A Centrál kávéház ismét zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel a „Europe on the Ground” vitasorozat keretében rendezett legutóbbi a legutóbbi kerekasztal-beszélgetésünkön. A nemzetközi programnak köszönhetően négy külföldi újságírót látogatott Budapestre, hogy különböző témákban kutatást végezzen. Párizsi és barecelonai kollegáink tollából nemrég dosszié is megjelent.

A jó hangulatú és érdekfeszítő beszélgetés során kiderült, hogy a koszovói helyzet bizony sokkal bonyolultabb annál, mint amilyennek távolról tűnhet.

Koszovó önállósági törekvései nem új keletűek, azonban a függetlenedési törekvések legújabb felerősödése alapvetően a „titói Jugoszlávia” összeomlása és a milosevic-i rezsim okozta nemzetiségi üldözések utánra tehető - mondta Vizi Balázs. Az ENSZ közigazgatás alá került Koszovóban a nemzetközi közigazgatással szembeni elégedetlenség is katalizátorként hatott, hiszen hiába remélték a koszovóiak, hogy a kéksisakosok jelenléte konszolidálja a tartomány ingatag helyzetét, az nem következett be.

Mint Lattman Tamás elmondta, hogy egy ország nem feltétlenül a nemzetközi jog által meghatározott feltételek teljesítése esetén tekinthető független államnak. Koszovó, bár rendelkezik az államiság általánosan elfogadott attribútumainak nagy többségével, mégsem tekinthető egyértelműen önálló államalakulatnak, hiszen egy már létező szuverén állam területén jött létre. Ez példa nélküli a nemzetközi jog történetében. Igaz efféle folyamatokat kizárni, elvetni sem lehet, hiszen a nemzetközi közjog egy állandóan fejlődő, átalakuló jogág. Mivel tehát jogi szempontból az érvek és ellenérvek egyensúlyban vannak, valószínűleg a nemzetközi politikának kell döntenie az új balkáni állam esetleges megszületéséről.

Makai József Koszovót egy „általános öngólnak” nevezte. Mint kifejtette, a mostani helyzet igazából nem jó senkinek. Az új államot kevesen ismerték el, ami mindenképpen csalódás a koszovóiaknak. A helyzet egyértelműen rossz a szerbeknek, akiknek szembe kell nézniük azzal, hogy újabb területi egység szakad le Szerbiáról; rossz az elszigeteltségből kitörni vágyó és az ENSZ segítségében bízó albánoknak, akikkel szemben Oroszország minden lehetséges fórumon vétóval fenyegetőzik. Kétségtelenül előnytelen az EU-nak is, hiszen a balkáni instabilitás Koszovó színre lépésével egyelőre nem csökken, hanem inkább fokozódni látszik. Nem utolsósorban pedig rossz a Vajdaságban élő magyaroknak, akik attól tartanak, hogy Koszovó végleges leválása után rajtuk, mint az albánok kiválásával legnagyobb számú kisebbségen csattanhat az ostor. Makai meglátása szerint a magyar kormány hatalmas kommunikációs hibát vétett Koszovó elismerésekor. A vajdasági magyarok ugyanis éppen azt kérték, hogy a születőben lévő államalakulat elismerésekor a hivatalos közlésekben ne hivatkozzanak a Szerbiában élő magyarok érdekeire, mert ez elmérgesítheti a magyarok és szerbek egyébként sem felhőtlen viszonyát. Az időpont megválasztását és azt, hogy Horvátországgal egy napon ismerte el a magyar kormány Koszovót ugyanakkor jó lépésnek tartja.

Ha valakinek kapóra jött ez a helyzet, az egyértelműen Oroszország, tartja Lattman, aki óva int attól, hogy a Koszovó kapcsán új hidegháborús konfliktust emlegessünk. Mindenesetre úgy tűnik, hogy az orosz külpolitika a Szovjetunió bukása óta megtépázott nagyhatalmi renomé visszaszerzésére tett próbálkozások egyik főpróbájának tekinti a mostani helyzetet. Az orosz erőfeszítések arra irányultak, hogy éket verjenek a sokáig megbonthatatlannak tűnő USA-EU együttműködésbe, ami a Nyugat-Balkán kapcsán valamennyire sikerült is.

Azonban nem szabad azt hinni, hogy Oroszország Szerbia „kisajátítására”, elszigetelésére törekedne, hiszen sokkal inkább érdekük egy EU-tag Szerbia szövetsége, mint egy újabb szervilis csatlós – véli Makai. Szerbia számára és a szerbek többsége számára is vonzó az európai perspektíva, a háborúkban és veszteségekben megfáradt népesség többsége már letett arról, hogy Koszovó újra Szerbia része legyen. Ha ez az európai integráció ára, ám legyen, tartják sokan. Másrészt pedig az EU-nak is érdeke, hogy tagjai közt tudja Szerbiát, hiszen az ország stabilitása a kulcs a térség stabilitásának megteremtésében. Ezzel együtt nem szabad elfelejteni, hogy Szerbiának sokkal nagyobb szüsége van az EU-ra, mint fordítva. Mindezt nem vitatva Vizi Balázs ehhez annyit tett hozzá, hogy egyelőre még mindig politikai dilemma tárgya, hogy Szerbia hogyan és mikor lehet az EU tagja.

A kérdésre, miszerint Koszovó jelenthet-e precedenst esetleg más országok kisebbségei számára, Lattman úgy reagált: szerinte minden kisebbséget érint valamilyen módon a koszovói helyzet. Sokan azt állítják, hogy nem teremt precedenst, megfigyelhető azonban, hogy Oroszország már a koszovói „receptnek” megfelelően cselekszik például a kaukázusi országok esetében. Ugyanakkor vannak olyan államok, amelyek a nemzetközi közösség elismerése nélkül is tudnak államként működni, mint például a Ciprusi Török Köztársaság, igaz ez utóbbit nem a belső igény, sokkal inkább egy külső hatalmi nyomás hozta létre.

Baszkföld helyzete kapcsán a vitán részt vevő spanyol vendégek elmondták, hogy szerintük Spanyolország politikai és gazdasági helyzete nem hasonlítható össze Szerbiáéval. Ebben a kontextusban ezek a faktorok döntően fontosak, hiszen a baszkok nagy többsége elégedett sorsával és a Spanyolországon belül élvezhető önállóság igényeiknek megfelel. Vizi is úgy ítélte meg, hogy Koszovó után sem várható, hogy nemzeti vagy etnikai kisebbségek tömegesen szakadnának el a többségi országoktól. Sokan inkább abban bíznak, hogy a Koszovó területén élő szerbek számára ígért széles körű autonómia lehet egy viszonyítási pont, azonban erről az autonómiáról az új koszovói alkotmány hallgat.

Makai szerint azért éppen Koszovóban történt meg ez a történelminek nevezhető precedens, mert a térségben már a XX.sz elejétől húzódik egy feloldatlan etnikai konfliktus albánok és szerbek között. A titói korszak és az 1974-es, széles autonóm jogokat biztosító jugoszláv alkotmány által teremtett viszonylagos nyugalom után újra felnőtt egy olyan generáció, amelyik hajlandó „meghalni” az igazáért. Katalizátorként pedig egyrészt a milosevic-i agresszió, másrészt az USA Koszovót támogató politikája hatott.

A mai koszovói viszonyokat firtató kérdésekre válaszolva vendégeink egyöntetű véleménye az volt, hogy az ország belpolitikailag instabil. A Koszovót uraló különböző klikkek között állandóan fennáll a fegyveres konfliktus veszélye; az állam működését a szokásjog irányítja, az egyes területeken kiskirályok, klánok gyakorolják az államhatalmat. Sőt, Koszovó jelenleg gazdaságilag sem életképes - bár ez szorosan összefügg a politikai instabilitással. Önmagában egy hasonló méretű ország képes lehet megállani a lábán. Lattman szerint Koszovó számára a kitörési pontot egyedül az európai perspektíva, vagyis az Európa tanácsi, majd a távoli jövőben az EU tagság jelentheti.

Egy, a közönség soraiból feltett kérdésre válaszolva Nagy-Albánia létrejöttének veszélyét Vizi minimálisnak nevezte, hiszen mint mondta, a koszovói és az albániai albánok soha nem éltek egy államban, nem alakult ki az együvé tartozás érzése vagy bármiféle pán-albán nemzettudat. A koszovóiak nem úgy tekintenek Albániára, mint anyaországra. Lattman szerint sokkal inkább elképzelhető egy „Nagy-Koszovó” létrejjötte, hiszen Koszovó gazdaságilag még mindig jobb helyzetben van, mint Albánia, friss függetlenségénél fogva pedig a koszovóiak öntudata is sokkal nagyobb.

A hogyan továbbal kapcsolatban Makai fontosnak tartotta megjegyezni, hogy Koszovó létének szempontjából a kérdés az, hogy Szerbia meddig tűri a tartomány leválását? Valószínűleg Szerbia és a szerbek kénytelenek lesznek beletörődni Koszovó függetlenségébe, mi mást tehetnek? Tiltakozhatnak ugyan, bízhatnak Ororszországban, esetleg saját radikálisaikban, azonban reális esély arra, hogy Koszovó újra egy egységes Szerbia része legyen jelenleg nem mutatkozik. (Megjegyzés: a májusi válsztásokon kialakult patthelyzet alapján úgy tűnik, hogy a Koszovó elszakadásába könnyen bele nem törődő radikálisok megkerülhetetlen tényezőjévé váltak a szerb belpolitikának.) Lattman Tamás a nemzetközi jogász azt sem zárta ki, hogy Szerbia pert indítson azon államok ellen, akik hivatalosan is elismerték Koszovót, ezzel neki kárt okozva.

A vita konklúziójaként mindenki egyetértett abban, hogy a koszovói kérdés nem tekinthető lezártnak, a függetlenségét egyoldalúan deklaráló állam helyzete sok tényezőtől függ, amelyek között a nagyhatalmak reagálását, az EU által tett lépéseket, a szerb belpolitikai helyzetet és a nemzetközi közösség véleményét lehet legfontosabbként kiemelni.

A beszélgetés nyomán a sajtóban megjelent cikk:

Figyelőnet: Kudarcok forrása lesz Koszovó?