Magyarország, az energia nagyhatalom
Az orosz-ukrán gázvita nem csupán néhány hónapja, hanem közel egy évtizede folyamatosan érezteti Európával, hogy ebben a történetben ki a farok és ki a kutya, és mely szereposztás szerint zajlik a farokcsóválás. Bár a függőségi viszonyt csak időről időre emlegetjük fel, nagyon is nyilvánvaló, hogy állandó és egyre inkább szorosabbá fűződő viszonyról van szó.
Viszont ezek a ciklikus erőfitogtatási megmozdulások adnak újabb lehetőséget a zöldeknek, hogy hangosabban hallassák a hangjukat. Ilyenkor több csatornán figyelmeztetnek, hogy az importfüggőség bizony kockázatos és vannak megbízható alternatívák is. Mégis idővel elcsitulnak a dolgok, minden visszazökken a régi, olajozott kerékvágásba.
Ilyenkor egyre többször kerülnek szóba hétköznapi beszélgetések során is az alternatív lehetőségek, amelyekkel csökkenthetnénk a kiszolgáltatottságot, az egyoldalú függést, és persze a környezetszennyezést is. Számtalan lehetőség közül válogathatnánk, ha... Ha nem szoktunk volna hozzá ennyire a kőolajhoz, a kényelemhez, a bőséghez, ha a lobbi-erők az alternatív energiaforrásokra fókuszálnának, ha végre egyszer lenne valaki, aki a megfelelő pozícióban vállalná, hogy mások tyúkszemére lépve végre hosszú távra tekintve gondolkodjon, döntsön és cselekedjen.
Magyarország kiváló természeti adottságokkal rendelkezik a geotermikus energia tekintetében is, a Kárpát-medencében a földkéreg mindössze 23–26 kilométer vastagságú, az átlagnál 7-8 kilométerrel vékonyabb, és az itt található jól szigetelő porózus üledékkőzet megakadályozza a gyors hőleadást. A geotermikus energiával teljes mértékben kiváltható lenne a földgáz például egy település távfűtési rendszerében, amennyiben helyben és folyamatosan rendelkezésre áll. Felhasználása nem jár károsanyag-kibocsátással, a kezdeti beruházás után pedig tulajdonképpen ingyen van, a termálvíz visszasajtolásával pedig elkerülhető lenne a készletek pazarlása, kimerítése.
Miért nem fejlesztik Magyarországon a geotermikus energiafelhasználást? Miért csupán 0,3 %-os részarányú az ország energiamérlegében a földhő? Nos, talán azért is, mert a jelenlegi vonatkozó jogszabályok tele vannak joghézagokkal, ellentmondásokkal, és szakmailag sem kellőképp alaposak. Továbbá egy geotermikus beruházáshoz igényelt valamennyi engedély beszerzéséhez tizenhét hatóság közreműködése szükséges. Ennek eredményeképp a vállalkozó szellem belefut a megosztott állami felügyelet és a hatósági engedélyezés labirintusába, ami mellé - ha nem lenne elég baj a hosszadalmas bolyongás - társul a többszörös, esetenként negatívan megkülönböztető állami járuléki adóztatás is. Például megadóztatható a beruházás a következő címeken: vízkészlet-gazdálkodási járulék, bányajáradék, szennyvízbírság, egyéb igazgatási szolgáltatási és felügyeleti díjak, valamint illetékek. Sőt, nem kizárt további fizetési kötelezettség az elhasznált termálvíz utólagos kezelése miatt is.
Mégis vannak olyan kezdeményezések, melyek vállalva a procedúrát, hasznosítják a geotermikus energiát. Hódmezővásárhelyen 2800 lakás és még további 300 lakás fűtésével egyenértékű ipari és egyéb piaci létesítmény kapcsolódik a geotermikus távfűtő rendszerbe. Kisteleken kilenc közintézmény fűtési és használati meleg víz ellátását oldják meg. Iklódbördőce pedig az első település lehet, ahol megépül az első magyarországi geotermikus forrásra épülő áramtermelő erőmű.
Még egy érv a vállalkozó szelleműeknek: piaci körülmények között 4-8 év alatt, az uniós forrásból rendelkezésre álló támogatások felhasználásával pedig még rövidebb idő alatt megtérülnek ezek beruházások. Így már csak egy, az összes megújuló energiára vonatkozó szabályozást összefogó törvényre van szükség, ennek elfogadásáig pedig a legfontosabb rendeletek módosítására ahhoz, hogy ne csak elméletben, hanem a valóságban is geotermikus nagyhatalom lehessünk.





