Írta: Gál Krisztián

A Balti államok és a litván gazdaságot igen keményen sújtotta a gazdasági válság. Az adók, a munkanélküliség mértéke növekedett, míg a fiatalok esélyei arra, hogy munkát találjanak, csökkentek. Az Egyesült Királyság, Írország, a skandináv országok mindannyian egy jobb életet kínálnak nekik. „Ez mindig is napirenden volt, már az úgynevezett aranykorszakban is így volt” – állítja Žilvinas Martinaitis, a Public Policy and Management Institute munkatársa, valamint a Vilniusi Egyetem oktatója. Ugyanakkor egyre több diák kéri meg arra, hogy már május végén letehessék vizsgáikat, hogy elmehessenek külföldre dolgozni, ahonnan egy kis plusz zsebpénzzel térnek vissza általában októberben, egy hónappal a félév hivatalos kezdete után. Kutatási csoportjával Martinaitis egy felmérést végez, hogy minél többet megtudjanak az emigráció tendenciáiról. Rámutat a litván társadalomban meglévő ellentmondásra, miszerint 20% nagyon globalizáltan, míg 80% rendkívül lokalizáltan él. A kivándorlás okai változatosak: új kihívások keresése, tanulás, menekülés az alacsony bérek és a munkanélküliség elől. Ahogyan Litvánia változik, úgy kell különböző megfontolásokból alkalmazkodnia is. A fiatalok és a kormány is különböző módon közelíti meg a válságot. Aneta Serelyte, egy litván egyetemista is látja a változást a fiatalok között. Azelőtt „befejezték az egyetemét és elkezdtek dolgozni Litvániában. Úgy gondolom, hogy a válság megváltoztatja ezt a hozzáállást: elkezdenek utazni és tovább folytatni a tanulmányaikat.” Egy másik egyetemi hallgató, Egle Bar jelenleg önkéntesként dolgozik egy NGO-nak. Sokan a korosztályából fizetetlen munkahelyeken dolgoznak, hogy a gazdasági nehézségekből fakadó időt is hasznosnak tölthessék el. Bar ugyanakkor állítja, hogy „számomra a külföldre menés nem az első választás, ez mindig is egy második lehetőség marad”. Erre a jelenség mutat rá Guoda Lomonaite, a Litván Ifjúsági Tanács (Lijot) képviselője is. Nemrégen volt egy munkafelhívásuk egy önkéntes munkára, ahova igen hamar 30-40 önéletrajz is beérkezett. Lomonaite hozzáteszi, hogy sokan keresik fel a www.cv.lt/savanoryste honlapot, hogy az NGO állásajánlataiból válogassanak. „Nem csak a diákok érdeklődnek, hanem a 29-35 éves korosztály is, akik pillanatnyilag munkanélküliek, de a munkakeresés fázisában is szeretnének valami hasznosat csinálni.” Ő személyesen egyébként ismereteket szerzett magáról, hogyan lehet igazi csapatjátékos és azt is, hogy hogyan szervezzen meg egy zenekart, ha éppen erre volt szükség az önkéntes munkája alatt.

Kormányzati oldalon egy új oktatási reform lépett nemrég hatályba. Az elgondolás szerint azok a diákok, akik szakot váltanak diplomázásuk előtt, kötelesek a tandíjukat visszafizetni – derül ki a Delfi, a litván hírügynökség írásából. A Studies Abroad Information Center vezetője szerint, idén ősszel egy valóságos emigrációs hullámot fogunk látni, a legfőbb ok pedig emögött a reform lesz. Ezért a következmények még nem beláthatatlanok, de úgy tűnik jobban megéri külföldön dolgozni. A Szociális és Munkaügyi Minisztériumnak - mondja Juozas Meldžiukas – van egy információs telefonvonala azoknak, akik éppen Litvánián kívül élnek, de tervezik, hogy hazatérnek. „Segítünk nekik visszailleszkedni a munkaerőpiacra, információnyújtás, állásajánlatok révén.” A tapasztalatoknak és elsajátított új képességeknek a hazahozása jó hatással van a gazdaságra, mondja a gazdasági miniszterhelyettes, Arnoldas Burskovskis. Ő maga is számos országban dolgozott és tanult, és most ezt a tudását kamatoztatja hazája közszolgálatában. Az egyetemek jó feltételű kölcsönöket kínálnak és lehetőségeket nyújtanak a diákoknak, hogy a campusokon dolgozhassanak, bár nem mindenkinek. Jurgita Pilypaityte, a kaunasi Vytautas Magnus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok irodájának vezetője állítja, hogy a válság az Erasmus programot is érintette. „Kevesebb találkozó, kevesebb program, kevesebb közösségi élet a helyi diákok szervezésében.” Ez nagy probléma, hiszen az Erasmusnak nagy marketing hatása van az adott országra vonatkozólag. A programmal kapcsolatban egy másik történetet is hallottunk. Ezt a lett Vitalijs Filipskis osztja meg velünk, aki a szovjet stílusú kollégiumi épületben él Kaunasban. Néhány hónappal ezelőtt döntötte el, hogy Litvániába jön az Erasmus ösztöndíjjal. Az ok egyszerű, sokkal jobban fizet, mint bármely más szociális segély a szomszédos országban. Több tucat önéletrajz elküldése, és semmilyen válaszüzenet után, jelentkezett az ösztöndíj programra, s most nem kell sokat aggódnia a megélhetési költségeiről, hiszen a kollégium mindössze 50 euróba kerül havonta. A helyzet nem egyszerű Litvániában, s az összes korosztálytól függ, hogy mi következik. Az ország már bizonyította elszántságát és sok emberrel való beszélgetés után a témáról leszögezhetjük, hogy Litvánia túl fogja élni ezt a gazdasági visszaesést. Úgy tűnik, hogy idén húsz éves szabad Litvánia válaszúthoz érkezett. A fiataloknak, akik a független Litvániával együtt nevelkedtek, döntést kell hozniuk: menjek vagy maradjak? Sokan arra várnak, hogy konkrét lépések történjenek. Bár Filipskis Lettországból érkezett, a balti államok hasonló gazdasági bajokkal küzdenek. Amikor a jövőbeni terveiről kérdeztem, egyszerűen rám mosolygott és határozottan azt mondta: „Jelöltetem magam képviselőnek a Dumában” (a lett parlament). És mivel kampányolna? Üzenete egyértelmű lenne: „mindent a fiataloknak.”

Bognár Viktória, Laura Supjeva és Monika Uldukykte hozzájárultak a riport elkészítéséhez. Cikkhez: http://www.cafebabel.co.uk/article/33690/lithuania-university-education-emigration-erasmus.html