’A kiállítás annak bizonyítéka, hogy a Médecins du Monde (A Világ orvosai, MdM) visszatért eredeti célkitűzéséhez. A sajtóbeli megjelenésre nem elég aktuálisnak tartott fényképekkel ugyanis csupasz valóságában mutatja be az elfeledett emberi válságokat - magyarázza Noëlle Rodembourg, a French NGO (MRAP, Movement Against Racism and for Friendship between Peoples) kommunikációs igazgatója Belgiumban. A tartósan fennálló krízisek, melyeket a társadalom többsége még mindig figyelmen kívül hagy, továbbra is jelen vannak Mongóliában, Libériában, Nigériában, Ugandában, sőt még Franciaországban is, ahol a romák lakáshelyzetére kell sűrgősen figyelmet fordítani. Igen, a nyomornegyedek még Franciaországban is léteznek. A ’Hogy el ne felejtsük: 34 kép’ kiállítás márciusban kezdte meg 2008-as turnéját Belgiumban. Spanyolországi második állomásáig 3500 látogatója volt. ’A sajtófotósok aktív szerepet játszottak a kiállításban, hiszen megosztották saját tapasztalataikat is’- teszi hozzá Noëlle Rodembourg.

Egyén a lencse mögött

A közönségnek időt adnak arra, hogy az érzelmeket felitassa. Az áldozatokhoz pedig a vendégek közelebb kerülnek. Digitális korunkban, a látogatót egy hatalmas sötétkamrába vezetik be. Itt hívják elő kényelmesen a fotósok fényképeiket, így segítve az érdeklődőket a kép befogadásában. Minden egyes negatívot a fényképész egy megjegyzése kísér, aki beszámol személyes tapasztalatairól, elválasztva porfesszionális és emberi mivoltát. A megjegyzések hozzásegítik a közönséget, hogy megértsen egy egyébként eleinte akár személytelennek tűnő negatívot. Ezt hangsúlyozza Norbert Musset is, miután elhagyja a sötétkamrát. ’Állandóan képekkel szembesítenek minket. Így ezek a végén már jelentésüket is elveszíthetik. Mindamellett a fotókat kísérő kommentek létfontosságúak, segítenek a látogatónak, hogy a helyzetet tényleg átgondolja valamint jobban megértse.’

A tsunamit jobban el lehet adni

Képek, érzések: szembesülve az emberi szenvedéssel, a tenniakarás iránti vágy és a tehetetlenség érzése között feszülő ellentét felkavarja a látogatókat. Élményeik meghatják őket, felkeltik bennük a vágyat, hogy szembeszálljanak a politikai lépések hiányosságával illetve a média tökéletlen információszolgáltatásával. Egy sikeres humanitárius akció kulcsa a közvélemény növekvő tudatossága. Az Indonéziát 2004-ben leromboló tsunami (tsunami) áldozatainak megsegítésére összesen 60 millió eurót (48 millió font) adományoztak a franciák. Míg a csupán tíz hónappal későbbi, de ugyanolyan katasztrofális pakisztáni földrengés segélyei nemzetközi szinten érték el az 50 millió eurót (40 millió font). Ez 10 millióval kevesebb, mint amekkora segélyt Franciaország egymaga küldött a tsunami után; Pakisztánban ugyanis sem turista, sem fotós nem volt.




Az újságokban




A közvélemény és a média kapcsolata egy játék: az újságok számítanak olvasóikra és ezért elsőbbséget az eladott események élveznek. Paradox módon, minél magasabb a megnövekedett értékesítésből származó profit, annál inkább képes az újság arra, hogy az időszerű események minden aspektusát, beleértve az emberi válságokat is, jobban közvetítse olvasói felé.
’Hiányoljuk a helyes eszközöket a munkához és ezért küzdünk’
Éhínség, gyötrelem, félelem, szegénység...ezekkel a jelenségekkel könnyen találkozhatunk bármelyik emberi válság során. Az már csakis az újságírón múlik, hogy talál-e egy más nézőpontot. Pierre Laurent – a francia napilap l’ Humanité vezető szerkesztője szerint: A sajtó csapdába kerül ebben az ellentmondásban: tudatában vagyunk annak, hogy mi is történik, még mielőtt a helyszínre érnénk, ezért állandóan küzdünk ezzel az előzetes tudással. Ugyanakkor megpróbáljuk megfejteni azokat az eseményeket, melyekről főként olvasnának, de amivel már tisztában is vannak az olvasók. Nekünk éppúgy ellen kell állnunk az utunkba kerülő információáramlásnak. Hiányoljuk a helyes eszközöket a munkához és ezért küzdünk.’




Megjelenés:208. május 23.
Link: http://www.cafebabel.com/eng/article/24866/exhibition-madrid-medecinsdumonde-humanitarian.html