Fogas kérdésekre ad választ a KONTЯA műhely

Igaz ez egyrészt a jelenlegi (és hosszútávra tervezett) Kelet-Európa projektre, illetve Fogasházukra, amely a kiállítás helyszíne, valamint közös tevékenységeik bázisa. Igaz arra is, ahogyan kialakították ezt a helyet; felidézve, megidézve a múltat, amelyhez kritikus és mondhatni fiatalos alázattal viszonyulnak. (Igen, a kelet-, közép-európai múlthoz.)

Másrészt, igaz ez arra a pici országra, fővárosra, „amely nem túl nagy, és a tenni akaró értelmiség aránya nem olyan kicsi ahhoz, hogy ezt ne lehetne összefogni és egy értékes, bizonyos szempontból egységes szellemi közösséget létrehozni”. A cél tehát nem csupán az, hogy ki-ki a maga területén kiteljesedjen, hanem, hogy mindeközben azt a közeget is feltárják, amelyben, mint művészek és kutatók léteznek. Ez számunkra- a jelen installáció esetében is-, mindenképpen érdekes, hasznos és nem csupán figyelmet, hanem a jövőre nézve bizalmat érdemlő foglalatosság. Számukra még ennél is több: elengedhetetlen, ha feltételeket akarnak teremteni saját munkájukhoz.

Kontrák és rekontrák

Azt szokás mondani, akkor születnek nagy, vagy legalábbis új dolgok, ha ütköztetünk már meglévőeket. Hogy párbeszéd nélkül nincs fejlődés. Igaz ez művészetre, kutatásra, Fogasházra. “Az egyének kora véget ért, itt az összefogás ideje.” – ismerte fel a Kontra Műhely három alapító tagja. Valahogy így kezdődött a történet, párbeszéddel. Egészen pontosan egy zeneszerző, egy bölcsész, illetve színházi szabadúszó és egy médiaművész felismeréséből, hogy az ő munkásságuk szempontjából is nélkülözhetetlen fórumok hiányoznak. Olyanok, amelyek nélkül nem alakulhat ki alkotó interakció az egyes művészeti ágak között. Pedig kellenek. És lettek: workshop, műhely, honlap, csapat. És születtek elvek, tervek, helyek, tettek. Így született meg a nyolc ember közös munkájából létrejött Kelet- Európa projekt is, amely „egy olyan installáció, ahol egyszerre van zene, vetítés, kiállítás, színész és a kérdőívek válaszain alapuló tacepaókkal tarkított falak.” Az, hogy mennyire egyeznek a válaszok a mieinkkel, az érdeklődők számára december 5-én este 8-10-ig a Fogasházban (Budapest Akácfa u. 51.) kiderül.

Emellett létrejött egy középiskolások számára írt anyag, amely a létrehozók reményei szerint „erősíti a kultúrához való pozitív viszony kialakulását és elősegíti a média kritikus befogadását.” A Kontra Műhely ezen túl tervezi egy esszégyűjtemény kiadását is, amelynek fő témája, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie a mai huszonéveseknek. Ezt a témát előadásokon, összejöveteleken is boncolgatják, elsődleges célnak tekintve azt, hogy a résztvevők közösségben érezzék magukat. Olyan emberek között, akik különböző helyről érkeztek, sokféle háttérrel, képzettséggel rendelkeznek, de támogatást, partnerkezet nyújtani művészi, kutatási kezdeményezéseikhez. Valahol itt tart most a Műhely.

Igény kontra szükség

Ahhoz, hogy továbbfejlődjön már adott a párbeszéd lehetősége. Adott egy olyan csapat, akik tenni akarnak és „nem merül ki annyiban az elégedetlenségük, hogy egy kocsmában sajnálkoznak”. A célok elég határozottak ahhoz, hogy tartalmas jövőt jósoljunk nekik. Azonban nem könnyű az említett feltárni kívánt közegben- Magyarországon- ilyen beállítottsággal és törekvésekkel sem érvényesülni. Bár a három alapító tag közül jelenleg csak Tarr Feri tartózkodik itthon, a többiek is haza szeretnék hozni külföldön szerzett tudásukat. A Kontra Műhely tagjai remélik, hogy azáltal, hogy ennyi energiát fektetnek a lehetőségek megteremtésére is, ez sikerülhet. Nekik ez is cél.

„Ez egy nagy versenyfutás az idővel”, hiszen létre kell, hogy jöjjenek anyagi szempontból is olyan feltételek, hogy életben maradhasson a Műhely. Minden művészet-, kutatás-, Kelet-Európa-kedvelő ember örömére. Mert annak, amit ez a műhely képvisel, amit alig fél év alatt is sikerült megteremtenie annak lehet örülni.