A napsütötte Chaniaban járva nem is gondolná az ember, hogy Görögország épp történelmének legnagyobb válságát éli meg. Vajon meg tudjuk-e mondani a belvárosi luxusboltokat és a helyi fiatalokkal zsúfolt éjszakai szórakozóhelyeket látván, hogy a „görög El Doradoval” vagy csupán egy, már régóta az anyagi erőforrásait meghaladó életmódot folytató országgal van dolgunk?

Chania – hanyatló turizmus

Chania, Kréta második legnagyobb városa és egyben régi kikötővárosa, különösen vonzó célpont a turisták számára. Azonban annak ellenére, hogy görög ételkülönlegességei és különleges hangulata miatt az országba látogató turisták ottlétük alatt többször is felkeresik Chaniát, a kikötőben sorakozó szezonális éttermek csupán egyharmados kihasználtsággal üzemelnek, így a pincérek sokszor arra kényszerülnek, hogy az utcán nézzenek potenciális vendégek után. „A válság elérte Krétát” – hallhatjuk Marinos-tól, egy kikötő menti étterem fiatal tulajdonosától. „A főszezon végétől a következő nyárig abból a pénzből kell kihúznunk valahogy, amit ebben a szezonban megkerestünk”.

andi2

Chania - partihangulat

A kiskereskedők mindennapi gondjaitól távol Chania strandján helyi aranyifjak süttetik formás testüket a napon, teniszeznek, koktéloznak. Giorgos, a fiatal építész tagadja, hogy mindezt azért csinálják, mert nem akarnak tudomást venni a közelgő veszélyről. „Nincs nálunk semmiféle probléma, a görögök gazdagok. A görög állam az, akinek nincs pénze” – fejti ki véleményét Giorgos, ami egybecseng azzal a ténnyel, hogy Görögország bruttó hazai termékének (GDP) a felét a feketegazdaság adja. Ez a sok kiváltságos görög fiatal már javában 30-35 éves, mire önálló életét megkezdi, gyakran úgy, hogy a szüleik vállalkozását viszik tovább. „Csupán néhány olyan fiatalt látni, akiben megvan a kellő ambíció, hogy a családi vállalkozáson kívül próbáljon boldogulni” – magyarázza Christina, egy 26 éves angoltanárnő. „Mivel az életünk negyedét a strandon töltjük, nehéz lenne másképp élnünk. Ráadásul kényelmesebb számunkra, ha úgy kezdjük meg munkás éveinket, hogy rögtön igazgatói pozícióba kerülünk” – teszi hozzá Christina mosolyogva. Azonban a legtöbb chaniai fiatal nem kerül rögtön ilyen pozícióba, és inkább a családi vállalkozáson kívül próbálná a szárnyait bontogatni, vállalva azt a kockázatot is akár, hogy Ikarus sorsára jut. Azonban ők ahelyett, hogy a tengerbe esnének, a családi vállalkozás zavaros vizébe fulladnak.

A New York Times közölt egy vizsgálatot, melyet az egyesült államokbeli Georgetown Egyetem egyik oktatója, Philomila Tsoukala végzett, és amely megállapította, hogy a görög vállalkozások 75%-a családi tulajdonban van. A görög fiatalok előtt két út áll: vagy a családjuknak dolgoznak vagy másnak. Az utóbbi esetben elég kevés, ha nem semennyi az esély rá, hogy felelős pozícióba kerülhessenek. A családi vállalkozások esetén azonban gyakran méltatlan fizetésekkel találkozhatunk, ugyanis a családi üzletben nem jár jutalom a jól elvégzett munka után. Azok a fiatalok, akik szerződés nélkül a családi vállalkozásban dolgoznak, a minimálbérnél kevesebb fizetésre és kifizetetlen túlórákra számíthatnak. Ilyen körülmények között gyakorlatilag lehetetlenné válik, hogy a fiatalok önálló életet kezdjenek. „Ez a fajta életmód megöl mindenféle ambíciót és vállalkozószellemet” – panaszolja a tanárként dolgozó Chistiana.

A családi vállalkozásokon belül a minimálbérnél kevesebb fizetésre és kifizetetlen túlórákra lehet számítani.

Bár a görög fiatalok iskolázottság tekintetében Európa élmezőnyébe tartoznak, ezek a körülmények mégis megfosztják őket attól, hogy képességeiket kibontakoztathassák és az ország érdekébe állíthassák. Elképzelhető, hogy ez a fajta görög társadalmi modell lenne az ország legnagyobb ellensége a válság ellen folytatott küzdelemben? Könnyen lehet, hogy meggyőződhetünk ezen elmélet helytállóságáról, ha a válság tovább súlyosbodik és a családok arra kényszerülnek, hogy minden vagyonukat feléljék, és így nem tudnak semmit sem továbbadni a következő generáció számára. Az európai sajtó rosszindulatúságától távol, a krétaiak továbbra is nyugodtan kortyolgatják frappéjukat. „Nem fogunk belehalni ebbe a helyzetbe, a válság nem egy katasztrófa” – tiltakozott Andreas, egy 28 éves számítástechnika tanár. És Andreas tudja, hogy miről beszél. Görögországban a válság szó (görögül: κρίση) azt jelenti, hogy a megkérdőjelezzük a dolgok jelenlegi rendjét, annak érdekében, hogy egy újabb és jobb formában újrateremtsük azt. És ez a krétai bölcsesség bizonyára nem áll messze a valóságtól.

Fordította: Ritzl Andrea

Link:http://www.cafebabel.co.uk/article/34721/crete-chania-student-youth-family-crisis-business.html

Szerző: Matthieu Stankowski