Cafebabel.com magyarul

Kína mégsem olyan segítőkész és barátságos az Európai Unióval szemben, mint ahogyan azt néhány európai elnök szerette volna, de az ország befektetői, könyvpiaci adatai és nyelvi lehetőségei a dinamizmus forrásai. Íme, egy rövid elemzés arról, hogy a kínai növekedésnek milyen pozitív illetve negatív következményei vannak, és mindezek hogyan befolyásolják Európát.

A Kínai Népköztársaság már nyitott a nemzetközi tárgyalásokra. A hivatalos dokumentumokban - amikor országuk fejlődési modelljére utalnak - a "béke növelése" kifejezést a sokkal harmonikusabb "béke fejlesztése" szlogennel helyettesítik. Külföldi befektetéseik 30 százalékát már a gazdasági válság által leginkább sújtott mediterrán országokba (PIIGS: Görögország, Spanyolország, Portugália, Olaszország) irányították, de alig várják, hogy még több üzletet kössenek Közép-és Kelet-Európával.

Európa lehangoltabb, mint valaha? Frank Jacobi, a Berlini Pszichológiai Egyetem professzora egy szakmai lap számára végzett kutatás során harminc európai országot megvizsgálva kimutatta, hogy a kontinens lakosainak 38%-a szenved valamiféle pszichológiai betegségtől. Az arány a 2005-ös 27%-ról kúszott ilyen magasra. Interjú.

cafebabel.com: Jacobi professzor, Ön szerint kijelenthetjük, hogy a dél-európai emberek vidámabbak?

Professzor Frank Jacobi: Próbáltuk elkerülni a regionális összehasonlítgatásokat, olyan kijelentésekkel az élen, minthogy „a skandinávok depressziósabbak, mint a spanyolok”. A tanulmányokban megjelenő, egyes országok között mutatkozó különbségek inkább a különféle megközelítési módszereknek köszönhetők, mint valós, eltérő pszichológiai zavaroknak, mint amilyen a szorongás vagy a depresszió. Semmi sem utal arra, hogy ezek a rendellenességek bizonyos országokban dominánsabbak lennének, mint máshol. Természetesen vannak kivételek – a túlzott alkoholfogyasztás például sokkal gyakoribb Kelet- és Észak-Európában.

Mona Nicoară és Miruna Coca-Cozma, A mi iskolánk című dokumentumfilm rendezői és producerei három roma gyermek sorsát követték nyomon egy apró, román faluban négy éven át. Filmjükben eredetileg egy integrációs sikersztoriról akartak beszámolni, de végül az etnikai szegregáció valóságával találkoztak.

Ahogy számos más kelet-európai országban, a roma gyerekek Romániában gyakran elkülönített iskolákba vagy osztályokba kerülnek, ahol nem minőségi oktatást kapnak. 2006-ban harminc román település részesült uniós támogatásban, hogy az oktatásban megszüntessék a szegregációt. A mi iskolánk (amerikai-román-svájci, 2011) Alin, Beni és Dana nyomába szegődik az erdélyi Targu Lapus-ban, amely egyike volt a támogatott városoknak. A három gyermek nagy reményekkel volt az iránt, hogy román gyerekekkel közösen fog iskolába járni, de végül sérült gyermekeknek fenntartott iskolába kerültek. Az egész támogatást egy korábban működő, „csak Roma” általános iskola felújítására költötték a külvárosi roma negyedben. Mona Nicoară-val és Miruna Coca-Cozmával beszélgettünk Budapesten, ahol az amerikai díjnyertes A mi iskolánk nyitotta meg a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált novemberben. Interjú.

Our School teaser from Mona Nicoara on Vimeo.

Jó hír a világ azon hölgyeinek, akiket nem Angelina Joline-nak kereszteltek, és azoknak a férfiaknak, akiknek keresztneve mellett nem a Pitt vezetéknév szerepel: az erotikus tőke csak részben velünk született, ezért akár gyarapítani is lehet! Hakim a jelenség hat elemét különíti el: szépség, szexuális vonzerő, szociális érzék, lendület, szociális jelenlét és szexualitás. Azt állítja, a nők alapvetően több erotikus tőkével rendelkeznek, mint a férfiak, mert – és most figyelj – többet dolgoznak érte! Eddig minden világos. Ami viszont nagy butaság részükről, hogy alig használják ezt a tőkét munkájuk során. Hakim, aki önjelölt feminista, azt állítja, hogy ezért mind a férfiak, mind pedig a nők okolhatók. Hogy pontosítsunk, a patriarchális társadalom és a feminizmus a hibás érte.

A fiatal bosnyák író, Igor Štiks második regénye "Elijah széke" 69 kuna (kb. tíz euró). (Kép: © Fraktura)

"Ha közömbösek vagyunk a könyvek iránt, az életünk elszegényedik"- vallotta Jugoszlávia legismertebb szerzője, Ivo Andrić. Ötven évvel Andrić irodalmi Nobel-díja után az egykori jugoszlávok bajban lesznek, ha ezt a figyelmeztetést nem veszik komolyan.

Elemzés
Írta: Ruth Halkon

Egyre kevesebben olvasnak könyveket. A könyvvásárlók számának csökkenésétől pedig a kiadók és az írók szenvednek. A horváth Fraktura kiadó igazgatója, Seid Serdarevic jól összegzi a helyzetet: az olvasottság csökkenésének oka részben gazdasági; az egykori Jugoszlávia területén élők ugyanis egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy könyveket vegyenek. "Az emberek dolgoznak, megfizetve azonban nincsenek. Hitelt vesznek fel mindennapi kiadásaik fedezésére"- magyarázza Slađana Bukovac, horvát novellista és Fraktura-tag.