Sokak érintettek manapság a nyugdíjpénztárak körüli ügyekben, és hangot is adnak nemtetszésüknek. A kormány elhatározása szerint módot ad a polgároknak arra, hogy átlépjenek az állami pénztár oldalára 2010.november 1-től egészen következő év december végéig, ám ez felvet pár elvi problémát. Azok, akik eddig szabadon választották a magánnyugdíj-pénztárakat, és szabad döntésüktől vezérelve pártoltak el az állami lehetőségtől, most kénytelenek döntést hozni ismét, hogy ragaszkodjanak-e a választható portfóliókhoz, vagy a biztonságot tartsák szem előtt. Amennyiben maradnak, az államtól fogják ezen 14 hónapnyi pénzüket átutalva megkapni nyugdíjas éveikben (amit most a kormány „lefoglal”), állítják a Fidesz képviselői. Abban az esetben, ha a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe való visszalépést választják, ezáltal tőkét biztosítanak az állami gépezet számára, és állami fedezetet biztosítanak a kifizetésre. Felmerülhet a kérdés, hogy a pénzek visszafogásával esedékessé váló kamatokat az állam szintén folyósítja-e majd azoknak, akik maradni szeretnének, avagy „elvész” a büdzsé egyelőre átláthatatlan zsebeiben? Orbán Viktor azzal érvel, hogy a magánnyugdíj-rendszer elég instabil és megbízhatatlan, és alig 1%-os (infláció feletti) hozamot tudott biztosítani az embereknek, és fennáll a veszély, hogy ha elbukik egy pénztár, akkor az viszi magával bizalmasai folyósított vagyonát, ugyanis ellentétben a közhiedelemmel: ezek mögött nincs állami fedezet.

Részről érthető tehát, hogy a kormány igyekszik minden fegyvert bevetni annak érdekében, hogy kasszáját feltöltse, s így pozitívabb arcával forduljon a világ gazdasági oldala felé. A probléma mindössze ott van, hogy eme tervezet láncreakciót is képes elindítani, ugyanis ha a közemberek megneszelik, hogy sokan visszapártolnak az állam oltalmazó kezei alá, akkor még kisebb haszon realizálható a későbbiekben a magánnyugdíj-pénztárak által, ezzel bedöntve azokat. A kormány igyekszik nyugtatni az embereket arról, hogy szabad akaratuk szerint dönthetnek, az érdekesség mindössze az, hogy közben kötelezi a pénztárakat járulék fizetésre a Nyugdíjbiztosítási Alapba, ezzel lassanként ellehetetlenítve azok helyzetét. „A javaslat ezt azzal indokolta, hogy az idei 3,8 százalékos hiánycélt csak kormányzati intézkedésekkel lehet tartani … A magán-nyugdíjpénztári tag után fizetendő nyugdíjjárulék mértéke 9,5 százalék, a magán-nyugdíjpénztári tagdíj pedig 0 százalék lesz a következő 14 hónapban (a nyugdíjjárulék most 1,5 százalék, a magánpénztári tagdíj pedig 8 százalék)”. (HVG)

Selmeczi Gabriella (Fidesz) nyugdíjvédelmi miniszterelnöki megbízott javaslatát (munkakezdők kötelező magánnyugdíj-pénztárba való belépésének eltörlése, valamint a szabad rendelkezés az állami nyugdíj-rendszerbe való visszalépésre) az Országgyűlés „nagy meglepetésre” elfogadta. Az MSZP részéről már október 22-én érzékelhető volt némi ellenállás, miszerint népszavazásra kéne bocsájtani a kérdést, de a többségi szavazatot (és egyben polgári bizalmat) élvező kormánypárt hatalmi jogával élve visszaszorította azt, és kiegészítve a történteket még az Alkotmányt is hajlandóak megváltoztatni, hogy ne tudják bojkottálni a fontos lépéseket (népszavazás kiírása, kisebb hatáskör az AB részére). Hogy ez mennyire meríti ki a szabad akaratnyilvánítás fogalmát, azt mindenkinek magának kell eldöntenie.

„A magánnyugdíj-pénztárak jelenleg rendkívül magas működési költségek mellett is kockázatosabban és pazarolóbban működnek, mint az állami intézményrendszer” – állította Orbán Viktor. Az ellenzék szóvivője szerint viszont csak simán kuruzslásról beszélhetünk, és nem egy megalapozott döntésről. A szavazás során a baloldali frakció nemes egyszerűséggel kivonult a tanácsteremből, értelmetlennek titulálva az eseményt, a Jobbik pedig tartózkodott. Így működik tehát ez nálunk, Magyarországon, 2010-ben. „Erre rendkívüli helyzetben lehetősége van az államnak” - jelentette ki Kósa Lajos.

Intő példa lehet a kormány számára az is, hogy Szlovákiában hasonló folyamatok játszódtak le a közelmúltban, és ott csekély eredményt ért el az állami pénztárhoz való visszacsábítás. „Szlovákiában ugyanis négy év alatt másfél millióból mindössze 170 ezren léptek vissza a magánnyugdíj-pénztárakból a tisztán állami nyugdíjrendszerbe, pedig Robert Fico kormánya komoly kampányt folytatott, eltörölte a pályakezdők kötelező pénztártagságát és megnövelte a kötelezően a kasszáknál eltöltendő időt is.” – írja az origó internetes forrás.

Budapest, 2010. október 31.