cafebabel.com: Estelle, mindig is a hajózás körül forogtak a gondolataid?

Estelle: Mindketten Southamptonban tanultunk tengerészeti földrajzot és építészetet, ott találkoztunk először. Az Atlanti-óceán partvidékére költöztünk Franciaországba, hogy a Queen Mary 2 építésén dolgozzunk. Ez utat nyitott Espen előtt a luxushajó-építő iparban. Európában csak négy országban (a francia Saint-Nazaire-ben, a német Papenburgban, Finnország fővárosában, Helsinkiben és három olasz városban) van olyan műhely, ahol luxushajókat is gyártanak. Espennek munkát ajánlottak Németországban, és mivel szükségünk volt a pénzre, odaköltöztünk. Máskülönben eszünkbe sem jutott volna.

cafebabel.com: Mi olyan különleges egy lakóhajóban?

Estelle: Az élet a hajón maga a szabadság. Ha nem kedveled a szomszédokat, bármikor odébb állhatsz. Ha eleged van egy országból, kereshetsz másikat. A hajó után nem kell számlákat fizetni, nem vagyunk röghöz kötve. Ha elromlik egy vezeték vagy dugulás van, mi szereljük meg. Mindenben a mi munkánk van, a mi izzadságunk, könnyeink és nevetésünk. A hajón kicsinyek és sebezhetőnek érzed magad. Ki vagy téve az elemeknek, a tenger, a szél, az áramlatok változásának, és ez segít felismerni azt, hol a helyed a világban. Elvégre mindannyian csak a nagy univerzum kis részei vagyunk.

cafebabel.com: Hol tettél szert a hajózás művészetére?

Estelle: A norvég gyerekek már azelőtt értenek ehhez, mielőtt járni tudnának. Mindketten egy norvég hajósiskolában tettük le a D5LA vizsgánkat 2010 júliusában. Ez ugyanolyan, mint az angol jachtmesteri vizsga. Espennek már volt alapfokú engedélye, és pár éve elvégeztük a RYA kezdő hajóskapitány tanfolyamát is. De úgy döntöttünk, hogy a norvég mintához tartjuk magunkat, amiben egy hajóskapitány és egy első tiszt van a fedélzeten. Én vagyok az első tiszt, a kapitány osztja ki a feladatokat.

cafebabel.com: Mit tanácsolsz azoknak, akik szintén vízre szállnak, mire készüljenek fel?

Estelle: Lesznek olyan napok, amikor elegük lesz mindenből. A pénz kevés lesz, és minden sokkal több ideig fog tartani, mint tervezték. Ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnék, felesleges rágódni rajtuk. Szerezzenek be egy olyan könyvet, amit hozzájuk hasonlóak írtak, mint például az angol tengerész, Robert Knox-Johnston. Képzeljék el előre, hogy már úton vannak. Ha nem szeretnék teljes szívükből, ne vágjanak bele. Ha mások nem értik, miért akarják, és nem támogatják őket, ne foglalkozzanak velük. A vitorlázás az egyik legtársasabb sport. Minden kikötőben új barátokat lehet szerezni. Sokkal nehezebb szóba elegyedni a szomszédokkal egy 15 emeletes házban, mint egy kikötőben. A műholdas telefonoknak és a VHF rádióknak köszönhetően kapcsolatban maradhatnak a többi hajóval, és a családdal, barátokkal is. A világ tele van olyan emberekkel, akik gátat szabnak társas készetetéseiknek. Amennyire én látom, a vízen élőket még nem fertőzte meg ez a kór.

cafebabel.com: Nem érzed magad elszigetelve?

Estelle: Az én környezetem maga a hajó, amihez nagyon is kötődöm. De ha a kisebb közösségekre és a társas környezetre gondolsz, a hajón való élet olyan távolságra van ezektől, hogy minden külső hatás nélkül tudsz róluk gondolkozni. Biztos, hogy nem fog hiányozni az, amit magam mögött hagyok. A mai globalizált és elanyagiasodott világ tejes ellentéte annak, amit a hajón való élet képvisel, ami pedig nem más, mint az egyszerűség.

cafebabel.com: Milyen egy áltagos napod?

Estelle: Olyan nincs! Fényképezni szoktam, és próbálok nyélbe ütni egy üzletet még mielőtt elindulunk. A következő három hónapban le kell fordítanom egy 120 oldalas műszaki leírást egy térképekkel foglalkozó vállalatnak. Cserébe ingyen kapunk tőlük digitális térképeket és programokat az utazáshoz. Ezen kívül a hajó elveszi az összes szabadidőmet. Remélem, sokáig nem esik még eső, hogy tél előtt be tudjuk fejezni a kinti munkákat – le kell csiszolni és festeni a fedélzetet, le kell lakozni és olajozni a fát, fel kell újítani a szélkakast és az árbócot, meg kell csinálni a fürdőkádat, üveggyapottal le kell szigetelni a gáztartályt, a fűtést és a motort fel kell készíteni a hidegre, és találnunk kell valakit, aki tartós acélpadlókkal foglalkozik. Még azt is el kell döntenünk, kihasználjuk-e a hajóban lévő kereskedelmi lehetőségeket. Olyan sok munkánk van, hogy sose érünk a végére. Előre nem lehet tudni, hogy mire lesz szükség, de nem tehetjük meg azt, hogy nem gondolunk végig előre mindent.

Lakóhajók Európában: Három alapvető tudnivaló

A legtöbb lakóhajó (10000) Hollandiában található. Amszterdamban, ahol Európa egyetlen lakóhajó múzeuma van, 2400 van bejegyezve. A lakóhajó-tulajdonosok szövetsége szerint 2009-ben körülbelül 15000-en éltek a folyókon, csatornákon és folyótorkolatokban. A lakóhajó engedélyeket a brit vízügyi hatóság adja ki, akiknek helyi adót kell fizetni. Anglia legdrágább lakóhajóját Franciaországból hozták be, és jelenleg egymillió angol fontot ér. A biztonsági előírásokat szem előtt tartva az uniós törvények kimondják, hogy új hajókat csak az RCD (a szórakozási célra használt járművek építéséről szóló iránymutatások összessége) szerint lehet építeni, és CE jelöléssel kell rendelkezniük ahhoz, hogy újra el lehessen őket adni.

Fordította: Ballai Mária

Eredeti cikk: http://www.cafebabel.co.uk/article/35226/houseboats-germany-uk-netherlands-france-pros-cons.html

Szerző: Carolin Krahn