CB: Mikor kapcsolódott be az eseményekbe a Greenpeace? A katasztrófa előtt is figyelemmel kísértétek a területet?

S.G.: A Greenpeace a vörösiszap-katasztrófa sújtotta területtel csak a tragédia után kezdett el foglalkozni, de más magyar civil szervezetek, mint például a Levegő Munkacsoport, már korábban is foglalkoztak a vörösiszappal. Ők többször jelezték, hogy a hazánkban tárolt 30-40 millió tonnányi vörösiszap nagyon komoly kockázati tényező, és valamit tenni kellene, mert előbb vagy utóbb nagyon nagy problémákat fog okozni. Láthatjuk, sajnos igaza lett a szervezet szakértőinek.

CB: A tragédia az almásfüzitői vörösiszap-tározóra irányította a figyelmet, a Greenpeace-ét is. El tudnád egyszerűen mondani, mi a probléma ezzel a tározóval?

S.G.: Az egyértelműen látszódott, hogy korábban rendszeresen itt-ott szivárgott a gát. 2007-2008-as műholdképeken például néhol felismerhetők a szivárgás nyomai, illetve az ott forgató televíziók anyagiban is láthatók voltak a kifolyások. Azóta ezeket rendbe tették, ám a Greenpeace felkért nemzetközi szakértőket, hogy vizsgálják meg, mik jelentik a legnagyobb kockázati tényezőket Magyarországon. Közülük többen arra jutottak, hogy Almásfüzitő jó eséllyel az egyik legkockázatosabb terület Magyarországon, hiszen közvetlenül a Duna mellett tárolnak 10-12 millió tonna vörösiszapot, és erre a nagy mennyiségre helyeznek ki folyamatosan veszélyes hulladékokból készült terméket. Ők ezt nem hulladékkihelyezésnek hívják, hanem korábban „kísérletnek”, most „komposztálásnak”. Tehát a hulladékokat különböző módokon összekeverik – korábban a vörösiszappal, most ezeket egymással –, és ezt helyezik a tározó tetejére. A tározó nem szigetelt megfelelően, jól látható, hogy a vörösiszap szennyezői a talajvízbe kerülnek, ott a határérték száz-kétszázszorosában kimutathatóak. A tározó oldalán mi magunk is kimutattuk egy olyan szennyezést, ami nem származhatott a korábbi almásfüzitői timföldgyárból, hiszen gyakorlatilag embermagasságban mértük a szennyezőket. Erre a szivárgó tározóra raktak le 166 fajta veszélyes hulladékot. Évi 412 ezer tonna veszélyes és nem veszélyes hulladék összekeverésére és az ebből készült termék kihelyezésére van engedélyük, mivel öt évre kaptak engedélyt, így 2 millió tonna „toxikus mixet” szállíthatnak erre a területre.

stop-greenpeace.jpg

CB: Olyan jellegű meggyengülés itt nem áll fenn, mint a kolontári tározó esetében? Tehát itt alapvetően a szivárgás jelenti a problémát?

S.G.: Mi a szivárgást és a hosszú távú kockázatokat kezdtük el vizsgálni, mert azt láttuk problémának. Azt, hogy mennyire stabil a gát, szakértőknek kell megmondani. Én vegyész vagyok, tehát a vegyi szennyezésekkel kapcsolatban tudok információkat mondani. Viszont a gáton nincs semmilyen GPS-es vagy egyéb online gátstabilitási monitoring rendszer, ami figyelné a gát mozgását. Illés Zoltán, környezetügyért felelős államtitkár azt mondta, hogy egy jeges ár esetén veszélyben lehet a tározó gátja és így a Duna is. Azt tudni kell, hogy Kolontáron is az a sarok tört ki, ami egy volt folyó területén volt, ugyanez a helyzet Almásfüzitőn is, ugyanis az ominózus hetes tározó, amivel most sokat foglalkozunk, egy volt patak medrében épült.

CB: A Greenpeace weboldalán olvasható egy cikkben, hogy a szervezet a Győri Városi Ügyészséghez fordult, hogy pert indítson. Kit tartotok felelősnek a probléma kialakulásában?

S.G.: Ebben a körben nem a felügyelőséget támadtuk, hanem azt szeretnénk, hogy az ügyészség a cég ellen indítson eljárást környezetszennyezés, környezetveszélyeztetés miatt, mivel megállapítható, hogy összekeverik a hulladékokat, és bizonyítható, hogy szennyezés kijut a tározóból. A felügyelőség által kiadott engedély ellen is tiltakoztunk, illetve ombudsmani vizsgálatot kezdeményeztünk, ami el is indult, de most, hogy az ombudsmani hivatalokat egybeolvasztják, nem lehet tudni, mi lesz a sorsa az elindult vizsgálatnak. Úgy gondoljuk, hogy a felügyelőség egy olyan tevékenységet engedélyezett, ami fizikai képtelenség, olyan anyagok komposztálását hagyta jóvá, amik nem komposztálhatók. A komposztálás aerobontást jelent, van egy komposztálásról szóló törvény is, amely felsorolja a komposztálható anyagokat. A fémöntésből, meg kohászatból visszamaradt szervetlen anyagok, nehézfémmel szennyezett veszélyes hulladékok nem tartoznak ezek közé. Úgy látjuk, hogy a felügyelőség egy képtelen dolgot engedélyezett, és mellesleg a Duna partja egy Natura 2000 terület, az EU madár- és élőhelyvédelmi, ökológiai hálózatának része, és az erre gyakorolt hatást kötelező megvizsgálni, és ezt elmulasztották megtenni. Tehát a felügyelőséget is támadjuk, de az ügyészségi beadványban kifejezetten a cég elleni fellépést kértük.

CB: Az ügyészség elindította ezt a pert?

S.G.: Az ügyészségtől kaptunk egy levelet, hogy átadta az ügyet a kerületi ügyészségnek. Tehát még folyik a hatáskörnek a vizsgálata, egyelőre nem tudni, hogy kinek kellene vizsgálni az ügyet, és így még nem kaptunk arra választ, hogy mit fognak dönteni az ügyben. Az biztos, hogy nem fogunk megállni, hanem további jogi lehetőségeket keresünk, mind országos, mind nemzetközi szinten.

CB: Sok minden szóba került már, de arról még nem beszéltél, hogy mi a Greenpeace célja tulajdonképpen: azt szeretnétek, ha a cég elszállítaná az itteni hulladékot, vagy hogy több hulladékot ne szállítsanak ide, esetleg csak annyi, hogy a tározót befedjék, és megfelelően szigeteljék?

S.G.: A tározó befedését és így a kiporzás megszűnését már réges-régen meg kellett volna tennie a cégnek. A vörösiszap, ha nincs lefedve, kiszáradva porzik, és mivel irritáló és rákkeltő anyagokat is tartalmaz, komoly egészségkárosodást jelent. Szerintünk elfogadhatatlan, hogy már lassan húsz éve fedi be a tározót. Pedig vannak nagyon jó technológiák: vízzáró réteggel, esetleg vízzáró fóliával be lehetne fedni a tetejét. A legfontosabb az lenne, hogy ezt mihamarabb megvalósítsák. A cég és főként a felügyelőség felelőssége, hogy hagyták 20 évig elhúzódni ezt az akár egy év alatt elvégezhető tevékenységet. Ez után az lenne ideális, ha megszűnne a veszélyes anyagok beszállítása erre a szivárgó területre. Alaposan fel kellene mérni, hogy milyen kockázatos anyagok vannak a területen, illetve mindent el kellene követni azért, hogy a szennyezés csökkenjen. Alapvetően azt szeretnénk, ha Magyarországon a veszélyes hulladékokat úgy kezelnénk, mint ahogy azt az Európai Uniós jogszabályok, irányelvek előírják, nem pedig „alternatív hungarikumnak” hívható módszerekkel.

Szerző: Kovács Tamás
Képek: Greenpeace