Az idő megáll ilyenkor néhány napra. A vásár a Sebes-Körös két partján kap helyet, a vízzel együtt a régi idők is visszaszivárognak ide. Mindenhol régiségek vannak: komódok, asztalok, székek, porcelánok, festmények, gramofonok, igazi kincsek. Koszos fóliákon vagy hanyagul halomba hányva várják a felfedezőket. Az árak viszont nem mindig tükrözik a minőséget, sok hitvány, értéktelen portéka is van. Az idős asszonyok népviseleti ruhákat és hímzett terítőket árulnak. A fafaragók helyben készítik el az eladásra kínált tányérokat, tálcákat és evőeszközöket. Gábor cigányok járnak a nézelődök között, széles karimájú fekete kalapjaikkal kitűnnek a tömegből. Feleségeik és gyerekeik szokatlanul élénk színű, mintás ruhákat viselnek. Amikor nem kántálnak, megszólítják a járókelőt, és nem kevesebbet, mint a „legjobb üzletet” ajánlják. A koldusok és nyomorékok alamizsnát kéregetnek. Miccset (hagyományos román húsétel) sütnek mindenhol, a jellegzetes illat betölti a vásárt. Az árusok gyakran sátrakban alszanak, a szekérrel érkezők a folyóban itatják a lovaikat. Így képzelem el a középkori vásárokat is. Szintén itt található Románia legnagyobb használt cipő- és ruhavására is. A tömeg hatalmas és zajos, bábeli nyelveken beszélnek. Találkoztam szlovák, spanyol, francia, holland és német nézelődőkkel is. Természetesen a legtöbben románok vagy magyarok. Szinte minden árus beszél románul és magyarul egyaránt; fizetni lejjel, forinttal és euróval is lehet. Alkudni kötelező. Sok fiatal látogatott el a vásárra, akik öltözködésükkel és szellemiségükkel egy új irányzatot képviseltek. Népviselethez hasonló, mégis modern ruhákban voltak. Európa új nemzedéke talán visszatér a gyökereihez. Az biztos, hogy fontosnak tartják azt, hogy kifejezzék ezt a régi-új identitást. Feketetó egy más világ, mégis mindenki sajátja, bárhol is éljen a világban. Pár napra kinyitja kapuit jövőre – vagy száz évvel ezelőtt – ugyanitt.

vasar2

Írta: Ballai Mária Képek: Ballai Mária