Évente világszerte 5 millió ember hal meg a dohányzással összefüggésbe hozható betegségek következtében. Ha nem történik beavatkozás, ez a szám 2020-ig megkétszereződhet. Az EU-ban pedig ez a legfontosabb halálok. A 25 EU-tagállamban évente 650 000 ember hal meg dohányzással összefüggő betegségek következtében: ez azt jelenti, hogy minden hetedik halálesetért a dohányzás okolható.

Magyarországon évente 30-40 ezer ember hal meg a dohányzás miatt, 3,5 millió ember dohányzik, a jelenséget azonban még mindig magánügynek tartják. A középiskolás diákok 35 százaléka dohányzik rendszeresen.

A probléma megoldása nem olyan egyszerű. A dohányzásra kinevelt emberek méltán ragaszkodnak jogaikhoz, adott esetben nincsenek is tisztában azzal, hogy rászokásuk mennyire nem saját döntésük, hanem társadalmi közegük manipulációja, valamint tájékozatlanságuk következménye.

Legelőször a tájékoztatást próbálták széleskörűvé tenni. 2005 tavaszán a dohányfüst-mentes életért indított kampányt az Európai Unió, melynek elsődleges célja a fiatalok megszólítása és elterelése volt a dohányzástól, illetve a leszoktatás támogatása különféle programokkal. Iskolákba hívtak meg előadókat, akik a dohányzás és a drogfogyasztás káros következményeiről meséltek, valamint óriásplakátokon próbálták felhívni a figyelmet a dohányzók testének roncsolt állapotára (tüdő, fogak, köröm, bőr, stb.) Nem sok eredménnyel, a dohányosok megnézték a plakátokat, és hogy leküzdjék undorukat, inkább rágyújtottak egy cigire. Önmagában a tájékozottság nem oldott meg semmit.

A dohányreklámok eltüntetése a médiából csak részben valósult meg. A tv-ben nem látni ugyan több hivatalos dohányreklámot, a műsorvezetők kezéből is kikerült a csikk, de a filmekhez, ahol a sexy főhős és barátnője a világ megmentése után rágyújt a jól megérdemelt cigarettájára, a műalkotás autonómiája miatt nem lehet hozzányúlni.

A boltokban 18 év alattinak nem adhatnak el cigarettát, melyek dobozára ugyan felkerültek az egészség károsításra figyelmeztető szövegek, képek, de a vásárlók nem sokat törődnek velük.

Az Európai Unió folyamatosan minimalizálja azokat a tereket, ahol dohányosok és nem dohányzók kénytelenek egy levegőt szívni. Sőt, megfordult a hozzáállás, az alap a nemdohányzó intézmény, dohányzó helyet el lehet különíteni, de nem kötelező.

Írországban 2004. március 29-én lépett életbe az a jogszabály, amelynek értelmében a zárt térben lévő munkahelyeken - többek között irodákban, bárokban, éttermekben, vállalati járművekben - komoly büntetés terhe mellett tilos a dohányzás. Példáját sorra követték a tagállamok.

A teljes éttermi, illetve kávéházi tilalom súlyos ellenkezésbe ütközött az intézmények tulajdonosai, illetve működtetői részéről, hiszen úgy gondolták, e helyiségek látogatottsága és bevétele jelentős mértékben függ a dohányzási lehetőségektől. Különösen heves volt az ellenkezés az EU déli tagországaiban - Spanyolországban, Görögországban és Olaszországban -, ahol az éttermi hagyományokhoz szinte nélkülözhetetlenül kapcsolódik a dohányzás. Az emberek azonban nem szűntek meg étterembe, kávézókba, bárokba járni, a forgalom nem esett vissza – és bármily meglepő – az EU-ban többségben lévő nem dohányosok is meg tudják tölteni az ilyen helyeket, akik nagyon örültek kiszolgáltatott helyzetük megszüntetésének.

Magyarországon a passzív dohányosok egyelőre nem tesznek mást, minthogy csendben tűrnek, remélhetőleg már nem sokáig. Európai Uniós tagállam lévén ide is beszivárognak a törvények. Az ODE (Országos Dohányfüst-mentes Egyesület) már évek óta próbál tenni valamit – sajnos, nagyon szerény anyagi háttérrel. 2007. januárjában indult el az Európai Bizottság Dohányfüst-mentes Európáért című zöld könyvére vonatkozó nyilvános konzultáció. Ennek értelmében 2009-re Magyarországon is teljesen tiltott kellene legyen a dohányzást minden zárt, nyilvános helyen, így a játszótereken és aluljárókban is. Az iránymutatást adó bizottsági ajánlásból azonban egyelőre nem született konkrét jogalkotási javaslat, és Magyarországon sem jelent meg erre vonatkozótörvényjavaslat. Állítólag azért, mert az azóta elbukott egészségügyi reform mellett nem merték még a dohányosokat és a cigiző vendégek elvesztése miatt izguló vendéglátósokat is hergelni.

Probléma még az is, hogy politikusaink sem veszik komolyan a témát, nyugodtan dohányozgatnak a Parlament folyosóján, és próbálják jelentéktelennek beállítani vétségüket. Akad olyan képviselő is, aki nemcsak leszokott a dohányzásról, hanem sűrű elnézéskérések között fizette ki a bírságot, de ez egyelőre ritkaságnak számít. Ráadásul köztük is vannak olyanok, akik inkább az iparban, a vendéglátásban, a jövedéki adóbevételekben érdekeltek, így nem szívesen hoznak olyan törvényeket, amelyek ezeken a területeken vélhetően negatívan befolyásolnak.

A dohányosok közül sokan egyetértenek a korlátozások egy részével, megértik, a munkahelyen és irodákban bevezetett tilalmat, de azt már kevésbé, hogy a szabadidős tevékenységeket célzó épületekben is ellehetetlenítik őket. Főleg a középiskolás korosztály nem érti, miért ne lehetne a játszótereken dohányozni, a megkérdezettek szerint ez a személyes szabadságukat sérti.

Azok, akik sokat utaznak, vegyesen vélekednek a helyzetről. Van, aki nem örül, hogy nálunk büdös lesz a ruhája ha elmegy bulizni, és van, aki megköszöni Magyarországnak, amiért itt még nem zavarják ki ha el akar szívni egy szál cigit a kávéja mellé.