Rendhagyó kihelyezett ülést tartottak Kaposvárott az EU csúcsszervei
This post is also available in: English
Írta: Kéry Tamás
Egyik barátom szólt, hogy menjünk. Hát oké, akkor menjünk, mondtam. A főiskola honlapján volt meghirdetve a Negotiation Moot nevű szervezet által meghirdetett EU tárgyalás szimulációs tréning és gondoltam, hogy biztos érdekes lesz, legalább megismerkedem új emberekkel, és meglátom a gyakorlatban miként is működik az „Unijó”.
Túlzás lenne azt állítani, hogy az óvodában is 12 csillag volt jelem és, hogy homokozás közben is már a közös agrárpolitika szükséges reformjáról diskuráltam társaimmal. És az sem igaz, hogy ’89-ben az óvodában csapatokat szerveztem, hogy lebontsuk a bölcsőde és az óvodát elválasztó betonfalat, ezzel megteremve az egyesült bölcsödét és óvodát, ahol szabadon áramolhatnak a gyerekek, a csokik, a homokozó lapátok vagy akár az ugrókötél fortélyok, de valahogy mindig is érdekelt Európa. Éppen ezért kíváncsi voltam, ráadásul motivált az is, hogy a legjobb versenyző brüsszeli szakmai gyakorlati helyet nyert.
Maga a szimuláció két részből állt. Az első részben két tréningen vettünk részt, ahol a prezentálás elméletét és gyakorlatát valamint európai uniós ismeretekről tanulhattunk. Az előadók között olyanok voltak, akik a gyakorlatban is részt vettek a hazai Minisztériumok az Európai Parlament (EP) vagy az Európai Bizottság (EB) mindennapjaiban így első kézben kaphattunk információt arról, hogy miként fedi vagy nem fedi az elmélet a gyakorlatot. A tréningeken előadott Olajos Péter EP-képviselő is.
El kell tudni adni azt, amit akarsz
A prezentálás az érvelés és a tárgyalási technika megválasztása kiemelten fontos, sok esetben döntő lehet, tehát ezek ismerete nélkül felesleges belekezdeni egy tárgyalásba. Bevallom én magam nem szeretek nagy nyilvánosság előtt szerepelni, de itt sikerült az efféle gátlásaim egy részét is levetkőznöm, és rá kellett jönnöm, hogy kiállni és emberek előtt beszélni ugyanolyan tanulható technika, mint a vezetés vagy a táncolás. És hosszabb távon hasznos, ha valaki két feles elfogyasztása nélkül is ki tud állni emberek elé beszélni.
Az első tréningnap során 11 csapat került kisorsolásra: tíz ország és az Európai Bizottság. A tréningek és a szimuláció között a csapatok virtuálisan tartották a kapcsolatot, másképp nem is lehetett volna, hiszen, ha csak a saját csapatomat nézzük, akkor három városból érkeztünk.
Ez mind szép és jó, de mit szimuláltunk? A két napos program során a közös uniós költségvetés felülvizsgálatáról vitáztunk. Első nap az Európai Tanács (az életben a tagországok állam- és kormányfőiből áll) működését kellett leképeznünk, míg a másodikon az Európai Parlamentben folyó vitát. Ez utóbbi esetében szintén sorsolást követően dőlt el ki melyik frakciót képviseli.
Az Unió költségvetési vitáját én ahhoz hasonlítanám, mint amikor egy osztály eltervezi, hogy hova menjen osztálykirándulásra. Van, aki vízpartra szeretne menni, van aki hegyek közé, van aki tanyára és olyan is akad aki nagyvárosba. A cél közös: az osztálykirándulás; mégis ahányan vannak, annyifelé akarnak menni a diákok. Aztán kialakulnak csoportosulások, akik azonos érdeket képviselnek, majd általában közös megegyezéssel döntenek.
Uniós egyszer-egy
A szimuláció helyszíne a Kaposvári Egyetem gyönyörűen felújított kampusza volt, ahol európai színvonalú infrastruktúra között zajlott a szimuláció. A szervezők és a résztvevők is megtettek mindent azért, hogy a külsőségek is hasonlóak legyenek az eredeti tárgyalásokkal.

Folynak a tárgyalások a Tanácsban (Fotó: Monek Judit)
A legapróbb részletekig leírni a két nap tárgyalásának a menetét felesleges, hiszen ezeket mi is a helyszínen ismertük meg, és értelmezni csakis a gyakorlatban tudtuk őket. Röviden összefoglalva a következő zajlott: a Tanácsi vitát megelőzően a csapatok felkészültek, hogy kik lehetnek azok a lehetséges partnerek, akikkel együtt lehetne működni; kinek mi lehet a prioritása a költségvetési vita során, majd egyenként amolyan nyitóbeszédben ismertették álláspontjukat. Nyilván azokban az országok, ahol a mezőgazdaságnak (pl. Franciaország vagy Lengyelország) meghatározó szerepe van, az agrárkiadások emelése vagy megtartása mellett kardoskodtak. Mások a felzárkózatási pénzek (pl. Magyarország, Spanyolország) emelését tűzték ki célul, és voltak akik a környezetvédelmi és versenyképességi források emelését sürgették (pl. Finnország, Hollandia). Ezt követően mindenki rohangált és próbált partnereket keresni, két vagy többoldalú tárgyalások révén. Az estébe nyúló tárgyalások végén egyhangúan foglalta el mindenki a felülvizsgált közös költségvetést, ami örömömre alig tért el a Bizottsági csapat javaslatától, így mi nyertük meg az első napot.
Round two
Az első nap este még megkaptuk a parlamenti nap három oldalas leírását. Ez szinte sokkolt, ugyanis előző nap jó, ha 2-3 órát aludtam, így egy három oldalas szakszöveg kihozta a bennem szunnyadó funkcionális analfabétát. És hiába rajzolgattam ágrajzokat és próbáltam a többszörösen összetett mondatokat értelmezni. Végül is megvilágosodtam: a parlamenti napon minden párt 3 program kiegészítő támogatásáért szállt harcba, de összesen 5 program volt és a programok prioritása minden pártnál más és más volt.

Lobbiznak a zöld Európáért a Zöldek (fotó: Monek Judit))
A nem hivatalos puhatolódzások után még az este létrejött 3 párt koalíciója, amivel sínen voltuk. Azonban pártunk egy tagja kilépett így nem volt meg az abszolút többség. Másnap még egy tagunk kilépett a pártunkból - igaz, csak az ellenkoalíció megtévesztésként - és sikerült egy másik tagot is meggyőznünk, aki végül mégsem velünk szavazott.
Az EP-elnököt is megválasztották igaz csak azért, mert volt, aki érvénytelen szavazatot adott le. Megtapasztalhattuk milyen politikusnak lenni, milyen az, amikor hirtelen kell döntéseket hozni és, hogy milyen az, amikor csak úgy lehet pártérdekeket megvalósítani, ha kilépünk egy addig stabilnak hitt koalícióból. Hogy melyik párt nyerte a napot? Természetesen egyik párt sem nyert, kompromisszumos megoldás született, a nyertesről és a végeredményről pedig a hivatalos Versenyblogban lehet olvasni.
A megvalósult gyakorlat
Ez a verseny olyan gyakorlattal és ismeretanyaggal vértezett fel, aminek az életérzését próbáltam átadni, de félek, hogy nem sikerült. Nem sikerült, mert ezeket csak akkor lehet átélni, ha valaki részt vesz rajta. Ezen a két napon megtapasztalhattam azt, amiről mindenki beszél: azt, hogy milyen gyakorlatorientált oktatás, hogy milyen az a „játszva tanulás”. És mindezt az iskolai falain kívül, a megszokott környezetből kiragadt a versenyen túl kötetlen társaságban.
A Negotiation Moot honlapján található Konfucius-idézet pedig nem véletlenül lett a verseny mottója:
„Mondd el és elfelejtem;
Mutasd meg és megjegyzem;
Engedd, hogy csináljam és megértem.”




