"Amíg 'X' megissza a teáját, addig 'Y' megfesti élete munkáját"
Németh Ráhel
Vitathatatlan, hogy Budapest egyik legnagyobb turisztikai vonzerejét a gyakran kulturális műhelyként is működő romkocsmák adják. A közelmúltban több ilyen intézmény fennmaradása is veszélybe került. A népszerű terézvárosi Tűzraktér történetéről az elmúlt hetekben bizonyára mindenki értesült, talán kevesebben tudják, hogy a kilencedik kerületi Trafót is a megszüntetés veszélye fenyegeti. Az ok mindkét esetben hasonló: az épületek jelenlegi tulajdonosainak bevételre van szüksége.
A Tűzraktér Független Kulturális Központ és Alkotóház alkalmazottait és művészeit derült égből villámcsapásként érte a hír, hogy 2011. március 31-én ki kell költözniük a tevékenységüknek 2008 óta otthont adó Hegedű utcai épületből. A vezetőség természetesen korábban is tisztában volt vele, hogy a havi 150 ezer forint bérleti díj, s az önerőből megoldott teljes körű tűzvédelem és drága hangtechnika ellenére, az önkormányzat a jelenleginél sokkal nagyobb bérleti díjat kérne. Emiatt időről időre újabb szerződést kellett kötniük, általában csak néhány hónapos időtartamra, ám március 31. után az önkormányzat nem kívánta többé a Tűzraktér rendelkezésére bocsátani az épületet. Az épület bérlésére nemrégiben kiírt pályázatában nem kevesebb, mint havi 3 millió forintos összegről van szó, plusz az egyre romosabb állapotban lévő épület felújítása is az új bérlőt terhelné. Az önkormányzat természetesen fenntartotta a lehetőséget, hogy a kulturális központ is pályázzon, de ennél nagyobb előnyt nem biztosított az évek óta a helyszínen működő, a Pro Urbe Budapest díjjal kitüntetett Tűzraktérnek. A díjat minden évben a főváros érdekében kiemelkedő kulturális tevékenységet végző közösségek vagy személyek kaphatják meg, 2010-ben a Tűzraktérnek ítélték oda. Mivel a hely adományokból, pályázatokból és természetesen a vendéglátásból származó bevételekből tartja fenn magát, s eddig is ebből fizette a bérleti díjat, valamint a hatalmas, négyszintes épület igen magas rezsijét, a pályázatban megállapított költségek kifizetésére egyértelműen nincs lehetősége. A kiköltözési határidő előtt a kulturális központban már leálltak a bulik és a bár sem üzemelt. Március 24-én este a megszokott bulizó, iszogató közönség helyett már csak a színi társulat és néhány csalódott alkalmazott tartózkodott az ürességtől kongó hatalmas épületben. Az alkalmazottak maguk sem gondolták, hogy teljesen jogtalan lenne az önkormányzat döntése, de azzal is tisztában voltak, hogy beköltözésük előtt, 2002 óta a ház szinte folyamatosan üresen állt, Akkor költözött át a Terézvárosi Két Tannyelvű Általános Iskola és Gimnázium a szemben lévő épületbe.
Felmerül a kérdés, hogy akár a Trafó, akár a Tűzraktér esetében valóban a kulturális központok bezárása-e a legkedvezőbb lehetőség. Ha a főváros a hatalmas összeg kompenzálásaképpen át is adja az államnak a Trafót, kedvező megoldás lenne, ha nem kellene újra kiadni, vagy másra felhasználni az épületet, s a Kortárs Művészetek Háza zavartalanul működhetne tovább.
A Tűzraktér esetében valószínűleg kevés intézmény állna sorba a már említett okok miatt. Ha tehát a kulturális központnak végül valóban távoznia kellene, a Terézvárosi Önkormányzat pontosan 150 ezer forinttal kevesebbet kapna havonta, mint eddig, és az épületet nemhogy felújítani, de karbantartani sem szándékozna senki. Ilyen pályázati feltételek mellett úgy látszik, az önkormányzat is jobban járna vele, ha a Tűzraktér a helyén maradna, hiszen a Hegedű utcai épület egy üres, minden bevétel nélküli ház helyett egy nullánál határozottan sokkal többet fizető, sokszínű kulturális tevékenységet végző intézmény maradhatna.
Másrészt, az sem mindegy, hogy a kulturális központnak milyen nehézségeket okozna a helyszín elvesztése. A Tűzrakteret sokan kedvelik, Facebook profiljának több mint hatezer rajongója van. A legtöbben elsősorban a társaság vagy a koncertek miatt jártak a helyre. A közönségen kívül azonban egy másik rétegről sem szabad megfeledkeznünk. A Tűzraktér munkát, illetve lehetőséget adott a fiatal művészeknek arra, hogy tehetségüket megmutathassák, kamatoztathassák. Nguyen Tran Norbert, tizenkilenc éves, alkalmazott grafikát tanul, fél éve a Tűzraktér munkatársa. Szerinte a hely legnagyobb előnyét az alkotóház adja. „A művészet minden ága érdekel a street arttól a fotózáson át a festészetig. Sokáig kerestem azt a helyet ahol egyszerre alkothatok, ismerkedhetek emberekkel, és jól is érezhetem magam. Fél éve már hogy, minden délutánomat a Tűzraktérben töltöm. Szerintem, ha egy ember csak betéved, mondjuk egy kávéra, sörre, mit sem tapasztal abból, ami valójában ott zajlik. Amíg mondjuk "x" megissza a teáját addig "y" megfesti élete munkáját. Az épület alkotóház is, ahol nem feltétlenül híres művészek munkái láthatóak, de így a fiatal művészek is teret kapnak.”
A kulturális központ művészei, dolgozói és szimpatizánsai a határidő közeledtével sem tettek le arról, hogy jobb belátásra bírják az önkormányzatot, március 25-én délután tüntető felvonulást, este pedig hatalmas bulit szerveztek korábban az intézményben fellépő zenekarok közreműködésével.
Az önkormányzat korábban kilátásba helyezte, hogy a pályázat sikertelensége esetén újragondolnák a bérleti díj összegét, s más feltételeket szabnának az épület birtoklására. Március végére kiderült, hogy az eredetileg kiírt pályázatra egyetlen pályázó sem jelentkezett. Senki sem tudna a bérletre és a felújításra 10 millió forintot fordítani. A Tűzraktér nem pályázott, de benyújtotta az önkormányzatnak a jövőbeni gazdasági tervét. A Terézvárosi Önkormányzat honlapján két nappal korábban még a Tűzrakteret a lehető legrosszabb fényben feltüntető képek jelentek meg rendetlen szobákról és koszos mosdókról, amelyeken a ténylegesen az Alkotóházban folyó tevékenységeknek és a képekkel teli műtermeknek nyoma sem volt.
Március 31-én este azonban a döntéshozók az önkormányzat testületi ülésén újra megfontolták az épület sorsának kérdését. A körülményekre való tekintettel úgy döntöttek, hogy a következő hónap folyamán további tárgyalásokra kerül majd sor, de addig is az alkotóház zavartalanul működhet. A Tűzraktér vezetősége a Facebookon tette közzé a kedvező fejleményeket, egyúttal megköszönték az eddigi támogatást. A csütörtöki döntés alapján talán okkal remélhetjük, hogy a Terézvárosi Önkormányzat végül a kulturális tevékenységek fennmaradását fogja támogatni a minél magasabb bevételre való, egyelőre sikertelennek látszó törekvés helyett. Buka Zoltán, 18 éves gimnazista is reménykedik. „Igaz, eddig csak néhányszor jártam a Tűzraktérben, mégis át tudom érezni, hogy mi az, ami megannyi fiatal alkotót idevonz a város minden szegletéből. Az alkotóház remekül tükrözi a modern, alulról szerveződő budapesti művészet igazi arcát, ezért is lenne nagy kár, ha megszűnne. Kellemes emlékek kötnek engem is a helyhez: az én egyik írásom is itt jelent meg először nyomtatásban.” 




