A szervezők külön hangsúlyt fektettek arra, hogy az érintett hallgatókat is minél jobban bevonják: a konferencia logóját egy magyar hallgató készítette, a Parlamentben pedig közel hatvan, főként a Budapesti Corvinus Egyetemre járó hallgató önkéntesen végezte a hostess munkákat. A konferenciát interneten élőben közvetítették több országban, ám ez feltehetőleg a rendszerrel elégedetlen, többezres tüntető bécsi hallgatói tömegre kevés hatással bírt.

A Magyar Rektori Konferencia, Nemzeti Bologna Bizottság és az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatásával tehát nagy felelősség nehezedett a KulturPont Iroda munkatársaira a lebonyolítás profi kivitelezését illetően, hisz a rendezvény hazánk felsőoktatásának nem csupán presztízs értékkel bírt, hanem a programterv percnyi pontossággal való betartásától nagyban függött a bécsi II. Bologna Világfórum sikere is. A svéd elnökletű nagyszabású esemény fényét tovább emelte, hogy az Európai Bizottság új biztosa, Vassiliou asszony, által vezetett delegáció, a magyar felsőoktatás prominens személyiségei, valamint számos nemzetközi szervezet is jelen volt. Utóbbiak köréből néhány példa: European University Association, European Students’ Union, Európa Tanács, UNESCO-CEPES, EURASHE, valamint az oktatókat képviselő Education International, illetve a munkaadói érdekeket megjelenítő Business Europe.

A találkozó célja volt a különböző kutatási konzorciumok által készített független értékelő jelentések megvitatása és az Európai Felsőoktatási Térség ünnepélyes deklarálása. Az európai jelző megtévesztő lehet, hiszen Budapesten a kaukázusi államok már Bologna részeként vettek részt a konferencián, Kazahsztán pedig hivatalos pályázó a folyamatbeli tagságra.

A csatlakozásnak két feltétele van: az országnak ratifikálni kell az Európa Tanács Európai Kulturális Egyezményét, illetve elkötelezettnek kell lennie a bolognai célok mellett. Utóbbit demonstrálva a csatlakozni kívánók kitöltenek egy országjelentési sablont, melyet aztán szakértők bírálnak el, ám a végső döntést a miniszterek hozzák meg. Ennek fényében érthető tehát a kazahsztáni delegáció és a kazah sajtó érzékelhető aktivitása a konferencián.

De mi is tulajdonképpen Bologna? Egy önkéntes részvételen alapuló, független kormányközi folyamat, mely 1999-ben vette kezdetét a Bolognai Nyilatkozat aláírásával. Magyarországot az aláírási ceremónián dr. Kiss András felsőoktatási államtitkár képviselte. Az akkori 29 aláíró állam Bolognában megállapodott, hogy 2010-re létrehozzák az Európai Felsőoktatási Térséget, melyhez a következő célokat jelölték meg:

- könnyen értelmezhető és összehasonlítható végzettségek rendszerének kialakítása,
- egymásra épülő képzési szakaszon alapuló képzési rendszer bevezetése,
- az ECTS-en alapuló egységes kreditátviteli rendszer bevezetése,
- a hallgatói és oktatói mobilitás fokozása,
- az egységes elveken nyugvó minőségbiztosítási rendszerek kiépítése.

Ezek megvalósulását folyamatos monitoring kíséri, a miniszterek pedig kétévente találkoznak, hogy az eredményeket értékeljék és meghatározzák a következő időszak feladatait. A folyamatban résztvevő országok köre folyamatosan bővült, 2007-ben Londonban már 46 állam minisztere írta alá a záródokumentumot. Kazahsztán tehát a 47. a csatlakozók sorában.

Bologna kapcsán a fő célokban általában minden kormány egyet ért, ám a megvalósításuk optimális módja és üteme már megosztja a belpolitikát és a szakmát is, a hallgatókról nem is beszélve. Sokat hangoztatott panasz, hogy a legfőbb érintetteket, a hallgatókat, nem kérdezték meg az átalakításról. Talán épp ezért kapott kiemelt figyelmet az a vaskos kiadvány, melyet az ESU (Európai Hallgatói Unió) készített a folyamat eddigi tapasztalatairól, valamint a szervezet fiatal elnökének felszólalása. Kétségtelen tény azonban, hogy a szakmai érvek ritkán mutatnak jól a transzparenseken, így Bécsben a tüntetők a szimbolika erejével éltek: megkísérelték eltorlaszolni a konferencia résztvevőinek útját, így jelezve az anyagi és egyetemi belépési korlátok miatti tehetetlenség érzését.