Sátorzárás

Lassan vége a második napnak. 19.00 óra felé járunk, csendesedik a civil sziget. Merthogy sokaknak most kezdődik csak igazán a buli: egyik színpadtól a másikig áramlik a tömeg. A Nagyszípadon a Klaxons játszik az Egyesült Királyságból, mi meg a civil sziget melletti főút mellett a babzsákokba simulva várjuk a sátorzárást. A koradélutáni tumultus után egyre kevesebben állnak meg a stand mellett, - bár meg kell hagyni, ahogy nő az alkoholszint a járókelőkben, úgy emelkedik a speaker’s corner néven a civil utca mellett felállított sámli és hangosbeszélő népszerűsége. Épp az imént üvöltötte egy olasz fiatal a megafonba: ragazzi, italiano, maffia. Ő ma ezt üzeni a világnak.

Hogy a délutánról is szót ejtsünk, Lovasi András egy kis hezitálás után mégiscsak leült velünk beszélgetni, és a kezdeti félelmei ellenére nem öt ember lézengett a környéken, hanem kb. 30-40 fősre duzzadt a beszélgetés során a közönség. A távolban a Nagyszínpadon már a délutáni együttesek hangoltak, de a dobpergés háttérzaja egyre kevésbé zavarta a zenészt, aki hosszasan mesélt régebbi szigetes élményeiről, a magyar könnyűzene változásairól az elmúlt húsz évben, illetve az európai zeneiparban rejlő lehetőségekről, amit Magyarország még kevéssé volt képes eddig kihasználni. A beszélgetés során szó esett egyebek között az európai parlamenti választásokról és az LMP-ről, továbbá a helyi politikáról és kezdeményezésekről is. A közönségtől is érkeztek kérdések, a Pécs Európa kulturális fővárosa projektről, illetve arról, hogy Lovasi tervez-e valamikor könyvet írni, amire röviden és tömören csak annyit válaszolt: „Nem”.

Az interjú alapján készülő cikket hamarosan a magazinban is olvashatjátok.