Cherilyn MacNeil csapatjátékos. Épp ezért hozta magával két bandatagját, a basszista Darryl Torr-t és dobos Michael Wright-ot erre az interjúra. Hihetetlenül forró nap van a nemrég lezárt Tempelhof reptéren, ahol az egyik hangárban rendezték meg a Berlin Fesztivált. Miközben kókadozó partiarcok sorakoznak hosszan a bárpultnál, Cheri, az elegáns énekes huncut arcával és lefegyverző mosolyával teljes lelki nyugalmat áraszt a forgatag közepette. Talán ennek a javíthatatlan optimistának egy lényegi jellemvonása ez, de most kapott egy kis bónuszlöketet is: „Néhány csodás napot töltöttünk Berlinben. Fürödtönk a tóban, piknikeztünk a parkban, kitöltöttünk egy zenei kvízt –és nyertünk!- és biciklizni is elmentem. Tudod Dél-Afrikában most tél van, úgyhogy olyan volt ez nekünk mint egy nyaralás!” Cheri lelkesedése Berlin iránt ragályos; ráadásul úgy néz ki a bandának jók az összeköttetései, hogy itt a főváros legtrendibb negyedében szállnak meg, Kreuzberg und Neukölnn (vagy röviden csak Neukölln) határán. Ez a környék még nem elég fifikás ahhoz, hogy a galériákat és befektetőket idecsábítsa – de másfelől nem is túl lerobbant a különböző klassz bárok és butikok számára, amik a közelmúltban gyökeret eresztettek itt.

Johannesburg, a bűnözés és kulturális sokszínűség keveréke

dear2 Teljesen másfajta atmoszféra uralja a banda szülővárosát, Johannesburgot. Több, mint hárommillió ember otthonához, Jo’burghoz olyan szorosan hozzátapadt a világ egyik legveszélyesebb városának hírneve, mint a ragasztó, amit az utcáin szívnak. Vajon mit gondol Cheri a rács mögött, betörésektől, erőszaktól való félelemben leélt életekről? „Számunkra ez a normális, mindig is így volt. Persze óvatosnak kell lenned, de már automatikusan csinálod. Nyilván nem mászkálok sötétedés után, én vezetek és figyelek rá, hogy mindig társaságban menjek szórakozni. A kívülállók szemében rosszabbnak tűnik, mint amilyen valójában... Én már megszoktam.” Darryl is csatlakozik a beszélgetéshez. Ő, aki Johannesburgban született és nevelkedett úgy látja a várost, mint végtelen lehetőségek tárházát, ami messze nem merült ki, és arra számít, hogy a nem túl távoli jövőben igazán izgalmassá válnak majd a dolgok. Cheri egyetért, de vannak fenntartásai. „Egyszerűen ez a leginkább kozmopolita város az országban, aminek zűrös ugyan a története, de sok különböző kultúra él benne – sajnos sokszor még mindig túlságosan elszakadva egymástól ahelyett, hogy egymás oldalán léteznének.” __ Vallástalanul__

Dél-Afrika zenei színtere mégis eklektikus és sokszínű: a slágerlisták élén nagyrészt hip-hop, dance és amerikai stílusú slágerek állnak, a tradicionális afrikai zene mellett. Úgy tűnik egész Dél-Afrikát elárasztotta a zenei mainstream. A közelmúltban egy kicsi de igényes független zenei szcéna is elkezdett formát ölteni. A Dear Reader, mint együttes már 2006 óta jelen van, bár eleinte Harris Tweed néven, amiről a független bandának le kellett mondania az azonos nevű ruhamárka miatt. „If Jesus was my friend, tell me where he went” (Ha Jézus a barátom, mondd meg hová ment) így szól Cheri egyik dalszövege. Az énekes elmagyarázza, hogy egykor mélyen vallásos volt. „Vallásosan neveltek, és ezt sokáig folytattam is. Nagyon nehéz eset voltam akkoribban. De valahol menet közben elvesztettem a hitemet, nem valami drámai esemény miatt, hanem csak úgy. Akkor tört össze először a szívem – még jóval azelőtt a pasi előtt, akiről a dalaimban énekelek. Elég furcsa erről beszélnem. Mikor visszagondolok rá mindig az jut eszembe, Wow, ki volt az az ember? Igazi lökött voltam!” Cheri azóta már letért erről az útról, de a spiritualitás, a filozófia iránti érdeklődés és az élet mindennél fontosabb „Miért?”-je vele maradtak.

Szerelmi bánat és menőség

Cheri sok dalt írt a szívfájdalmáról, nyíltan beismerve, hogy tartalmuk önletrajzi. De valaki ennyire vonzó, mint ez az álomnő, akinek belső szépsége abban a pillanatban feltárul, ahogy találkozol vele, nem inkább összetöri a szíveket, mintsem a sajátját foltozgatná? „Jaj, tudod voltak azok az srácok még az iskolában, akikre mindenki felnézett, akiknek soha senki nem volt elég menő, és akiket mindenki annyira tisztelt. Aztán egy nap rájössz, hogy másoknak pontosan te voltál ez az ember. Néha csak évekkel később veszed észre, hogy mit gondoltak rólad a többiek, és ez elég sokkoló tud lenni! Igazából mind csak kockák vagyunk. Csak többet kéne beszélgetnünk egymással ahelyett, hogy arra vesztegetjük minden időnket, hogy próbálunk divatosak és menők lenni. Szeretem, mikor találkozol valakivel és kiderül, hogy tuajdonképpen tök egyformák vagytok. És ez az, ami nagyszerű a zenében, hogy a személyiségednek olyan részeit is felfedezed általa, amik egyébként mélyen el vannak rejtve.” A zenének az a képessége, hogy át tudja törni az idő és tér által állított akadályokat jól dokumentált. A The Same-ben Cheri rávilágít a dél-afrikai társadalmat átszövő ellentétekre. Minden ellentét, legyen akár vallási, bőrszínbeli, a szokások, vagy tradíciók közti, közös alapokon nyugszik, amiért érdemes harcolni: Same, we’re both the same/ We share the same heart/ We’re made of the same parts. (Ugyanazok, mindketten ugyanazok vagyunk /Ugyanaz a szív dobog bennünk/ Ugyanazokból a részekből állunk) És ez mindenkire igaz, lökött vagy sem.

Fordította: Tóbiás Kinga

Link: http://www.cafebabel.com/eng/article/31467/dear-reader-south-africa-cherilyn-macneil.html

Szerző: Sandra Wickert - Berlin

Kép: ©Dear Reader/ City Slang