„Támogatom az európai politikát, de ellene vagyok a partizán szembefordulásoknak. Ha nemzetek fölötti világot akarunk létrehozni, nemzetek fölötti politikusokká kell válnunk.” Barosso ezen kijelentése tükrözi a konzervatív elnök Európa kormányáról, a küldöttekről és az európai demokráciáról vallott nézeteit. Barroso biztosan azt gondolja, hogy „válság idején nincs szükség változásra”, és hogy senki ne bírálja öt éves elnökségét most, hogy újraválasztása forog kockán. „Nincs hiány új elnökjelöltekben” – nyilatkozta Varsóban pár héttel ezelőtt.

Államcsíny

Németország nevében Gerhard Schröder, Portugália nevében Mário Soares, Spanyolország nevében Felipe González, Franciaország nevében Lionel Jospin és még négy európai szocialista vezető közös közleményt adott ki, melyben kifejezik sajnálatukat afelől, hogy az európai szocialista közösség nem állított jelöltet Barrosóval szemben. Ahogy a parlament korábbi szocialista elnöke is utalt rá: „Az európai választásokat a Nizzai Szerződés égisze alatt fogják ünnepelni, mely megakadályozza azt, hogy a parlament javaslatot tegyen az elnök személyére és megválassza őt, míg a következő bizottság a Lisszaboni Szerződést veszi majd alapul.”

Ez majdnem olyan, mint egy egész Európára kiterjedő államcsíny. Az Európai Tanács vezetői fel akarják gyorsítani kedveltjük, Barosso megválasztását, még mielőtt bevezetik a Lisszaboni Szerződést. A szerződés megköveteli majd, hogy az elnök alávesse magát a parlament akaratának, tudván azt, hogy mind jobb- mint baloldali jelöltet is találhatnának a helyére. „Minden vagy nizzai vagy lisszaboni alapon fog eldőlni” – panaszkodik a liberálisok brit vezetője, Graham Watson.

Durão Barrosónak együtt kell működnie a politikusokkal

Mindezekből kifolyólag az európai pártok arra kérik Barrosót, hogy legyen következetesebb. Sokan még megválasztása előtt szeretnék megismerni Barroso jövőbeni terveit. „Pillanatnyilag a fiatalok első, liberális piaccal kapcsolatos élménye a munkanélküliség.” – jegyzi meg a szocialista Hannes Swoboda, hozzáfűzve, hogy „a következő időszakban nagyobb hangsúlyt kell fektetni a szociális kérdésekre.”

A liberális Andrew Duff úgy gondolja, hogy „a bizottságot nagyobb nyomás alá kell helyezni, ha Barrosónak újra bizalmat szavaznak.” A liberálisok úgy vélik, hogy a bizottságnak támogatnia kell az európai büdzsé növekedését, fel kell gyorsítania az eurózóna kiterjedésének ütemét, és szigorúbb költségvetési politikát kell indítványoznia. „Arra várunk, hogy Barroso tegye közzé a terveit, és vonja le a válsággal kapcsolatos következtetéseit” – összegzi Duff.

Az egységes európai baloldalt képviselve a fáradhatatlan Ilda Figueiredo elítéli „az Európai Központi Bank látszólagos függetlenségét, mivel az csak magánérdekeket vesz számításba”. A politikus a Stabilitási Paktum eltörlése mellett foglal állást, és támogatja az innovatív ágazatokba, az egészségügybe, a munkavállalók és fiatalok képzésébe való közcélú befektetéseket.

A válságból kivezető irányításra várva

A szocialisták kijelentették, hogy csak akkor támogatják a bizottság új elnökének megválasztását, ha az elköteleződik a szociális ügyek mellett, és szavatolja, hogy egy országban sem kötelezik a dolgozókat heti 48 óránál több munkára. „Június 18-án Barrosónak az Európai Tanács előtt kell beszámolnia a gazdasági felélénküléssel kapcsolatos elképzeléseiről, mely megoldást kínál a 27 millió munkanélküli helyzetére és a GDP 4%-os esésére” –nyilatkozza az Európai Szocialista Párt elnöke, Poul Nyrup Rasmussen. Rasmussen Barroso vezetési stílusának és passzivitásának egyik legbuzgóbb kritikusa. „Az elnökség azt jelenti, hogy tudni kell kockázatot vállalni” – vallja a politikus, és szerinte Barrosónak nem csak „a párizsi vagy londoni döntéseket kellene várnia, mielőtt saját reformjavaslatokkal áll elő.”

Barroso sok dolgot követett el, de azzal védi magát, hogy arra kérték fel, hogy „minden tőle telhetőt tegyen meg, és nem a lehetetlent várták tőle ”. Mindezt arra vezeti vissza, hogy a tagállamok kicsinyesek, és nem hajlandók növelni a közösség költségvetését. Ha úgy adódik, Barroso hátat fordít támogatóinak, azoknak a kormányzati és állami vezetőknek, akik akkor elégedettek, ha Barroso „egyszerű közvetítő szerepet tölt be a kormányzati vezetők között”, mint ahogy azt öt évvel ezelőtt, elnöksége kezdetén tette.

Veszélyben az EU legitimitása

„Nem helyeslem azt, hogy a politikai pártok szándékosan borúlátók.” – tiltakozik nyíltan Barroso. „Kedvező színben kell feltüntetnünk Európát, mert ami a válság idején leginkább bátorítja az unió ellenzőit, az az uniópártiak pesszimizmusa.” Kétségtelen, hogy nehéz helyzetekben gyakran születnek nagyléptékű politikai tervek. Az EU történetének legsötétebb fejezete a jelenlegi válság. Ha a tagállamokra bízzák a megoldást, hosszabb időbe telik kilábalni belőle, és az EU elveszti a lehetőséget arra, hogy megszilárdítsa alapjait, és megerősödve lépjen ki belőle. A parlamenti politikusok pontosan ezt próbálják elmondani Barrosónak, de úgy tűnik, hogy ő nem ismeri ezt fel. Ha másodjára is mandátumot szerez, és nem változtat a hozzáállásán, lehetséges, hogy az európai polgárok képviselői megnehezítik majd a dolgát.

http://www.cafebabel.com/eng/article/30392/barroso-european-commission-mandate-scepticism.html

Fordította: Ballai Mária

Szerző: Fernando Navarro Sordo