Nem kell a magyarországi depresszió

A megkérdezettek átlagban másfél-két éve élnek Brüsszelben. Mi tartja ott őket? Elsősorban a jó kereset és a létbiztonság, de fontos a nemzetközi környezet és szabadságérzet is. „Egyrészt az állásom tart itt, másrészt a nyugodt és kiegyensúlyozott légkör, amiben dolgozni és élni is kényelmesebb” – mondja Csaba (30). Laci (26) számára a legfontosabb, hogy a személyisége nagyon sokat fejlődött, amióta kint él. E tényezők ellentétei adják azt a listát, amely a visszatartja őket attól, hogy hazaköltözzenek. Így a növekvő létbizonytalanság, az alacsony fizetések, amelyek nem biztosítják az egyről a kettőre jutást, a feszült, szinte depressziós magyarországi légkör vagy éppen a szakmai kreativitás elnyomása. Orsi (31) meglátása szerint a legfőbb probléma Magyarországgal, „hogy hiányoznak a megfelelő kormányzati intézkedések a fiatalok növekvő munkanélküliségére. Nem nyitottak a külföldi szakmai tapasztalatra, s legtöbbször túlképzettnek tartanak egy-egy állásra, így inkább nem vesznek fel. Nem megoldás a megfélemlítés és röghöz kötés, pozitív ösztönzők kellenek ahhoz, hogy otthon maradjunk.”

Az Európai Unió különböző országaiban megközelítőleg 26 ezer magyar él. A statisztikákból azonban nem olvasható ki, hogy ebből hányan térnek haza. Az általunk megkérdezett fiatalok 2 százaléka biztos, 90 százaléka nem biztos abban, hogy valaha visszaköltözik Magyarországra. Elgondolkodtató, hogy 8 százalékuk határozottan kijelenti: többet nem szeretne otthon élni, ők Brüsszelben találták meg a boldogságukat. Egy 26 éves magyar lány egyike azoknak, akik mindenképpen haza szeretnének költözni, mégis el-elbizonytalanodik. „Egyre több, otthoni barátom költözik külföldre, így, ha most hazamennék, már semmi sem lenne olyan mint, amikor eljöttem”. Melinda (23) azzal az elmélettel indult el brüsszeli kalandjára, hogy tanulni, utazni, látni kell ahhoz, hogy egyszer hasznos tagja lehessen a magyar társadalomnak. Szerinte a megszerzett tudást haza kellene vinni, hogy fejlődni tudjunk. Mára azonban megingott: „a gond az, hogy semmilyen nyitottságot nem látok otthon erre.”

A magyar mindig idegen marad

Természetesen, senki nem tudja az élete minden részét becsomagolni és magával vinni. A család, a barátok és Magyarország szeretete mindenkiben ott lakozik, kiben erősebben, kiben halványabban. A brüsszeli magyar fiatalok átlagosan kéthavonta hazautaznak, s azt mondják, ilyenkor jól esik magyar hangot hallani, újra élvezni a magyar ízeket, s igazán otthon lenni. Az ingázás már nem igazán viseli meg őket, elmondásuk szerint röpke egy óra alatt akklimatizálódnak akár Budapesthez, akár Brüsszelhez.

2713205649_e60dca88bc.jpg
A magyar szív és a nemzeti identitás azért mindig megmarad, vallják a kint élő fiatalok: hiába Brüsszel multikulturális, nemzetközi, nyitott közege, a belga mellett a magyar mindig idegen marad. A fiatalok gyorsan megtalálják a helyüket az új környezetben, de akadnak azért kulturális különbségekből fakadó napi súrlódások, amik emlékeztetik őket arra, hogy idegenek egy ismerős városban. „Megtanultam beilleszkedni, de Belgium soha nem lehet a hazám, mert én magyar vagyok” - vallja Orsi. A fiatalok 95 százaléka épp ezért napi rendszerességgel követi a hazai politikai, gazdasági és kulturális eseményeket. S hogy részt vettek-e az idei népszámlásában? Adrienn (31) szerint „egyrészt állampolgári kötelesség, másrészt ennek egyszerűen részese kell lenni, mi is odatartozunk”.

Végül pedig egy provokatívabb szembesítést végeztünk: a boldogság talán az egyik legmeghatározhatatlanabb érzés az életben. Mégis arra kértük a brüsszeli magyar fiatalokat, hogy mindent összevetve és mérlegelve határozzák meg boldogságszintjüket egy tízes skálán. Az eredmény egy igen erős nyolcas szint. Hiányzik nekik a család, többen pedig úgy fogalmaznak, Magyarország. Zsolt (26) azonban azt mondja, hogy „a boldogságot nem a helyszín határozza meg, hanem, hogy az ember tudja merre tart, és mi várja az út végén”. Edina (28) kicsit radikálisabban látja ezt a kérdést: „Ez a város élhető, mert azzá teszik. Míg otthon a társadalom fejlődési szakaszban van, addig itt már érvényesül az az útmutatás, hogy ’Élni és élni hagyni’.”

Úgy tűnik, a brüsszeli magyar fiatalok zöme boldog és önszántából döntött Magyarország elhagyása mellett. Ennek ellenére valamennyien hangsúlyozzák, hogy valószínűleg soha nem jöttek volna el Magyarországról, ha nem egy életük lenne, amit a lehető legélhetőbbé szeretnének tenni. Nyugaton tényleg minden zöldebb, otthon mégis minden könnyebb lenne. Ha lenne…

Írta: Gulyás Virág
Képek: -eko-, bixentro FlickR oldala