A szerződés stratégiai fontosságú, ahogy az EADS, úgy az európai védelmi ipar számára is. Visszavonása az Atlanti-óceán mindkét partján a protekcionizmushoz való visszatérést vonná maga után. Európának ráadásul kísértést jelentene, hogy feloldja a Kínát sújtó fegyverembargót, a kieső piac kompenzálására.

Az itt olvasható interjú kérdéseit a Groupe des Belles feuilles internetes oldal olvasói tették fel. Az 1988-ban alapított, európai kérdésekre reflektáló klub tagjai közt egyetemistákat, fiatal értelmiségieket, franciákat és más nemzetiségüket tudhat, mindenféle politikai elköteleződés nélkül.

Groupe des Belles feuilles (GBF): Ezt a szerződést elsősorban egy amerikai-amerikai szerződésként kell értelmeznünk, amivel a Pentagon el akarja kerülni a Boeing monopóliumát? EADS2

Bertil Huger: Igen, bizonyosan arról van szó, hogy a Pentagon nem kívánja ezt a monopóliumot ezen az óriási piacon (545 repülőgép 3 részletben). A monopólium a vevő számára azt jelenti, hogy nincs választása és gyakran túlságosan magas árakat is. Ahogy Amerikában mondják: „You can ask what you want, you only get what they have” (Kérhetsz, amit akarsz, de csak azt kapod, amilyük van.). Ez egy komoly üzenet a Kongresszus és az amerikai kormány részéről minden beszállítójuknak. Jól tennénk, ha mi is merítenénk ebből a gondolatból Európában, ahol a védelmi piacok töredezettek és csak a nagy nemzeti cégeknek elérhetők.

GBF: Az amerikai hadsereg mindig is tanújelét adta a gazdasági patriotizmusnak. Lehetséges, hogy az EADS ajánlata valóban jobb volt vagy más okokat is lehetne említeni?

Bertil Huger: A védelmi piac nem olyan mint a többi. Fontos tényezőket kell figyelembe venni: biztonsági tényezőket, technológiai újításokat, szakmai kompetenciát. Valójában nem csak a Pentagon szorul külföldi beszállítókra, Európában sincs ez másként, kivéve a brit Védelmi Minisztériumot.

Tudni kell, hogy az EADS a lehető legjobban „amerikanizálta” ajánlatát, hogy megkaphassa ezt a mega szerződést: a sugárhajtású motorokat a General Electrictől szerzi be, összeszerelő futószalagot létesített Alabamában, nemcsak a légi utántöltő gépeknek, hanem az A330-as szállító repülőknek is. Ez doppingolja az A330 gyártást Európában is. A Pentagon és számos megfigyelő szerint az EADS ajánlata valóban a legjobb volt. Ezt bizonyítja, hogy Anglia és Ausztrália is európai repülőgépeket választott pedig szorosan kötődnek az amerikai védelmi cégekhez, sőt legutóbb Szaúd-Arábia is tőlünk vásárolt.

GBF: A szerződés nem fogja arra késztetni az EADS-t, hogy csökkentse európai jelenlétét és növelje azt az Egyesült Államokban és hozzá közel álló országokban?

Bertil Huger: Nem, szó sincs arról, hogy csökkentsük az európai jelenlétet, de arról igen, hogy kiterjesszük az EADS ipari tevékenységét olyan területekre, ahol van rá igény. Világos, hogy védelmi területen, ha nagy tételben szeretnénk szállítani, ipari jelenlét is szükséges, amely választ nyújthat az állami kliensek védelmi, technológiai és ipari kérdéseire, aggodalmaira. Az euró jelenlegi túlértékeltsége is azt teszi szükségessé, hogy dollár zónában termeljünk. 2020-ra az EADS szeretné a forgalma 20%-át Európán kívül megtermelni (ez az adat ma szinte nulla).

GBF: Nyílhatnak-e a következő években jelentős piacok az EADS számára Európán (és az Egyesült Államokon) kívül?

Bertil Huger: Az amerikai védelmi költségvetés a világpiac 55%-át teszi ki! A „BRIC”-nek nevezett országok (Brazília, Oroszország, India, Kína) komolya gazdasági növekedést mutatnak, amely együtt jár a védelmi kiadások jelentős növekedésével is. Oroszország és Kína katonai kiadásai növekedtek a legnagyobb mértékben. Az utóbbit embargó sújtja a Tienanmen téri események óta és az európaiak eleget is tesznek az amerikai kérésnek és hagyják, hogy Oroszország szállítsa Kínának a szükséges katonai felszereléseket. Ugyanakkor igazi dilemma ez Európának, mivel egy bezárkózó amerikai és egy embargó sújtotta kínai piac nem tudja biztosítani az európai védelmi ipar fejlődését.

Link:http://www.cafebabel.com/eng/article/24946/eads-aeroplane-china-france-america.html