Sergio, mi is pontosan az a „fuga dei talenti” (a tehetségesek menekülése)?

Ez egy tipikus olasz jelenség. Mivel fiatal vagyok, sokat utaztam, éltem és dolgoztam Európaszerte. Hatalmas különbséget fedeztem fel a mi országunk és más országok között. Ha csak a tényeket nézzük: Olaszországban 26,5%-os a munkanélküliek aránya. Ezzel Spanyolország és Írország mellett, mi állunk a legrosszabbul a régi európai országok között. A munkaerőpiacra belépő fiatalok számára átlátható kiválasztási folyamatot kellene biztosítanunk. Kedvezőbb bérekre lenne szükségünk, ugyanis a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) kutatása szerint az olasz bérek 32%-al az európai átlag alá esnek. Széleskörű jóléti programokat kellene működtetnünk a fiatalok számára. Olaszország az idősebb korosztályért van, az idősebb korosztály irányítja, feudális alapon működik, az elit rétegek körében még mindig a „szívességhez kötött szívesség” elve érvényesül. Ennek következtében a fiatalok – családi hátterüktől függetlenül – végül a távozás mellett döntenek. Mindez elkerülhetetlen egy olyan országban, ahol csupán egy szűk kisebbség dicsekedhet egyetemi diplomával és ahol 50% az esélye annak, hogy valaki munkanélkülivé válik, ami – más országokkal ellentétben – nem csupán a gazdaság ingadozásainak köszönhető. Aki Olaszországban elveszíti az állását, az csupán a családjára támaszkodhat. Egy felmérés eredményei szerint három diplomásból kettő a külföldi munkavállalást fontolgatja.

Tényleg igaz az, hogy ez a jelenség csak Olaszországban létezik?

Más országok diplomásaira is jellemző, hogy külföldön vállalnak munkát. De őket az vezérli, hogy szakmai tudásukat bővítsék, mielőtt végleg letelepednének otthon. Az olaszok számára azonban mindez a menekülésről szó, ami egyben a külföldi tehetséges munkaerő hiányához is vezetett. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) hatáskörébe tartozó országok körében a 20 millió diplomás közül mindössze 0,7% döntött amellett, hogy Olaszországba jön, még kevesebben, mint Törökországba. Nálunk 100 hazai diplomásra 2,3 külföldi diplomás jut, míg az OECD országok esetében ez átlagosan 10,45. Globalizált világunkban az értelmiség elcsábítása elkerülhetetlen, de mindezt a külföldi tehetséges munkaerő beáramlásának kellene ellensúlyoznia.

Mi az a meritokrácia?

Roger Abranavelt, az olasz írót és korábban vezetői tanácsadót idézve, aki három évvel ezelőtt publikált egy híres tanulmányt a témában, „a meritokrácia azt jelenti, hogy a legjobbak saját tehetségüknek és törekvéseiknek köszönhetően boldogulnak, függetlenül attól, hogy milyen társadalmi osztályhoz tartoznak, milyen családból származnak és milyen neműek. A meritokrácia a személyi kivételezés, a saját csoporttal, rokonokkal és barátokkal szembeni kivételezés ellentéte. Azt jelenti, hogy a fiatalokat ne az alapján ítéljük meg, hogy honnan jöttek, hanem hogy mi szerepel az önéletrajzukban. A meritokrácia megköveteli, hogy figyelembe vegyük a tehetséget. Mindebből az következik, hogy az egyes pozíciók betöltésére a legjobb embereket kutatjuk fel, ami az angolszász országokban már bevett gyakorlatnak számít, ott ugyanis felelősségre vonják azokat a munkáltatókat, akik protekció alapján alkalmaznak embereket. Ezáltal a kiválasztási folyamat sokkal átláthatóbb.

Ezzel ellentétben Olaszországban…

A meritokrácia elve egyáltalán nem érvényesül: se a politikában, se az egyetemeken, se a közszférában, se a kultúrában, se a kis-és középvállalatok esetében. A legtöbb európai országban a meritokrácia elvének alkalmazását kifizetődőnek találják – ha a munkáltató kiválaszt valakit és támogatja őt azáltal, hogy fizetéshez és jó előmeneteli lehetőségekhez juttatja, akkor a munkavállaló azon lesz, hogy értékes munkaerő legyen az őt alkalmazó számára és elősegítse a cég fejlődését. Azonban Olaszországban a meritokrácia egyszerűen ismeretlen fogalom.

Mi is akkor a különbség az Olaszországban elterjedt protekció alapján történő kiválasztás és a tehetség alapján történő kiválasztás között?

Ha protekció alapján veszünk fel valakit, az olyan, mintha azt mondanánk neki, hogy „mindegy, hogy hogyan teljesítesz, attól függetlenül alkalmazlak, mert így mindig hűséggel tartozol majd nekem, hozzájárulsz ahhoz, hogy rendszer fennmaradjon, és amikor nekem kell majd szívességet kérnem tőled vagy a rokonaidtól, akkor majd te is segíteni fogsz, mindig mindenre igent mondasz, és így nem okozol problémát”. Ezzel szemben a kiválasztási folyamat által a munkáltató kiszolgáltatja magát, mert ha felvesz valakit, azzal elárulja, hogy kell neki a munkavállaló szakértelme, és hogy általa nagyobb lesz a cég hírneve. Olaszországban a protekcióval való bekerülés annyira gyökeret vert, hogy senki sem botránkozik meg rajta. Már majdnem a kultúra szerves részévé vált.

Ön a blogjában azt javasolta, hogy létre kellene hozni „a fiatalok kiáltványát”, hogy egy kicsit előremozduljanak a dolgok. Mit tartalmaz ez a kiáltvány?

A kiáltványt azzal a „Történetek a tehetségről” nevű kezdeményezéssel együtt indítottam útjára, melynek keretében Olaszországból kivándorolt fiatalokról szóló történeteket gyűjtök és jelentetek meg hetente. A kiáltvány célja, hogy az interneten keresztül összegyűjtsük a fiatalok tiltakozásait és javaslatait és azután ezeket egyetlen szövegbe rendezzük össze. Csak úgy biztosíthatjuk az országunk jövőjét, ha a fiatalabb generáció ráébred arra, hogy az uralkodó osztály hozzáállásának tényleges megváltoztatására van szükség.

Fordította: Ritzl Andrea

Link:http://www.cafebabel.co.uk/article/32462/sergio-nava-brain-drain-youth-talent-italy-abroad.html

Az interjút készítette: Giacomo Rosso