A kereskedelmi csatornáknak – akik, úgy tűnik, elhatározták, hogy mindenképpen felelevenítik a nézőkben a kukkolás örömét – ezúttal a névtelen senkik helyett hírességekkel sikerült megtömniük a televíziónkat. Tény, hogy könnyű dolguk van, hisz nincs még egy ilyen ország, ahol az egy négyzetméterre jutó celebből több van, mint hétköznapi emberből. Így sok-sok hónapnyi unalmas estét tudnak megtölteni szórakoztatásunkkal. Persze az már teljesen mellékes, hogy az illető Kossuth-díjas művész, vagy éppen egy másodrangú tehetségkutató verseny valahányadik helyezettje, mivel a nézőkért folytatott versenyben mindenki egyenlő eséllyel indul. És természetesen mindenkinek az a legfontosabb, hogy a néző jól érezze magát.

A régebbi valóságshow-k célja a tévébe kerülés volt, az a bizonyos 15 perc hírnév. Ma már az a cél, hogy minél többet szerepelhessünk a tévében, bármilyen műsor is legyen az. Így történhetett meg, hogy egy egész nyáron át nézhettük mi mindent tudnak (vagy éppen nem tudnak) főzni celebjeink.

És, hogy a téli hidegben se unatkozzunk, itt az újabb őrület: a két sztárcsatorna elszánt dzsungel-, illetve szafariharcosainak mérkőzését láthatjuk mindennap, miközben azon töprengünk, hogy kinek is drukkoljunk jobban. Győzikéért, a valóságshow-k hőséért, vagy az elképesztően bátor ex-egészségügyi miniszter asszonynak, aki a nézettség kedvéért még a mélybe is leveti magát? Vagy éppen az aktuális popüdvöskéért, aki minden este sír az anyukája után, vagy a műsorvezetőért, aki két és fél éves kislányát hagyja otthon az izgalmas kaland kedvéért?

Tény azonban, hogy a Retek Klub már több hosszal vezet a Teve2 előtt, hisz immáron a dzsungelhősök második szériáját fejezte be, és megdöbbentő adatok szerint, egy fél ország izgulta végig a táncoslábú Keleti Andrea győzelmét. De a másik csatorna sem hagyja magát, bevetette a nehéz ágyút, és most már a slágeres fiúk jóvoltából reggelenként a rádióból is értesülhetünk, hogy milyen nehéz is az élet a busmanok földjén.

Ezek után természetes, hogy kit is érdekelne megint, amint néhány, magával mit kezdeni nem tudó srác bevonul egy nagy házba, és pár hónapig csak zabál és káromkodik. De, hogy egy sztár a dzsungel mélyén? Az azért mégis más. És miért? Mert rádöbbenhetünk, hogy ők is csak ugyanolyan emberek, mint mi. Sajnáljuk őket, amiért három egész héten át nem beszélhetnek szeretteikkel, és csak rizsen, illetve babon tengődhetnek. Kint kell aludniuk a szabad ég alatt, miközben meg kell vívniuk a dzsungel, illetve a szafari lakóival, és még egymást is el kell viselniük.

Ki is foglalkozik azzal, hogy alig három hét kínszenvedéséért (vagy inkább pihenésért?) borsos pénzek ütik a markukat, miközben egy 100 fős stáb gondoskodik arról, hogy semmi bajuk ne essen. Azzal se foglalkozik senki, hogy milyen bevételt jelentenek a tévécsatornáknak ezek az olcsó, de annál igénytelenebb műsorok. És, hogy ki issza meg mégis a levét? Hát mi nézők, akikkel elhitetik, hogy szükségünk van erre, főleg főműsoridőben sztárpletykák után, de még a napi betevő sorozat előtt.