Félúton vagyunk a 2015-ös Millenniumi célkitűzések megvalósításának határidejéhez, melynek többek között a szegénységben élő emberek felére csökkentése is célja. Az ENSZ Human Settlement Programja szerint (UN Habitat) Afrika rendelkezik a legnagyobb arányban a nyomornegyedben élőkkel (72 %), ezt követi Ázsia (57%) és Latin-Amerika (31%).

Ezek a számok információt adhatnak a jelenség mértékéről, azonban hibásan is sugározhatnak egy globális arculatot az eltérő valóságokról egy kerületről, illetve egy társadalmi rétegről a többieknek számára. Bankokban és Nairobiban a kunyhótelepek specifikus tulajdonságai a fejlődő ország nyüzsgő városainak.

Bangkoki nyomornegyedek

Csillogó, légkondicionálóval felszerelt társasházak saját medencével szolgálnak otthonul a Bankokban élő transznacionális vállalatok külföldi alkalmazottainak. A 2006-os UNDP HDI (Human Development Index) adatai szerint Thaiföld a 74. helyezést ért el 177-ből, Albániát követve, Ukrajnát megelőzve. Egy helyi menetrendszerinti vonaton utazva Bangkok külvárosi negyedében betekintést nyerhetünk a nyomornegyedek életébe, amelyek a főváros teljes népessége 10 százalékának adnak otthont (2000-es hivatalos közigazgatási adat).

Családok hagyják el falvaikat, hogy Bangkokba menjenek a jobb élet reményében és kunyhótelepeken telepedjenek le, amelyeket a környéken fellelhető alapanyagokból építenek fel. „Házfoglalóként” nincs hozzáférésük olyan alapvető dolgokhoz, mint folyóvíz, áram és szemétszállítás. A trópusi náthaláz a monszun idején tetőzik, tűzveszélyek és kilakoltatási határozatok fenyegetik az ott élőket, amikor a föld más projektekre kerül kiosztásra – ezek a tényezők mindegyike környezetük kiszámíthatatlanságát fokozza.

Thaiföldi kunyhóházak olyan családoknak adnak otthont, amelyek már 30 éve ugyanazon a helyen élnek. Más vidéken élő családok szezonális munkák idején jönnek csak a fővárosba, amikor nem a földeken dolgoznak. Ezért „a közösség építése nehéznek bizonyul, mivel néhány család csak ideiglenesen marad itt, nem úgy, mint mi” – mondja a harmincas éveiben járó két gyermekes családanya, aki egy kis boltot üzemeltet a nyomornegyedben egy emberi jogokról és extrém szegénységről szóló NGO konferencia ideje alatt. „Néhány szervezet próbált bizonyos fejlesztéseket véghezvinni, ám a végén feladták a szervezettség hiánya miatt.”

A Ban Khem melletti szemétlerakóban, Bangkok egy másik nyomornegyedében, a lakók az itt talált anyagok újraeladásából tartják fenn magukat, és így rehabilitálják a közösségüket, amelyet a thai kormány ügynöksége által működtetett Baan Mankong programnak köszönhetnek. Habár ez azt mutatja, hogy a közösség elég szervezett ahhoz, hogy saját megtakarító csoportot alapítson, gyakran találkozzon stb.

Korogocho nyomornegyed, Nairobi

Korogocho Kenyában a 199 nyomornegyed harmadik legnagyobbika (UN Habitat), jelentése kikuyo nyelven – amely a harmadik legnagyobb etnikai csoport nyelve - zűrzavar. Körülbelül 120 ezer ember 30 különböző etnikai csoportból népesíti be az egy négyzetkilométernyi területet. Illegális menekültek és vidéki területekről érkező migránsok, kilakoltatottak és kitelepítettek élnek bádogból és sárból készült ideiglenes tákolmányokban. Az itteni lakosság 35 százaléka AIDS-es, 70 százaléka 30 év alatti és 60 százaléka nőkből és gyerekekből áll.

A terület Nairobi északi területéig terjed ki, félig kormányzati, félig magántulajdonban van. A lakók 80 százaléka, akiknek nincs kunyhójuk, bérleti díjat fizetnek. Korogochoban nincs folyóvíz, áramellátás, infrastuktúra, munkalehetőség, eligazítási program, megfelelő higiénia illetve egy szociális interakcióra megfelelő hely. A nyomornegyed a Dandora szemétlerakóval, Nairobi városának szemétlerakójával határos, amely az egyik legnagyobb szemétlerakó hely Afrikában, mely teljes kapacitását 2001-ben érte el.

Újrafelhasználás és rehabilitáció

Az újrafelhasználható hulladék egy igazi üzlet a nyomornegyedi élet feljavítására, általában guberáló személyében helyi bűnszervezetek formájában. Éveken át az emberek a szemét füstjét lélegzik be, amely az egész város hulladékának tartalmát felszívja – mondja Daniele Moschetti atya, aki egy közösségben él a Comboni misszionáriusokkal. 1983 óta. A csoport megpróbál javítani a nyomornegyedbeli körülményeken, támogatva az egészségügyet és fejlesztési projekteket, mint például szállodákból, nagykövetségekről, repülőterekről és kereskedelmi központokból származó szemét újrafelhasználását.

Ragasztót szipuzó gyerekek, illegális chang’aa (olcsón előállított alkohol amelyet kukoricából vagy cirokból készítenek) főzése, magas munkanélküliség, tuberkolózis, malária, tífusz és AIDS okozta elhalálozás közepette az orvosság drága és nehéz hozzájutni. De van remény. Kb. 40 volt guberáló dolgozik a sikeres újrafelhasználó kezdeményezés keretében a Mukuru Újrafelhasználó Központban (MRC). Körülbelül 100 utcagyerek dolgozik hulladékkal a Boma Rescu gyermekmenhelyen. Működik egy St John Informális Iskola is, amely egy drog rehabilitációs központ Kibikoban (Ngong Hills) és egy szövet piac Bega Kwa Begabanban, amelyet helyi asszonyok üzemeltetnek.

Két író statisztikái saját országukból:

Franciaország:

• 1 millió ember él másokkal
• 12,1 százalék él a szegénység határán, 260 ezerrel több, mint tavaly

Olaszország:

2006-ban a családok 11,1 százaléka él szegény körülmények között (2007 október 4-i adatok az Olasz Nemzeti Statisztikai Intézménytől, ISTAT)