Kína: a világgazdaság mumusa Európa szemében
Kína mégsem olyan segítőkész és barátságos az Európai Unióval szemben, mint ahogyan azt néhány európai elnök szerette volna, de az ország befektetői, könyvpiaci adatai és nyelvi lehetőségei a dinamizmus forrásai. Íme, egy rövid elemzés arról, hogy a kínai növekedésnek milyen pozitív illetve negatív következményei vannak, és mindezek hogyan befolyásolják Európát.
A Kínai Népköztársaság már nyitott a nemzetközi tárgyalásokra. A hivatalos dokumentumokban - amikor országuk fejlődési modelljére utalnak - a "béke növelése" kifejezést a sokkal harmonikusabb "béke fejlesztése" szlogennel helyettesítik. Külföldi befektetéseik 30 százalékát már a gazdasági válság által leginkább sújtott mediterrán országokba (PIIGS: Görögország, Spanyolország, Portugália, Olaszország) irányították, de alig várják, hogy még több üzletet kössenek Közép-és Kelet-Európával.
A kínai "Y" generáció - kultúra
A kínai gazdaság gyarapodása a fiatal generáció körében is növelte a fogyasztást. Vegyük például Guo Jingming esetét. Európában a romantikus tini regények szerzőjét három bestsellere kapcsán is plagizálással vádolják. Kínában azonban a 28 éves Guo "hős", talán azért is, mert írói karrierjével eddig mintegy 12 millió eurót (kb. 3,5 milliárd forint) keresett. A "kínai álmot" képviseli, amely szerint "élj gyorsan, szeress keményen" az élet mártásában, amely ázsiai édes-savanyú. "Számos kínai Európára, mint az intellektuálisak kontinensére gondol, ami túl konzervatív, és csakis a saját ügyeire fókuszál" – magyarázza a francia Courrier International. Egyszóval, Európa "unalmas". Eközben pedig épp az európai irodalom és kultúra irányította Kínára a figyelmet, például a lengyel Ryszard Kapuściński és az olasz Tiziano Terzani újságírók, vagy Bernardo Bertolucci rendező kiemelkedő filmjével, Az utolsó császárral (1987).

A szabad, fiatal európai generációban lesznek olyan diákok, akik készek beleásni magukat a kínai kultúrába és a nyelvi alapokba. Még Kínába is főként ők költöznek ki a munkanélküliség elől menekülve. Jing Men, a brugge-i College of Europe professzorának becslése szerint az Európában élő kínai diákok száma 180 ezerre nőtt, míg a Kínában tanuló európaiak csak 18 ezren vannak. Túl kell lépnünk a szegény rizstermelő ország és a "made in China" játékok sztereotípián. A brit The Economist magazin összehasonlította Kína hat tartományának gazdasági fejlődését az EU hat tagállamáéval: Fujian tartományt például Írországhoz, Shanxi-t Magyarországhoz viszonyította. "A kulturális sokkhatástól eltekintve, egy kínai nagyvárosban az élet nem sokkal másabb, mint a legnagyobb európai városok egyikében" – ismeri el a belga Laurent, aki kéthónapos szakmai gyakorlatát tölti egy európai intézménynél Pekingben.

A károsanyag-kibocsátás ellenőrzése
A tíz százalékos kínai gazdasági növekedés okozta a környezet és a társadalom médiatizált lerombolását is. Lu Guang fényképész Heinan tartományt ábrázoló mozgókép-sorozata például elnyerte a nemzetközi World Press Photo díját 2004-ben. Két évvel később pedig Kína már megelőzte az Egyesült Államokat az üvegházhatású gázok kibocsátásában, így a világ legnagyobb szennyezője lett. Saját problémáikat félretéve, a kínaiak nyíltan állítják, segítenek európai barátaiknak, hangsúlyozzák azonban, hogy mindezt lehetőségeikhez képest teszik. Kína segít ugyan, de az eurót biztos nem menti meg. Vajon a vezető nagyhatalom, a maga több mint egymilliárd, keményen dolgozó lakosával képes lesz harmonikus kapcsolatra az európai "forradalmárokkal"? Kína sokkal inkább fejleszti gazdaságát, mint az eszméit.
Az eredeti, lengyel nyelvű cikket írta, majd angolra fordította: Agata Jaskot @, képek: kevin dooley, Stuck in Customs, *eddie FlickR oldala, fordította: Darida Györgyi





