EB2 (The Conflict’ French cover | The book is out in English in 2011 A konfliktus: a nő és az anya c. könyvében (mely toplistás volt Franciaországban, ahol februárban újra kiadják, valamint Németországban is meg fog jelenni) a francia filozófus, történész és feminista, Elisabeth Badinter egy ősi ellentétet boncolgat. Badinter pontosan tudja, miről beszél. A 66 éves köztiszteletben álló bölcselkedő 22 évesen szülte első gyermekét, akit még kettő követett a sorban. „Átlagos anya vagyok, mint valószínűleg a legtöbb nő.” Simone de Beauvoir nyomdokaiban haladva próbálta lerántani a leplet az anyaság mítoszáról és a „veleszületett” anyai ösztönről. 1981-ben jelent meg erről szóló könyve, A szerető anya.

A konfliktusban Badinter még tovább megy. Szerinte az anyaság nem minden nő számára magától értetődő feladat, és nem is mindenkinek az önmegvalósítás eszköze. Könyvében a gyerek teherként jelenik meg, melyek súlyosbítanak az olyan csoportok, mint a La Leche Liga, mely a lehető leghosszabb ideig tartó szoptatás mellett érvel, és elvből elutasítja a tápszereket. Badinter szerint az anyaságról alkotott elképzelések nem jó irányba változnak, naturalista, röghöz kötött elvek felé tartanak. A szoptatásról szóló viták azt a konfliktust testesítik meg, mellyel minden anyának szembe kell néznie: a szoptatás erősebb köteléket jelent az anya és a gyerek között (negatív értelemben), míg a tápszerek több szabadságot adnak az anyának. Mindez annak a kérdésnek a megválaszolásához vezet, hogy hogyan lehet összehangolni az anyai és a női szerepeket.

Franciaország: az anyák megmaradnak nőnek is“Traumfrau Mutter” - in Frankreich klappt laut Elisabeth Badinter diese Kombination | Werbeplakat für ein Theaterstück Valójában ez az egész ma kényes témának számít, mert bár nagy lépések történtek az egyenjogúság felé, továbbra is csak a nők szülhetnek gyereket. A francia nők több gyereknek (2) adnak életet, mint német társaik (1.3). Badinter szerint a német mutter és az olasz mamma egy olyan ködbe vesző nőalakot testesítenek meg, aki egyszerre önfeláldozó és irányító. Náluk az anyaszerepet „olyan mértékben túlértékelték, hogy az teljes mértékben összefonódott a női identitással.” Az ellentmondás: a női nem képviselői vagy anyák, vagy nők. Franciaországban teljesen más a helyzet: „a 20. és 21. századi társadalmak már nem emelnek kifogást az ellen, hogy a gyerekeket tápszerrel etetik, és a születésük után nem sokkal bölcsődébe adják.” A Nagy nemzetről alkotott pozitív kép, melyet Badinter is propagál, megkérdőjelezhető.

A franciák nem mutattak ilyen nagy megértést akkor, amikor 2009-ben Rachida Dati, a francia igazságügyi miniszter pár nappal első gyermeke születése után elhagyta a kórházat, és újra munkába állt. Sokan azzal vádolták, hogy alkalmatlan anyának. A Női Jogok Országos Egyesületét képviselő Maya Sturduts szerint a munkáltatók számára példa lehetne Dati esete, és esetéből kiindulva több terhet lehetne róni a dolgozó anyákra. Emiatt azok az anyák, akik a munkából való távolmaradás miatt vállalnak gyereket, szintén nyomás alatt érezhetnék magukat.

Svédország: az egyenjogúság otthona

EB4

Badinter franciákkal szembeni elfogultságát a skandináv országok tárgyilagos vizsgálatával teszi jóvá. Különösen Svédország jár élen ebben a tekintetben: liberális családpolitikát folytat, és magas születésszámokkal büszkélkedhet (1000 lakosra 12.2 szülés jut, míg Németországban ez a szám csak 7.9). A gyes idejét a szülők megoszthatják egymás között, és az újra munkába állást ösztönzőleg már nem emelik tovább a támogatás összegét.

1980-tól az apák is otthon maradhatnak a gyerekükkel. Bár a való életben ez nem változtatott a bevett szokásokon. Az apák 75%-a vesz ki szabadságot gyermeke születésekor (10 nap jár minden apának, mely alatt a fizetés 80%-át kapják), de csak 17%-uk megy el gyesre (az apáknak legalább két hónapig gyesen kell lenniük, különben kevesebb ideig kapnak támogatást). A svéd Maria Sveland Bitterfittan c. könyvében könyörtelenül bírálja a patriarchális társadalmakat és az egyenlőtlenségre épülő kapcsolatokat. Svédország sokkal konzervatívabb, mint azt sokan hiszik. Itt is ugyanúgy meg kell még küzdeni az egyenjogúságért.

A magánélet is politika

Mi Badinter legfőbb mondanivalója nőtársainak? A francia filozófusnő nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a nők és anyák őrizzék meg anyagi függetlenségüket. Könyvével pont ez a baj: a női és férfi érdekeket általában egymásnak ellentmondónak festi le, holott a 36 éves Sveland is rámutat arra, hogy érvényesülni csak másokkal együttműködve lehet.

Teljesen egyértelmű, hogy ez nem könnyű feladat, hisz megköveteli, hogy a kapcsolatban állandóan újraosszuk egymás között a szerepeket, és hogy pontosan tudjuk, mit szeretnénk elérni. De talán egy nap majd eredményes lesz ez a küzdelem, és össztársadalmi síkon is változásokat hoz. Mert a magánélet is politika.

Fordította: Ballai Mária

Eredeti cikk: http://www.cafebabel.co.uk/article/35295/elisabeth-badinter-france-women-conflict-book.html

Szerző: Julia Korbik