A futball Európa-szerte alkalmas arra, hogy érzelmektől túlfűtött vitákat váltson ki a pályán és azon kívül is. Ahogyan a Labdarúgó Szövetségek Nemzetközi Egyesületének (FIFA) elnöke, Sepp Blatter is elismerte „a klubok egy kis hányada irányít mindent a fociban, náluk van a pénz, a legjobb játékosok, infrastruktúra”. Azért, hogy a verseny ilyen mértékű szűkítését megakadályozzák, május 30-án, az 58. FIFA kongresszuson elfogadtak egy olyan szabályt, ami a sportág klubjai közötti aránytalanságok csökkentését szolgálja.

foci2

A döntés szerint a „6+5” elvet kell a kluboknak ezentúl szem előtt tartaniuk, aminek értelmében minden klubnak kötelező lesz minimum hat olyan játékost a kezdőcsapatban szerepeltetni, akik jogosultak lennének a klub székhelye szerinti ország nemzeti válogatottjában szerepelni. Ezzel a szabállyal az a FIFA szándéka, hogy megakadályozza azt, hogy a leggazdagabb klubok felvásárolják a világ legjobb játékosait. „Ma már a legtöbb klub nem is a bajnoki címért indul versenybe, hanem hogy a negyedik, ötödik vagy hatodik helyet megszerezze vagy csak kerülje el a kiesést” tette hozzá Sepp Blatter.

Az is szempont, hogy megakadályozzák azt a folyamatot, hogy a fiatal, ígéretesen tehetséges játékosokat a nagy klubok „zsebre rakják”, vagyis megvásárolják játékjogukat, hogy aztán a tartalékok között kapjanak csak helyet. Az ilyen gyakorlat csak gyengíti a futball színvonalát és a fiatal játékosok képzése is némileg értelmét veszti. Végső soron a szabály azt célozza, hogy a közönség jobban kötődjön a helyi klubokhoz azáltal, hogy több helyi játékost látnak a pályán.

Az Európai jogot sértő szabály?

Amíg a „6+5” szabály a futballvilágban sikerre számíthat, az Európai Parlament egyes képviselői úgy gondolják, hogy azt meg kell támadni. Guy Bono francia és Richard Corbett brit képviselők vezetésével a képviselők egy csoportja olyan nyilatkozatot fogadott el május 8-án, amiben a tervezett FIFA szabály ellen foglaltak állást. Aggályuk szerint a szabály „nemzetiségi alapú diszkriminációt” tesz lehetővé a játékosok között, ami az Európai joggal ellentétes.

Alapvetően ma nincsen lehetőség arra, hogy a munkavállalók EU-n belüli áramlását bármi is korlátozza. Néhány átmeneti rendelkezés még életben van az „új” tagállamok egy részével szemben, de ezek sem érintik azokat a játékosokat, akiknek már van klubjuk.

A Bosman szabály

A Bosman ítélet az, ami 1995-ben véget vetett a diszkriminációnak az európai sportban és ténylegesen liberalizálta a munkaerőpiacot a sportban. „1995 óta megfigyelhető a pénzpiaci alapú kapitalizáció folyamata a professzionális európai sportban. Mindez az európai társadalmi modell és polgáraink elvárásai közötti hatalmas különbségek dacára ment végbe” - Veti közbe Guy Bono, szocialista európai parlamenti képviselő, aki továbbra is keményen ellenzi a munkahelyi diszkrimináció minden formáját.

A labdarúgásban 1995-ben összesen 36 francia játékos játszott az angol, német, spanyol és olasz bajnokságban, míg a 2007/08-as szezonban ez a szám már 95 volt. Azt a célt tehát, hogy megakadályozzuk a nemzetiségi alapú diszkriminációt a pályákon, elértük. Ez azonban a legjobb játékosok egy helyre történő koncentrálódását is felgyorsította.

foci3

Az UEFA kereszttűzben

Jelenleg a Michael Platini által vezetett Labdarúgó Szövetségek Európai Uniója (UEFA) diszkréten a háttérben maradt. Mivel régóta az a cél lebeg szemük előtt, hogy kapcsolataikat az EU-val felerősítsék, az UEFA hajlandó lenne arra, hogy a „6+5” szabályt olyan módon alakítsa át, ami megfelel az európai normáknak. Ahogyan Michael Platini próbálja magyarázni: „Továbbra is azon kell dolgoznunk, hogy a „6+5” célkitűzéshez közelítsünk (azt nem elérve), hiszen semmi olyat nem kívánunk tenni, ami túllépi az európai jogi kereteket”.

Számos éven át az európai labdarúgó szervezetek azon igyekeztek, hogy megkönnyítsék a saját nevelésű játékosok helyzetét. A fél-hivatalos „4+4” szabály tervezete (a „saját nevelésű” vagy „helyben nevelkedett” játékosokról szóló szabály) arra kényszerítené a klubokat, hogy legalább 4 saját nevelésű játékost foglalkoztassanak a keretben és legalább négy további olyan játékost, akik az adott bajnokság valamelyik másik csapatánál nevelkedtek. Richerd Corbett EP képviselő sietett kiemelni az e szabály mögött lévő arányosságot. „Úgy gondolom a Bizottság nem támadna meg egy ehhez hasonló szabályt a bíróság előtt. Egyre növekvő a politikai támogatottsága ennek a tervnek” - mondta.

Lehetséges végeredmények

A vita pedig a 2008-as EB alatt is dúlt. Az angol bajnokság sztárjainak többségét viszontláthattuk a kontinenstornán, az angol válogatott azonban nem jutott ki az eseményre. Sepp Blatter és Michael Platini találkozott az Európai Parlament német elnökével, Hans-Gert Pötteringgel június 6-án Brüsszelben. Guy Bono pedig Bécsbe utazott június 26-án, hogy az UEFA elnökével tárgyaljon az Európa-bajnokság elődöntői előtt.

Bár arról konszenzus született, hogy az európai futball túlságosan is üzleti irányba tolódott el, arról mindig is vita lesz, hogy pontosan milyen eszközökkel lehetne ezen a folyamaton változtatni. A FIFA által elképzelt „6+5” szabálynak kevés esélye van arra, hogy sikeres legyen, az UEFA „4+4” szabályát pedig nem igazán lehet hatékonynak nevezni. Egy dolog azonban biztosan nem fog változni, ahogyan a francia képviselő is megjegyzi: „Jóllehet a Szerződés elismerte, hogy a futball speciális szabályok alá tartozik, az nem jelenti azt, hogy a labdarúgás a törvények fölött állna”.

Link: http://www.cafebabel.com/eng/article/25474/fifa-ruling-bosman-directove-football.html

Szerző: Cyril Marsaud.