Carmina Burana-val megspékelt intro, majd egy örök klasszikussal indít a gárda: Call Me Manana. A következő dalokról az információ a feledés homályába siklik, ellenben Csillának és a sorban állás felgyorsulásának hála, az I’m Raving című klasszikus dal kezdetére pont beértünk körülbelül az első sorba. Következő emlék, hogy a mikrofonba szól H.P.: the brand-new single. Ez akkor nem volt más, mint a J’adore Hardcore, amire a tömeg abszolút extázisba esett, akárcsak e cikk írója. Rengeteg ember, mindenki a levegőben, a basszus meg csak a dobhártyákat szaggatta.
Persze nem maradtak el a klasszikusok, mint az emlékezetes, kissé pornográf videoklipekkel bíró Weekend és a Nessaja. Persze helyet kaptak a jelenkor jumpstyle-t marketingelő And No Matches és a Status Quo-feldolgozás, a Whatever You Want is.

A kihagyhatatlan és örök, igazából semmit sem mondó dal: Mennyibe kerül a hal? vagy viccesebb kedvű kollegák: Hogyé’ van a hal? Igen, a How Much Is The Fish? jumpstyle-köntösben ezerszer jobb lett, mint az eredeti, de az alapot mégiscsak az utánozhatatlan dallam adja. Majd a tipikus tömegmegmozgatás: Töp-töp-töp-töröröp-töp-töp. Kevés ilyen dal van a Scooter történetében, ami ennyire egységbe kovácsolja a közönséget. Mindenki ugyanazt skandálja, igaz, hogy egyszerű, mint az útszéli oszlop, de mégis nagyszerű. Ahogyan az Always Hardcore felcsendülése is hasonlókat vált ki a közönségből.

scooter3

A lezárás természetesen nem lehetett más, mint a legelső sláger, a rave-korszak egyik legnagyobbja, a Hyper Hyper. A BPM-szám az egekbe szökik, a hangfalak majd szétrobbannak, a jumpstyle-srácok ugrálnak, a tömeg pedig elfelejti, hogy hol van. Végső zárásnak H.P. majdnem tönkreteszi a berendezést, le akar borítani egy hangfaltornyot, ami épphogy csak megáll, és nem zúdul a közönségre. De hát így működik ez már évek óta, 1995 óta, amióta létezik a Scooter és a tudatunkban él…

E cikk írója nem tagadja, hogy 1995 óta a tudatában él a Scooter, kissrác kora óta hallgatja, ezen nőtt fel. Más, klaviatúrát ragadó kollegák bizonyára eltévedtek, mert nagy valószínűséggel nem azon a koncerten voltak, amelyiken mi. Aki azt vallja, hogy a Scooter idejét múlt zenekar, bizonyára téved. Ha picit is beleássuk magunkat a témába, láthatjuk, hogy nyilván nem ok nélkül taszították le tavaly Madonnát a brit toplista éléről a Jumping All Over The World albummal, és nem véletlen az sem, hogy a mai napig több ezren, akár tízezren jelennek meg egy-egy Scooter-koncerten, bárhol is lépjenek fel a világon. Ahogy az sem volt véletlen, hogy a BME Feszten is több ezren jöttek el a Scooter élő, másfél órás koncertjére.
Köszönjük BME!