Az egyik legnagyobb média visszhangot kapott ügy 2005. júliusában megjelent lakáshirdetés volt, amely a következő leírást adta az ingatlanról: "Óbudai zöldövezeti környezetben, 50 négyzetméteres, másfél szobás új lakás kiadó. A ház 2002-ben épült, 300 négyszögöles telken található, a lakás kertkapcsolatos, bútor nélküli. Kizáró ok: állat és színes bőrű." A hirdetés szövegét már csak a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) honlapján olvashatjuk, akik az ügy kapcsán közérdekű igényérvényesítéssel éltek a bíróságnál azzal az ingatlanközvetítéssel foglalkozó céggel szemben, aki a hirdetést megjelentette. Az ügy esetleírása alapján az internetes hirdetésre az egyik országos tévécsatorna újságírója bukkant rá, majd ezt követően az egyik kereskedelmi televízió híradója is megkereste a céget, ahol az ott dolgozó munkatársak készségesen magyarázták el, hogy a „kizáró okok” kifejezés mit is jelent. E szerint, a színes bőrűek alatt csak „kínaiakat” és a „négereket” értenek, akiknek a jelentkezése - az állatokéval egyetemben - nem kívánatos. "Megnyugtató" volt ugyanakkor hallani, hogy a romákról nem gondol rosszat a cég, ezúttal számukra nyitva az ajtó. "A romák között lehet olyan is, aki teljes mértékben elfogadható. Tehát ha a színes bőrűt megjelöljük, akkor a külföldi színes bőrűekre utalunk ezzel" - magyarázta a közvetítő hölgy a híradónak. Ez a magyarázat azonban nem csak alapvetően felháborító és sértő, hanem jól mutatja, hogy milyen furcsa gondolatmenet alapján járnak el azok a cégek, akik a lakások közvetítését és főként a profitot tartják szem előtt. Az internetes hirdetéseket böngészve komoly kutatás nélkül is rábukkanhatunk egy-két gyöngyszemre, amelyek pl. a „Etnikum nincs” vagy az „Etnikumok kizárva” kitétellel segítik a tökéletes lakásra vágyók keresését.

Személyes „élményeiről” számolt be Dzavit Berisha is az Európai Roma Jogok Központja (ERRC) munkatársa, aki menekültként maga is érzékelte, hogy milyen nehézségekkel jár ma „idegenként” lakást találni. Dzavit Koszovóból érkezett Magyarországba, ahol ő és családja faji üldöztetés miatt kért menekült státuszt hazánkban, amit 2003. decemberében kapott meg. Dzavit a hazájában élő egyiptomi kisebbség tagja, és Koszovóban romaként kezelték barna bőre miatt. Magyarországon nem csak hogy bőre színe miatt éri megkülönböztetés, de azért is, mert nem beszéli jól a magyar nyelvet. Az ERRC-nél megérkezését követően viszonylag gyorsan el tudott helyezkedni és így állandó jövedelemmel is rendelkezik. A lakáshitel igénylése során azonban

szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy noha a magyar Menekültjogi törvény alapján, „mindazon jogok, amelyek megilletnek egy magyar állampolgárt, megilletik a menekültet is, számára még sem adatott meg az a lehetőség, hogy államilag támogatott hitelt vegyen fel, és így részben önerőből tudjon otthon biztosítani családja és a maga számára, mivel a bank által megkívánt több igazolás megszerzése nem járt sikerrel. A 2005-ben kezdődött ügy, most 2008-ban látszik rendeződni, amikor is a BM Bevándorlási és Állampolgári Hivatala által kiadott levél birtokában – amely megerősíti, a fent idézett törvény rendelkezéseit – kíván a hitelintézetnél újabb kérelmet benyújtani. Berisha úr elmondta azt is, hogy mikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Bicskei Menekülttáborból nem tud olyan lakásba elöltözni, amit saját maga vásárol meg hitelből, végül Bicskén, a városban talált albérletet, ahol feleségével és két gyermekével jelenleg is lakik, naponta ingázva Pest és a Ráckeve között. Elmondta, hogy majdnem 3 hónapig tartott a megfelel ház megtalálása, ami főképp annak volt köszönhető, hogy ugyan magyarul beszélő barátja sikeresen lebeszélte a tulajdonosokkal a szükséges részleteket azonban, amint személyes találkozóra került sor több probléma is felmerült. Amint meghallották, hogy a lakás előnyeit és hátrányait szerbül beszéli meg társával, azt mondták, hogy a lakás már sajnos elkelt vagy azt, hogy majd később visszajeleznek, és természetesen Dzavit soha többet nem hallott a hirdetők felől. Elmondta azonban azt is, hogy könnyebb vidéken beilleszkedni, hiszen mindenki ismeri egymást, és több lehetőség van arra is, hogy személyes ismeretségek és a mindennapi apró találkozások révén megmutatni azt, hogy „ugyan mások vagyunk, mint ti, azonban ugyanolyan emberek és ugyanolyan érző lények”.

Írta: Farkas Nóra és Schvégel Judit Megjelent: 2008. június 4. Link: http://www.cafebabel.com/eng/article/24881/housing-racial-discrimination-hungary-refugees.html