Írta: Tóbiás Kinga

A vírus karrierje Mexikóban kezdődött, még áprilisban. Az új törzs olyan sikeresen mutálódott, hogy eredeti célközönségéről, a sertésről átterjedt az emberre, és cseppfertőzés útján is képessé vált fertőzni. Ezért ismerik sokan sertésinfluenzaként, vagy a törzs laboratóriumi kódjára utaló H1N1-ként, pedig hivatalosan az újinfluenza nevet kapta a keresztségben. Az itteni többszáz megbetegedés, és főleg a „tömeges halálesetek” gyorsan felhívták a világ figyelmét az új betegségre. A halálozások sokkértéke elég hatásos volt ahhoz, hogy az emberek többsége ne hessegesse el a hírt, mint a hagyományos, éves „influenzariadó, új törzs, oltasd be magad” kampányt. Így már akkor mindenki a H1N1-re figyelt, lélegzetvisszafojtva drukkolva, mikor a betegséget –nem túl meglepő módon- nem sikerült megállítani a mexikói határon. Az biztos, hogy a kampánnyal nem csak azt érte el a média, hogy mindenki tudjon az új vírusról, hanem hogy mindeki kellőképpen féljen is tőle. Egyesek már a lassan aktuálissá váló, 30 évenkénti világjárványtól tartottak, ami a fiatal- és középkorúakra is veszélyes, és nincs ellene sem gyógyszer, sem védőoltás; de szerencsére idővel bebizonyosodott, hogy a törzs nem rezisztens az egyik bevált antivirális szerre, és az áldozatok többsége más betegségek miatti komplikációkban hunyt el. Az elhangzó számadatok mellett általában azt is elfelejtették megemlíteni, hogy a halálozási ráta valójában megegyezik a korábbi influenzavariációkéval, és a több haláleset oka egyszerűen a több megbetegedés. Nem attól kell tehát tartani, hogy az életünk idén télen egy hajszálon függ, és a háziorvosunk kezében van, hanem hogy nem lesz nyitva az SZTK, vagy úton a BKV amivel odajuthatnánk, mert a buszsofőr és az ápolónő is teát szürcsöl otthon. A betegség lefolyása sem különbözik a hagyományos, jól ismert influenzáétól, csak most talán nehezebb lesz megúsznunk a fertőzést, mint eddig. Szerencsére a felhajtás, és az ideirányuló figyelem miatt a világtérképre piros rajzszögeket szurkáló virológusoknak és helyi tisztiorvosi szolgálatoknak most bőven volt ideje felkészülni a járványra. A változatosság kedvéért mi is ezt tettük. A saját fejlesztésű, magyar oltóanyag még a járvány „beindulása” előtt elkészült, de sajnos nem sikerült igazán jó imázst kialakítani róla. Gyanakvó természet a magyar, és hozzá van edződve, hogy a megelőző intézkedésekre legfeljebb utólag kerülhet sor. Talán ezért vagyunk bizalmatlanok az oltóanyaggal szemben már pusztán azért, mert időben kész lett. Végül is ez csak úgy elképzelhető, ha nem tesztelték le rendesen. „Megelőzi az influenzát, mert még előtte elvisznek a mellékhatások.” (Érdekesen skizofrén hozzáállás ez, mert máskor mindig nagyon büszkék vagyunk a kutató-fejlesztőinkre, orvosainkra; és titokban én is meg vagyok győződve róla, hogy mindent magyarok találtak fel, csak Edisonéknak könnyebb dolguk volt.) Pedig az oltóanyag tesztelése, gyártása a terveknek megfelelően halad, és a látszólagos késlekedés oka egész egyszerűen a bürokrácia, az engedélyeztetés folyamatának kacskaringói. Tehát a magyarok többsége egyelőre nem szívesen oltatná be magát, még az ingyenes vakcinára jogosult kiemelt csoportok tagjai sem. A patikákban már hetek óta kapható a pénzért megvásárolható védőoltás, de csak az ukrajnai járvány hatására (amiről egyébként nemrég kiderült, hogy nem az újinfluenza okozza) kezdtek el néhányan érdeklődni iránta. A gyerekek beoltása az iskolákban, csoportosan zajlana, de a szülők engedélyét kérő nyomtatványok szinte mind aláírás nélkül térnek vissza a tanárokhoz. Egyelőre úgy tűnik, az egyetlen, aki beoltatta magát, az a miniszeterelnök, és az egészségügyi miniszter, de még ez az önfeláldozó népszerűsítő gesztus –és a tény, hogy Székely Tamás még mindig él- sem igazán hozta meg a tömegek oltási ingerét. Bár ez utóbbi szerint a hozzáállás gyorsan meg fog változni, amint az embereket elkezdi zavarni, hogy körülöttük mindenki dől ki influenzában. Szerencsére Magyarországon még nem beszélhetünk járványról, az igazolt fertőzések száma mindössze 306 (de valószínűleg sokkal többen vannak azok a betegek, akik el sem mentek orvoshoz, vagy laboratóriumi vizsgálatra), és ebből 64-en szorultak kórházi ápolásra. Ennek ellenére folyamatosan azon aggódunk, hogy az oltóanyag nem kapta meg a forgalomba hozatali engedélyt, túl drága, és gyártása, kiszállítása nem halad abban az ütemben, mint amilyenben szeretnénk. Pedig az Omninvest szóvivője igyekezett mindenkit megnyugatatni, hogy a gyártó időben, még november végéig el fog készülni a megrendelt 4+2 millió adag vakcinával. Ez a mennyiség éppen elég lenne ahhoz, hogy a lakosság 60%-a rezisztenssé váljon a vírustörzzsel szemben, és a kisebbségben lévő nem beoltottakat is megvégve megakadályozná a járványt, aminek tetőzése decemberre várható. Persze csak ha ez a 60% nem védekezik majd foggal körömmel a fecskendő ellen. Megnyugtatóan hangozhat, hogy az állammal megbeszélt mennyiség legyártása után a a cég rögtön nekilát majd a külföldi vásárlók megrendeléseinek teljesítéséhez. Közel 60 ország érdeklődött a magyar vakcina iránt, és többségük csak azért nem európai, mert a kontinens piaca már túlságosan telített. Nem arról van szó, hogy a mi oltónyagunk nem elég jó Nyugat-Európának, hanem az Omninvestnek egyszerűen nem érdemes egy olyan területen versengenie a vásárlókért, ahol 5 másik vakcina is elérhető. Az biztos, hogy a vírusnak köszönhetően jóidőre elláttak minket beszédtémával, ami szinte üdítő is lehetne két politikai botrány között. Zavarbaejtő viszont, hogy mostanra sikerült még egy betegségből is politikai kérdést csinálni: a kormány népszerűsítő kampányával szemben rendszeresen felbukkannak a jobboldal képviselői, akik az oltás veszélyeire figyelmeztetnek minket. (Már látom lelki szemeimmel: ’Előrehozott választások, eléri –e az MSZP a 60%-ot!?’) Persze mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy szeretné –e a védőoltást, de ne hagyjuk, hogy egy négy évvel ezelőtti kopogtatócédula meghozza helyettünk ezt a döntést.

szerző: Tóbiás Kinga, Magyarország