe egy másik embernek, akkor nem fogja azt mondani Európára, hogy «valahol máshol fekszik» vagy, hogy «ez nagyon érdekes, de mi is ez valójában» ” Amikor megkérdeztem, hogy mit jelent számára Európa Ali a következőt felelte: „egy kulturális sokszívűség, vélemény szabadság, lehetőség utazásra, tanulásra és, hogy kritikus legyél, valamint, hogy megvitassd a történelmet és a múltat.”

Szerző: Jane Mery Fordította: Kéry Tamás