CB: Mi a legaktuálisabb roma kérdés most Magyarországon?

M.E.: A probléma gyökereihez vissza kell nyúlni a rendszerváltásig. Azt szokták mondani, hogy a romák a legnagyobb vesztesei a rendszerváltásnak - és ez élet minden területére értendő. Ma a legnagyobbb gondot a munkanélküliség jelenti, ami a romák nagyon nagy százalékát érinti. A szocializmusban mindenkinek volt munkája, ezért sok roma család visszasírja azokat az időket. Problémás továbbá a lakhatási helyzet és az oktatás is.

CB: Magyarország a negyedik helyen áll az európai országok között a roma lakosságszám tekintetében. Mi az ami leginkább nehezíti a romák beilleszkedését? A magyarok vagy a romák hozzáállásával van a baj?

M.E.: A probléma megítélése a szakembereket is megosztja. Egyesek azt mondják kulturális különbségről van szó, mások szerint a szegénység a probléma forrása. Ferge Zsuzsa szociológus szerint például, ez pusztán szegénységi kérdés.

A magyarországi szegények nagyrésze roma. A szegénység eredője pedig a munkanélküliség, ami az alacsony iskolázottságból adódik. Amilyen minőségű oktatást kapnak ma a roma gyerekek, az határozza meg a jövőjüket, és a társadalomba való beilleszkedésüket. Éppen ezért döntöttünk úgy, amikor megalakult az alapítványunk, hogy az oktatás kérdésével fogunk foglalkozni, hiszen ez az a terület ahol a legtöbbet lehet tenni a felnövekvő roma társadalomért.

CB: Az iskolai szegregációval foglalkozik az alapítvány. Köztudott, hogy a romák nem viszik óvodába a gyerekeiket. Nem lehet, hogy már itt elkezdődik a probléma, hogy csak 7-8 évesen kerülnek nem roma közösségbe a roma gyerekek?

M.E.: Már ott meghatározódik egy gyerek sorsa, hogy milyen óvodába kerül, ha kerül egyáltalán. A romák nagy része tényleg nem jár óvodába. Ennek oka azonban nem a hajlandóság hiánya, hanem a munkanélküliség. Ma Magyarországon ugyanis férőhely hiánnyal küzdenek az óvodák, és azokat a gyerekeket utasítják el, akiknek valamenyik szülője - mondjuk munkanélküliségből kifolyólag - egyébként is otthon van. Így pont azok nem kapnak óvodai ellátást, akik a legnagyobb szüksége lenne rá. 6 éves korra, mikor elkezdődik az iskolai előkészítő év, a roma gyerekek már olyan hátrányt halmoznak fel, ami miatt az iskola első évében lemaradnak töbségi társaiktól.

A másik probléma, hogy az ilyen lemaradók nevelési tanácsadóhoz, majd speciális iskolába kerülnek, holott nem is biztos, hogy az az adott gyerek fogyatékos. Ma Magyarországon a fogyatékosoknak fenntartott intézményekben tanuló gyerekek száma 3-4-szerese az EU-s átlagnak, és többnyire a roma gyerekeket érinti.

Az oktatási helyzet hiányosságait jól szemlélteti az érettségizettek arányára vonatkozó statisztika is, amely szerint a többségi lakosság körében 80% körüli, míg a romáknál alig éri el a 10%- et.

CB: Mi alapján kerül valaki a hátrányos helyzetőeknek fenntartott iskolába? Létezik valamilyen felmérés, amivel megállapítják, hogy a gyerek fogyatékos?

M.E.: Létezik egy szakértői bizottság akik különböző tesztek segítségével megpróbálja felmérni a nevelési tanácsadó által hozzá irányított gyerekek képességeit. Sajnos már eleve ezekkel a tesztekkel is gond van, ugyanis ezek kultúrafüggőek és nem igazodnak az egyes gyerekek sajátosságaihoz. Hadd mondjak egy példát: az egyik feladatban háromszöget kell rajzolni. A roma gyerek ilyenkor lerajzol 3 db szöget, és ezt a bizottság úgy értékeli, hogy a gyerek nem oldotta meg a feladatot.

Van azért némi bíztató jel. Az oktatási szakemberek dolgoznak a tesztek átalakításán, annak érdekében, hogy minél kevesebb nem oda való gyerek kerüljön speciális iskolába.

CB: Milyen szerepük van a pedagógusoknak a roma gyerekek fejlődésében? És mit tehetnek az önkormányzatok, akik döntenek az iskolák sorsáról?

M.E.: Néhány éve indult el az a folyamat, amely a roma gyerekek integrált oktatását célozza. Bár a törvény nem romáról beszél, hanem hátrányos helyzetű gyerekeket mond. 2004 óta hatályos továbbá az antidiszkriminációs törvény, amely szerint tilos szegregálni az iskolákban is. Sajnos ezt mégse sikerül mindig betartani, annak ellenére, hogy számos pert indítottunk hasonló ügyben. Ilyen pl. Miskolc, ahol pert is nyertünk az önkormányzat ellen, mégsem sikerült felszámolni a cigányiskolát.

CB: Ha van törvény, bírósági ítélet, akkor mégis miért nem sikerül a romák integrációja az iskolákban, ez hozzáállás kérdése is?

M.E.: Az esetek többségében önkormányzati iskoláról van szó, az önkormányzat nevezi ki az igazgatót, hagyja jóvá a pedagógia programot, ő fenntartó, ő ellenőrzi egyben a saját iskoláját és a legtöbbször úgy alakítja ki a körzeteket hogy ott ne legyen átjárás. Vagyis, törvényellenesen alakítja ki a beiskolázási körzetet. Az önkormányzatoknak tehát óriási szerepük van ebben a kérdésben.

CB: Van aki ellenőrzi az oktatás minőségét?

M.E.: A rendszerváltás előtt létezett a tanfelügyelő, aki ellenőrizte az oktatás minőségét. Ma már ilyen nincsen. Senki nem ellenőrzi az iskolákat. De ugyanígy nincs ellenőrizve, hogy az adott önkormányzat mire költi az integrációs és a fogyatékos normatívát. Ez óriási hiba. Ezért lobbizunk többek között, hogy ez megváltozzon.

CB: Milyen a szegregált oktatásban résztvevő gyerekek jövője?

M.E.: Tovább kellene gondolkodni, mondjuk egy 4 éves parlamenti ciklusnál, amikor a polgármester a szavazatokért hajt, és a többségi szülők szavazatát szeretné azzal megszerezni, hogy megpróbálja szegregáltan tanítani a roma gyerekeket.

A szülőknek is távolabb kéne látniuk, hiszen az ő gyereke - akit nem enged az iskolapadban egy roma gyerek mellé ülni - fogja majd később az adójából eltartani azt a roma gyereket, akiknek nem sikerült odáig eljutni, hogy a 8. osztályt befejezve tovább tanuljon, szakmát szerezzen, vagy felsőoktatási intézménybe kerüljön és megállja a helyét a munkaerőpiacon. Magyarországon körülbelül az iskolák 1/3-a folytat valamilyen szegregációs gyakorlatot. Mondhatjuk, hogy ezek a szegregált iskolák munkanélküli roma felnőtteket termelnek.

CB: Miben segít az alapítvány, hogyan tesz az iskolai szegregáció ellen?

M.E.: Ez az egész egy komplex kérdés. Természetesen munkát, lakást, jó iskolát nem fog tudni adni a alapítvány senkinek sem. Megpróbálunk az oktatásügy megváltoztatásával valamit elérni. Egyszerűen szeretnénk a törvényt betartatni, ugyanis ha ma Magyarországon minden iskolafenntartó betartaná a reá vonatkozó egyenlő bánásmóddal kapcsolatos jogszabályokat, akkor ma integrált oktatás lenne, és minden gyereknek a minőségi oktatáshoz hozzáférve lenne esélye arra, hogy piacképes szaktudást szerezzen. Ez lenne a megoldás.

Jó példa erre Nyíregyháza, ahol a perben a 2. vagy 3. tárgyalást követően az önkormányzat hozott egy határozatot, hogy szeptembertől bezárja a tiszta cigány iskolát, és az itt tanuló gyerekeket iskolai buszokkal 6 különböző integrált iskolába hordja majd szét.

Ezeknek a gyerekeknek a sorsát nyomon követjük. A tapasztalatok jók, mind a 6 iskolában a gyerekek beilleszkedtek. Persze nagyon nagy lemaradással, hiszen a szegregált iskolák mindig nagyon alacsony színvonalon teljesítenek. Van olyan iskola, amely pedagógiai programjában is szerepel, hogy csak a tantervi minimum elsajátítása a cél. Tehát sikeres a program, de minél idősebbek ezek a gyerekek annál nagyobb a hátrány amit le kell küzdeniük. Alapítványunk ebben is megpróbál segíteni.