Sara és Kiko éppen most landoltak Glasgowban. A lány 27, a fiú 29 éves és nemrég vesztették el munkahelyüket. „A barátom munkanélküli volt, én sem álmaim munkáját végeztem, meg akartunk tanulni angolul, és mivel sem jelzálogunk nem voltk, sem más kötelezettségünk, eljöttünk Glasgowba (Skócia).” Itt várta őket Leire és Mario, két másik spanyol, akik egy éve érkeztek ebbe a városba dolgozni, angolul tanulni és folytatni tanulmányaikat. A fiatalabb európai generációk kihasználják a Leonardo és más, hasonló ösztöndíjakat, hogy kiélvezzék első munkájukat külföldön. Luzía bevallja, hogy szerelemből érkezett Milánóba a Leonardo program keretén belül a Faro ösztöndíjjal, hogy a város egyik idegenvezetői projektjében dolgozzon: „Befejezvén az egyetemet nem volt kedvem szülővárosomban véglegesen letelepedni, habár a későbbiekben tervezem. Nem akartam állandó munkahelyet keresni és az álom-munkára sem volt reményem. Ráadásul úgy gondolom, ha valaki fiatal és nincsenek komoly kötődései, utaznia kell, más embereket megismerni, felfedezni a dolgok intézésének rendjét, szellemileg-lelkileg gazdagodni; ami szerintem egy fontos része a személyes fejlődésnek.”

YOuth2

Menni és maradni

María-nak Párizs jutott. Ez a cordobai lány Madridban volt ösztöndíjas és havi 300 eurót keresett (257 font). Mivel nem talált jobb fizetésű munkát, pályázott egy Argo ösztöndíjra, amelyet a spanyol Tudomány és Fejlesztési Minisztérium támogat a Leonardo program keretében. Hat hónapon át dolgozott a francia fővárosban és úgy döntött marad. Januártól folyamatosan küldi szét önéletrajzát a különböző vállalatoknak, hogy véglegesen letelepedhessen Franciaországban. ”Itt egy kicsit jobb a helyzet, mint Spanyolországban, a válság nem olyan mély. Kétségtelen, hogy itt is nehéz munkát találni.” María anyanyelvét, a spanyolt használja erős pontjaként és próbál olyan vállalatokkal kapcsolatba lépni, akik az ő profiljához hasonló embereket keresnek, akik kifogástalanul beszélik a nyelvet. Ez az a generáció, amely előnyt kovácsol az uniós állampolgárságból és szerencsét próbál más országokban az Európai Unió védelme alatt. Most könnyű átlépni a határokat: utazni, vásárolni, tanulni és nem utolsó sorban dolgozni. Mint Sara, Kiko, Luzía, Leire vagy Mario, fiatalok ezrei próbálnak szerencsét Európában, hogy továbbtanuljanak és emberileg fejlődjenek, de nem felejtik el hazájukat, ahová idővel vissza szeretnének térni. ”Ha minden jól megy és hamar találunk munkát, a célunk kibírni itt egy ideig, nem tűzünk ki konkrét visszatérési időpontot, de reméljük, hogy sokára lesz, mert azt jelentené, hogy jól érezzük magunkat és elégedettek vagyunk” mondja Sara és Kiko.

„Spanyolországban a munka szörnyű”

A spanyolországi munkaerőpiaccal kapcsolatban Sara a következőket mondja: „A munka ott szörnyű. Nincs lehetőség. Sok munkanélküli embert ismerek, és akik dolgoznak, azok sem ugyanolyan feltételek mellett, mint néhány éve, a munkanélküliség napi szinten van. Úgy gondolom, Spanyolországba a válság nagyon váratlanul jött és a megoldás lassan érkezik, szinte lépésben.„ Luzía sem sokkal optimistább: ”A munkalehetőség Spanyolországban most rossz, főleg a fiatalok számára, akik nem kapnak megbízható szerződéseket, sem időbeli garanciát. Habár az idősebbek még rosszabb helyzetben vannak, akiket kitesznek az utcára, anélkül, hogy lenne lehetőségük a visszatérésre, mint a mi korosztályunknak. Mindenesetre nem gondolom, hogy a helyzet Olaszországban sokkal jobb lenne.” A spanyolországi rossz gazdasági helyzettel szemben ők úgy látják, hogy Olaszországban, Franciaországban és Nagy Britanniában van lehetőségük, hogy fejlődjenek emberileg és szakmailag, valamint új nyelveket tanuljanak. Szerencséjük van, ha egy ilyen élményt megélhetnek egy nehéz világgazdasági válság idején. Jóllehet jobban szeretnek nem keresztbetett karral ülni és várni a sült galambot, ámbár legyen az otthonuktól távol. Bármikor lesz idő visszatérni …

Fordította: Siposs Csilla

Link: http://www.cafebabel.com/eng/article/30643/youth-spain-unemployment-europe-mobility.html