„ZE”. Amikor Franciaországban tanítok, általában ez az első szó, ami felkerül a táblára. Ez az, amit tilos kiejteniük a tanulóknak. Minden egyes alkalommal, amikor valamelyik diákom megfeledkezik a „TH” hang helyes kiejtéséről, csupán annyit kell tennem, hogy szúrós pillantást vetek a „ZE” feliratra és ebből rögtön tudja, hogy ki kell javítania magát. A tapasztalat azt mutatja, hogy Franciaországban az alapoktól kell kezdeni az oktatást. A tavalyi TOEFL vizsga (angoltudást felmérő teszt nem angol anyanyelvű országokban) hivatalos eredményeit tekintve Franciaország a világranglista 69. helyén végzett – csupán néhány ponttal előzte meg Koszovót, Ciprust és Albániát, azokat az országokat, melyeket a francia Le Monde napilap nyíltan „Európa legostobább nemzeteinek” nevezett.

Mindennek a teteje – „Franciaországból kerülnek ki a világ legrosszabb angoltanárai”

Erősen tartja magát az a sztereotípia, miszerint a franciák „nem hajlandók” angolul beszélni a külföldi látogatókkal. És ezen mit sem változtat az a tény, hogy minden évben ígéretes jövő előtt álló francia diákok ezrei számos lehetőségtől fosztják meg magukat, csupán azáltal, hogy nem tudnak angolul. Talán itt az ideje annak, hogy a francia kormány komolyan vegye azt a régi mondást, miszerint „nincs rossz diák, csak rossz tanár”. „Franciaországból kerülnek ki a világ legrosszabb angoltanárai” – nyilatkozta Marie-Sandrine Sgherri, a Le Point nevű francia hetilapnak.

A francia oktatási rendszer rettentően elavult. Ez már az első néhány angol óra folyamán nyilvánvaló vált számomra. A diákok teljes mondatokat mondanak vissza kívülről, anélkül, hogy tudnák, hogy az egyes szavak mit jelentenek. Általában elképesztő lexikai tudással rendelkeznek az angol szavak fonetikus alakját illetően, de szinte fogalmuk sincs arról, hogy az egyes szavak hangosan kimondva hogyan hangzanak. Megkönnyebbülnek az igeragozási táblázatok és az igeidők láttán, de rögtön kétségbeesnek, ha arra kérik őket, hogy mondjanak egy konkrét példát. Amikor elkezdtem Párizsban tanítani, teljesen ledöbbentett, hogy a diákjaim milyen komoly nyelvtani hiányosságokkal küzdenek. Nemrég érkeztem Svájcból, ahol a diákok ugyanazt a francia nyelvet beszélik, mégsem okoz nekik gondot az angol nyelv tanulása. De vajon hol romlott el ennyire a francia oktatási rendszer? Mindezeket a negatív fejleményeket egy amerikai szerző, Laurel Zuckerman a rosszhírű „agrégation d’Anglais” (az angoltudás fejlesztése) elnevezésű vizsga bevezetésével hozza összefüggésbe.

Az angoltudás fejlesztése?

Ezen a közismerten nehéz közigazgatási vizsgán országszerte azok a diákok mérik össze nyelvtudásukat, akik a francia közoktatási rendszeren belül szeretnének tanárként elhelyezkedni. A vizsga célja, hogy kiválasztásra kerüljön a francia angoltanárok következő nemzedéke. A gond csak az, hogy a jelölteknek nem szükséges kimagaslóan jó angoltudással rendelkezniük ahhoz, hogy átmenjenek a vizsgán. Sőt, egy anyanyelvi beszélő valójában még hátránnyal is indul ezen a képtelen nyelvi teszten – állapította meg Zuckerman.

Zuckerman Sorbonne Confidental (2009) címmel megjelent könyvében lerántja a leplet erről a különös vizsgáról és bemutatja, hogy milyen nagy szerepet játszik abban, hogy Franciaországból kerülnek ki manapság „a világ legrosszabb angoltanárai”. A teszt több mint felét teljesen francia nyelven kell megoldani a vizsgázóknak és az angol nyelvű blokk nagy hányadát a franciáról angolra fordítás teszi ki. 2009-ig a vizsga egyik legjelentősebb részét képezte az ún. „leçon”, egy szóbeli előadás, melyet nem elég, hogy teljes egészében francia nyelven kellett megtartaniuk a jelölteknek, de ráadásul az értékelésnél olyan szempontokat vettek figyelembe, mint a szónoki képesség és a francia nyelv alapos ismerete. És mindezt még azzal is tetőzték, hogy a jelölteknek egy olyan francia nyelvű esszét kellett írniuk, mely szigorúan megfelel a francia középiskolákban használatos Descartes-féle tanítási elveknek. Ez aztán már tényleg nagy kihívást jelent még a legfolyékonyabb angoltudással rendelkező külföldi számára is. Szóval ennyit az angol nyelvtanárok képzéséről.

Ezen a nyáron felkeresett egy fiatal angol anyuka, aki nemrég költözött a családjával Párizsba, és arra kért, hogy adjak angolórákat a fiának. Aggódva közölte velem, hogy „az a helyzet, hogy ez nem angol, amit itt tanítanak”. Ezzel egyet kellett értenem. „Meglátogattam az angoltanárt az iskolában – mesélte – és hát az az igazság, hogy alig tudott összerakni egy angol mondatot.” Franciaországban a metrók és a buszok tele vannak olyan hirdetésekkel, melyek magas áron anyanyelvi beszélők által tartott nyelvi kurzusokat kínálnak, mialatt a híres francia közoktatás az angoltanítás terén évről évre kudarcot vall.

Fordította: Ritzl Andrea

Link:http://www.cafebabel.com/eng/article/31291/irish-teacher-france-english-language-paris.html

Szerző: Tim Mac an Airchinnigh - Párizs

Kép: Image: ©JasonRogersFooDogGiraffeBee/ Flickr/ flickr.com/photos/restlessglobetrotter/3321872565/sizes/l/