Az idei év azzal a botránnyal köszöntött be, hogy Wulff német szövetségi elnök szeletenként szolgálta fel a médiának az igazságot a házvásárlásra kapott 500 000 eurós (kb. 145 millió forint) magánkölcsönét illetően (egyes német tartományok törvényei szerint a kormány tagjainak szigorúan tilos az átlagosnál kedvezőbb feltételekkel kölcsönt elfogadniuk, Wulff egy baráti házaspártól kért és kapott hitelt – a ford. kieg.). Az elnök csak akkor volt hajlandó beismerni egy-egy hibáját, amikor a sajtó újabb kínos részleteket hozott a napvilágra – így próbált kiutat keresni az egyre terebélyesedő ügy alól. A volt német védelmi miniszter már megmutatta nekünk 2011-ben, hogyan is működik ez a taktika. A doktori értekezése miatt plágium-botrányba keveredett Karl-Theodor zu Guttenberg szintén a lassú információcsepegtetés módszerét választotta, amit valószínűleg az amerikai marketing könyvekből tanulhatott – végül mégis ő húzta a rövidebbet.

Ezzel szemben a szalámi taktikához ragaszkodó Wulff elnöknek egyelőre még sikerült talpon maradnia. Elképzelhető, hogy az elnök a vizelet-visszatartás technikáját tökélyre fejlesztő brit miniszterelnök, David Cameron nagy rajongója, aki, hogy le ne maradjon az európai pénzügyi unió megbeszéléseinek egyetlen másodpercéről sem, teljes egészében végigülte a végtelenbe nyúló EU vitákat – annak ellenére, hogy mindeközben nem kevés kávét fogyasztott el. Az eredmény egy brit vétó és jó pár dühös, a szigetország elszigeteltségét kárhoztató eurokrata volt. Lehet, hogy a francia ún. “articsóka taktika” találóbb lenne? Arról a politikai stratégiáról van szó, amelyet – némi populizmussal megspékelve – francia politikusok használnak, amikor is megpróbálnak áthatolni polgáraik „articsóka szívén”. 

Wulffnak azonban nem kell ilyen messzire mennie ötletekért. Az ő szeletenkénti kommunikációs stílusa már szült is egy új német igét – wulffen. Ha valaki “wulffol”, az először is megpróbálja megfélemlíteni a sajtót, hogy az újságírók ne adjanak ki róla kompromittáló információkat. A “wulffolás“ ugyanakkor azt is jelenti, amikor nem valljuk be a teljes igazságot, ám közben igazából nem is hazudunk. Csak reménykedhetünk, hogy ezt a taktikát nem sok európai államfő fogja majd utánozni.

Az eredeti cikket írta Katharina Kloss, fordította Kaptay Annamária. Képek: Európai Parlament FlickR oldala