Kovács Veronikát öt évvel ezelőtt, a jogi tanulmányai alatt „bábelizálták”. A szótól nem kell megijedni – egyszerűen arról van szó, hogy a mosolygós, lelkes lány csatlakozott egy európai közösséghez, ahol értelmiségi fiatalokkal beszélgethetett aktuális európai témákról. A cafébabel fiataljai semmiben sem különböztek a többi diáktól: nappal tanultak, esténként kávézókba jártak, éjszakánként pedig fáradtra táncolták a lábaikat. Egy dolog azonban mégis különlegessé tette ezt a társaságot: szókincsük egy idő után megszabadult az olyan negatív szavaktól, mint az „idegen”, vagy az „előítélet”. Kovács Veronika ma ügyvédjelöltként dolgozik. A mai napig tartja aktív tagja a budapesti csapatnak, rendszeresen publikál, érdeklődik az európai ügyek iránt, és örömmel meséli, hogy egyre többen csatlakoznak a cafébabel.com hálózatához. - Az internetes magazin az évek során egyfajta mozgalommá nőtte ki magát. 2001-ben alapította néhány európai diák, akik az Erasmus ösztöndíjprogram jóvoltából Strasbourgban tanultak. Egyedülálló módon egy olyan többnyelvű magazint akartak létrehozni az interneten, amely egyrészt informálja a fiatalokat az őket érintő európai ügyekről, másrészt lehetőséget biztosít arra, hogy ők maguk is megnyilvánuljanak. Beszélgessenek. Vitázzanak.

A terv sikerült: ma már mintegy ezer önkéntes újságíró dolgozik a magazinnak, publikál rendszeresen, ingyen és bérmentve, csupán lelkesedésből. Átlagosan huszonhat évesek. Az újság jelenleg hét nyelven olvasható, de állítólag hamarosan érkezik a nyolcadik is (remélhetőleg ez már a magyar lesz…).

„Igazából nem is különbözünk egymástól”

A magazin munkáját Párizsból irányítják – itt szerkesztik az honlapot, és ide folynak be az egyes szerkesztőségek aktuális cikkei. A cafébabel.com munkatársai az összes jelentős európai városban megtalálhatóak, sőt, mostanában már az unión kívülről – Törökországból, Koszovóból – is akadnak szerzők. A magazin novemberben Golden Star Awards díjat kapott Brüsszelben, mint az év egyik legjobb európai civil szerveződése. - Az újság azért sikeres, mert igyekszik túllépni a nemzeti kereteken, és megpróbálja a különböző témákat egy nagyobb, európaiabb megközelítéssel kezelni. Egyazon témáról szimultán írnak az olaszok, a litvánok, a magyarok és a görögök. Ezek után természetesen azonnal kiderül, hogy igazából nem is nagyon különbözünk egymástól, mi, európaiak. Az örömeink, gondjaink, félelmeink, küzdelmeink ugyanazok – magyarázza már Járadi Judit, a(z önkéntes újságírói) hálózat magyar csapatának vezetője – A cikkeket angolul írjuk meg, amit aztán Párizsban még cizellál egy anyanyelvi lektor.

A legközelebbi találkozó Budapesten lesz

A magyar lányok az évek során az online munka mellett belefolytak a cafébabel más tevékenységeibe is. - A szervezet rendszeresen szervez találkozókat, ahol a különböző európai szerkesztőségek tagjai személyesen is kicserélhetik véleményüket a közös Európát érintő kérdésekben. Ilyenkor ismert szakértők is csatlakoznak hozzánk, és velünk együtt vitáznak. Legközelebb egyébként éppen Budapestre szervezünk egy ilyen estet, márciusban, ahová szeretettel várunk minden Nők Lapja olvasót is!

A cafébabel.com ma már több százezer olvasóval büszkélkedhet. A lányok több mint egy éve elindították rajta a Budapest Blogot is (http://budapest.cafebabel.com), amelyben magyar vonatkozású történeteket osztanak meg a hazánkra kíváncsi külföldiekkel, illetve európai híreket a magyarokkal (a blogban a magazin jó néhány cikke magyarul is olvasható). - Azzal, hogy teljesen függetlenek vagyunk mindentől és mindenkitől, megtehetjük, hogy olyasmikről írunk, amit valóban fontosnak érzünk megosztani a világgal – mondja Judit – Emellett most, az uniós választások közeledtével magyar nyelven is egyre többet írunk majd, hogy akik kíváncsiak, utánanézhessenek nálunk az aktuális európai ügyeknek, vitáknak. Fontos lenne úgy szavazni, hogy tudjuk: miről, és kire szavazunk.

Kertész Gábor
A cikk a Nők Lapja 2009. január 21-i számában jelent meg.
Fotó: Szebeni-Szabó Róbert