A Ryanair, ír fapados légitársaság 700 vásárlója, akiket a londoni Stansted reptéren hagytak, valószínűleg nem tekintik abszolút hibátlannak az extrákat mellőző szállítókat. Augusztus másodikán a személyzet teljes hiánya miatt az utasok nem tudták feladni csomagjaikat, mielőtt a gépek felszálltak. Fegyveres rendőrök álltak készenlétben, hogy megvédjék a reptéri alkalmazottakat a dühös utasoktól. Vajon megkockáztatnák-e újra az olcsó utazást? Az EU területén működő 62 fapados légitársaság azonban így is az európai infrastruktúra szerves része.

Hozzáférés az olcsó viteldíjhoz - kulcs az identitáshoz

lowcost2 (Image: © jon gos / Flickr)

Augusztus 17-én a Ryanair bejelentette, hogy törli a manchester-i reptérről induló járatait, mely 600 állás megszűnéséhez vezetett. Nick Winterton számára, aki évek óta Londonban, Camden Townban él, mindezidáig áldás volt az olcsó repülőút. Nemrég talált párjával második otthonára a Costa Brava-i katalán városkában, Tossa de Mar-ban. „Amikor először utaztunk Európába saját magunk és nem utazási iroda szervezésében, úgy gondoltuk, hogy oda-vissza £200 (€235) olcsó repülőútnak számít. Nem szeretek arra gondolni, mennyi is ez a jelen körülmények között.” Manapság az olcsó repülőút azt jelenti, hogy egyszerre több mint egy országban gond nélkül meg lehet élni. „Mindig repülővel utazunk Spanyolországba és szinte kivétel nélkül Ryanairrel repülünk Gironaba,” mondja. Jelenleg, egy repülőút a Ryanair-rel Lutonból Gironaba, augusztus 31. és szeptember 8. között £21.23-ba (€25) kerül; nevetségesen olcsó, ha csak kézipoggyászt visz magával az ember. Más menetrendszerinti légitársaság nem indít járatokat Londonból Gironaba. Az olcsó viteldíjakhoz való hozzáférés - olyan emberek számára is, mint Nick - elősegítette a növekedést az európai légiközlekedésben. Az elmúlt évtizedben 50%-kal emelkedett az Európán belüli járatokra fizető utasok száma, az Európai Légitársaságok Szövetsége (AEA) szerint. Ha hozzávesszük a határok nélküli Schengen zónát és a légitársaságok liberalizációját - mindkettő a kilencvenes években realizálódott; mindez megváltoztatta utazási szokásainkat és az utazás során újraalakuló önképünket. A népszerű európai identitás központi tényezője lett az egyszerűen és gyorsan körbejárható Európa. Vegyük például Kai Andrea Sauthoff esetét, aki Hannoverben, Északnyugat-Németországban él és dolgozik, de évek óta szoros kapcsolatokat ápol Portugáliával. „Lisszabonban tanultam és dolgoztam,” mondja. „Beleszerettem ebbe a gyönyörű országba és évente legalább egyszer ott töltök egy hónapot.” Annak ellenére, hogy valójában nem ott él, Kai határozottan azonosítja magát Portugáliával. „Nem érzem magam külföldinek, mert jó ideje megtanultam a nyelvet és szeretem a portugál kultúrát. Szeretek német lenni, de mivel annyira imádom Portugáliát, inkább az európaiság, ami számít nekem.”

A környezet hatása az identitásra

lowcost3

Azonban korlátozottak a lehetőségek arra, hogy Kai fenntartsa ezt a fontos transznacionális kapcsolatot. „Már a létező összes közlekedési eszközzel utaztam Portugáliába. Szeretek vonatozni; az utazás egyszerűbb módja, de nagyon hosszú az út Portugáliáig. Természetesen jobban szeretek ott több időt eltölteni, mint az utazással. A fapados járatok ártanak a környezetnek, de arra jók, hogy gyorsan elérjünk távolabbi helyeket, találkozzunk barátokkal, megismerjünk egy új környéket, külföldön dolgozzunk és így tovább.” A repülés környezetre gyakorolt hatása miatti aggodalom árnyéka ott lebeg a repülés jövőjéről folytatott vita felett. Például, a légi közlekedés lehetséges belépése az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerébe (EU ETS) az elkövetkező néhány évben azt jelenti majd, hogy az iparág ösztönzői közé veszik a repülőgépek szén-dioxid kibocsátásának csökkentését. A hatékonyabb gépek segítenek, de a viteldíjak emelkedése elkerülhetetlen. A válasz olyan pozitív változtatásokban rejlik, mint például a nagysebességű vonatok gyártása több célállomásra, így több helyen érződnének az utazás hatásai és a környezeti költségek is csökkennének. Habár ez a közlekedés hagyományos módjainak gazdasági és politikai költségeként is magyarázható – a mozgás szabadsága nem jelent túl sokat, ha nincs a mozgáshoz megfelelő eszköz. „Európainak tartom magam, kivéve ha más európaiakkal vagyok együtt és hirtelen nagyon is britté válok.” Más olyan intézkedésekkel együtt, mint amilyen például a reptér-fejlesztés mérséklése, megvan annak a kockázata, hogy a nélkülözhetetlen, de egyelőre törékeny európai identitás – mellyel a Kai-hoz hasonló emberek bírnak, veszélybe kerüljön. Ha visszatérünk Tossa de Mar-hoz: a két ország közötti szabad mozgás ténye Nick számára azt jelenti, hogy beépítheti a várost az életébe, ahelyett, hogy ott pusztán átmeneti életmódot folytatna. „Többé már nem érzem idegennek. Mihelyt megvettük a lakást, azonnal más érzés fogott el – a város legalább annyira a részünkké vált, mint Camden. Azt mondjuk, hogy „hazamegyünk”, – a lakást és nem Nagy-Britanniát értve ez alatt - mikor Tossában vagyunk.” Ez már egyfajta komplex identitást eredményez – „Néha európaiként szeretném jellemezni magam, kivéve ha más európaiakkal vagyok együtt, ekkor ugyanis mindannyiunk visszatér a sztereotípiákhoz és hirtelen nagyonis britté válok. A fapados járatok kora minden bizonnyal sok változást hozott az életünkbe és ez a változás egészében véve pozitív,” mondja Nick. Az európai identitás élménye, ahogy Nicknél, nyilvánvalóan kevésbé válna láthatóvá, ha nem lennénk képesek könnyen és elfogadhatóan utazni.

Kép: (Image: ©dullhunk / Flickr) Nagy-Britannia klímaváltozással kapcsolatos törvénye azt ígéri, hogy 2050-re az 1990-es szint alá, vagyis 80%-kal csökkentik a károsanyag-kibocsátást.

Fordította: Radó Nóra

Link: http://www.cafebabel.com/eng/article/31040/low-cost-airline-travel-european-identity-ryanair.html

Szerző: Nathan Charlton - London