Egy nap nem elég

A média részletes statisztikai adatokkal, rémtörténetekkel és híres AIDS-betegek portréival kiegészítve egy évben egyszer előveszi a témát, de utána érdemi kommunikáció - a társadalom egészének szintjén - nem folyik. Az egyszeri ember éppen ezért hajlamos lehet egy legyintéssel elintézni a kérdést. Az olyan kijelentések, hogy „ez itt nem Afrika”, „nem szexelek prostikkal”, „ez csak a drogosok és a melegek betegsége” jól mutatják, hogy az a minimális prevenció, ami jelenleg Magyarországon folyik, milyen kevés.

Mivel a mai napig nem fedezték fel a fertőzést megelőző védőoltást, vagy a vírust inaktiváló gyógyszert, egyelőre a megelőzés a leghatékonyabb fegyver. Illetve a megelőzés lehetne, ha nem lenne elképesztően alacsony anyagi ráfordítás, alig pármillió forint, amit a prevencióra szánnak Magyarországon. A felvilágosítás, ismeretterjesztés sikerességéhez ugyanakkor az is szükséges, hogy az emberek felismerjék és tudomásul vegyék, hogy veszélyeztetettek.

A vírus nem válogat

Nagyon sokan merítenek a már fentebb is említett sztereotípiákból, mintegy megnyugtatva magukat, hogy ők nem fertőződhetnek meg. Ezek valaha helytálló megállapítások lehettek, valóban sokan kapták meg a vírust közös tűhasználattal, gyakori, felelőtlen partnerválasztással. Azonban napjainkra, ha csak kicsit is utána nézünk, világossá válhat, hogy épp a homoszexuálisok és a prostituáltak azok, akik a legnagyobb arányban védekeznek, arról nem is beszélve, hogy a pornószínészek számára is „előírt” felelősség elterjedt a legális prostitúcióból élők körében is.

Emlékezetes számomra a Philadelphia című film egyik bírósági jelenete, amikor a tanúként kihallgatott nő elmondja, hogy ő kórházban kapott fertőzött vért egy átömlesztés során, s ezt úgy csűrik-csavarják, hogy végül szembeállíthassák Andrew Beckett (a Tom Hanks által alakított karakter) esetével, aki magára vethet, amiért homoszexuális és emiatt vált fertőzötté.

Idén szeptember végéig közel száz új fertőzöttet regisztráltak, akiknek a többsége huszonöt év alatti, heteroszexuális. A WHO felmérése szerint Magyarországon a szexuálisan aktív embereknek mindössze hét százaléka védekezik óvszerrel! És tudom, hogy elcsépelt, de igaz: a HIV nem válogat. Miért éri meg kockáztatni?

A játék kedvéért?

Az orosz rulettet mindenki ismeri. Ennek - e szerint a cikk szerint - létezik egy újabb változata is: 10-15 fiatal összejön, közülük az egyik HIV pozitív. Mindenki kiválaszt egy partnert magának és védekezés nélkül szexelnek. Három, majd hat hét múlva elvégeznek egy HIV tesztet és újra találkoznak, hogy kiderüljön ki „nyert”. Ezt megerősítő, de sajnos megcáfoló hírt sem találtam egyelőre.

Védekezz!

Mit mondhatnék ezek után? „Légy körültekintő, védekezz és járj rendszeresen szűrésre!” Nem kell állandó rettegésben leélni a hátralévő életünket, de ha tisztában vagyunk azzal, hogy nem vagyunk sebezhetetlenek, talán felelősségteljesebb és csalódásmentesebb szexuális életet élhetünk.