Összeomlás szélén a balkáni könyvpiac

Az életszínvonal és az olvasáshoz visszavezető út

A bosnyák életszínvonal a horváthoz képest is alacsonyabb: a bevételek és kiadások közötti szakadék ugyanis egyre nő. 2011 márciusában az átlagkereset 818 konvertibilis márka (kb. 400 euró) volt, miközben egy négytagú család fogyasztói kosara ennek kétszerese, 1800, egy átlagos könyv pedig 10 konvertibilis márkába került. A kiadókat sújtó áfa Boszniában és Szerbiában is magas - 17 illetve 8 százalék-, ami pedig a könyvgyártást, valamint a szerzők és fordítók díjazását csökkenti. Bár a horvátok átlagban kétszer többet (5480 kuna, 735 euró) keresnek, mint a bosnyákok, egy keménytáblás könyv ugyanannyiba kerül, mint Angliában (15-20 font). Az alacsony fizetések és az állami támogatások hiánya együttesen vezetnek ahhoz, hogy az irodalmárok – túlélésük érdekében – más munkát is vállalnak. "Nincs elég idejük mindkét tevékenységre. Ezért végzik a végén rossz újságíróként vagy rossz íróként" – tarja Nenad Popovic, a zágrábi Durieux kiadó alapítója.

Robert Perisic interjúnk a cafebabel.com-on

Ugyanakkor, ha csökkentenék a könyvek árát, a fizetéseket pedig emelnék, a könyvpiac nem feltétlenül lenne erősebb. Az emberek ugyanis leszoktak az olvasásról. A horvátok például három könyvet vásárolnak évente. 2008 horvát bestseller könyvét – Robert Perisictől az ’Our Man in the Field’-et- csak 1904 példányban adták el egy négymilliós országban. "A könyvvásárló középosztály a háború alatt elhagyta Jugoszláviát, akik pedig maradtak, nem akarnak könyvekre költeni"- panaszkodik Slađana Bukovac.

A jugoszféra segít

A jugoszféra menti meg a balkáni kiadókat és az írókat a teljes gazdasági összeomlástól. Az eszmék és szokások ezen közös bázisa – amit elsőként az angol újságíró, Tim Judah fogalmazott meg a The Economist-ban – túlélte Jugoszlávia felbomlását. Bár a horvátok és a szerbek hangsúlyozzák az anyanyelvük közötti különbséget, például tájegységekre jellemző új szavak honosításával, de még azzal is, hogy "horvát felirattal" vetítenek egy szerb filmet, a közös nyelv mégis megmaradt. Az egykori Jugoszlávia területén élők ugyanis ugyanazokat a filmeket nézik, ugyanazt a zenét hallgatják, és ugyanazokat a színházi darabokat látják a turnék során. Hasonló a helyzet a szépirodalommal is: Belgrád, Zágráb és Szarajevó olvasóközönsége azonos. A bosnyák és montenegrói írókat, akiknek szülőföldje túl kicsi vagy szegény a saját könyvpiachoz, a volt jugó területek közös nyelve menti meg nagyobb értékesítési lehetőséget kínálva.


A Szarajevói Nemzeti Könyvtárat a háborúban lebombázták| Kép 2004-ből
"Mivel a nyelvet megváltoztatni képtelenség, a balkáni írók a régió más területeit is bevehetik" – véli Igor Štiks, bosnyák író. A gazdasági szükségszerűség is arra ösztönzi az írókat és kiadókat, hogy együtt tegyenek a térség irodalmáért. Éppen ezért vettek részt például a horvátok a belgrádi könyvvásáron az elmúlt években; a Sarajevo Notebook magazin – amiben az írók a kultúrán keresztüli interakciót és a háború szétbombázta kapcsolatokat gyógyítják – pedig nemrég ünnepelte tizedik születésnapját.

(Ne) említsd meg a háborút

Igor Štiks | Második regénye tíz nyelven jelent meg

A szerzők abban reménykednek, hogy a közös irodalmon keresztül szembenézhetnek a harcokkal, és feldolgozhatják a közelmúlt véres eseményeit – véli Igor Štiks. "Az íróknak ösztönözniük kell az értelmiségieket: ők látják ugyanis a jelen mögött megbúvó tényeket, és megteremtik annak a kereteit, hogy a múlttal szembenézzünk és megértsük azt." A 33 éves Štiks – szülőhelyét, Szarajevót a háború elején elhagyta, most Edinburgh-ben él- elismeri, hogy emlékei túl frissek és fájdalmasak voltak ahhoz, hogy első könyvében (A Castle in Romagna, Dvorac u Romagni, 2000) szembenézzen azokkal. Később azonban felismerte, írnia kell a háborúról, így tisztíthatja meg magát a régi emlékektől, és léphet tovább. Štiks úgy véli, az irodalmár olyan témát dolgozzon fel, amely szorosan kapcsolódik hozzá és saját életéhez – máskülönben népszerű „fikciógéppé” válik. "Az Elijah széke című könyvemben Szarajevó ostromát is ábrázoltam, megírása kaotikus élmény volt"- magyarázza Igor.

Sok író nem vállalja a kockázatot, így nem néz szembe a háborúval sem

Az irodalmi jugoszféra törékeny, a régi gyűlölet és félelem a felszín alatt van. "Húsz évvel a háború kitörése után még mindig a politikailag korrekt kifejezés markában vagyunk"- tartja Slađana Bukovac. "Sok író nem vállalja a kockázatot, így nem néz szembe a háborúval sem". Óvatósan beszélnek ugyan a gyilkolásról vagy használnak olyan kifejezéseket, mint „gonosz”, de a háborút teljesen elkerülik. Bár a múltat tagadni politikailag előnyös, az irodalomnak azonban árt." Katarzisra vágynak írók és olvasók egyaránt.

Az eredeti cikk alapján fordította: DGy